Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

5 érv, ami miatt sokkal szorosabb Macron és Le Pen párharca a francia elnöki címért, mint 5 éve

Access to the comments Kommentek
Írta: Pálfi Rita  & Alasdair Sandford  és AFP
Egymásba illesztve Macron és Le Pen arcképe egy 2022. április 6-án Marseille-ben készített fotón
Egymásba illesztve Macron és Le Pen arcképe egy 2022. április 6-án Marseille-ben készített fotón   -   Szerzői jogok  NICOLAS TUCAT/AFP or licensors

Akárcsak 2017-ben, idén ismét Emmanuel Macron és Marine Le Pen között dönthetnek a franciák az elnökválasztás április 24-én tartott második fordulójában.

A két jelölt személye ugyanaz, de a szituáció sokat változott, 5 éve Macron annak ellenére, hogy egy ideig pénzügyminiszter volt a szocialista kormányban, mégis egyfajta outsiderként győzte meg arról a választópolgárokat, hogy támogassák. A magát középre pozicionáló politikus egyik fő céljaként a szélsőjobboldal gyengítését tűzte ki, ez viszont szemmel láthatóan nem sikerült. Sőt a közvéleménykutatások szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy most Le Pen kerül ki győztesen párharcukból, azaz szélsőjobboldali elnököt választ az ország.

Bob Edme/AP
Szoros verseny várhatóBob Edme/AP

Mi változott Franciaországban 5 év alatt, és miért néznek a választók most máshogy a két jelöltre, ezt szedtük össze öt főbb pontban.

1. "A szélsőjobboldal a hatalom kapujában", a démonizált imázzsal leszámolt Le Pen, de a szélsőséges elemeket megtartotta

Több elnökjelölt is arra figyelmeztetett a választások első fordulójának éjszakáján, hogy reális esély van arra, hogy a szélsőjobb nyerjen a második fordulóban.

A baloldalról Anne Hidalgo "komolyan" arra kérte híveit, hogy támogassák Macront, nehogy Franciaország "átcsapjon gyűlölködésbe, és mindenki egymás ellen forduljon". A jobboldalról Valérie Pécresse ugyanezt kérte azzal indokolva, "hogy megakadályozza Marine Le Pen hatalomra jutását és az ebből eredő káoszt".

A két hagyományos nagy párt jelöltjeinek felhívása azonban kisebb segítséget jelent Macronnak most, mint 5 éve, hiszen mindössze a voksok 6,6 százalékát kapták.

Intő szavaikat alátámasztották a választás első fordulójának napján végzett közvéleménykutatások. Az Ipsos szerint 54-46 százalékos arányban nyer Macron Le Pennel szemben, az Ifop Opinion mérése szerint azonban ennél kisebb különbség lesz 51 és 49 százalék. (Azóta a legtöbb felmérés azt mutatja, hogy Macron előnye a hibahatárnál nagyobb 54-56 százalékon áll, szemben egy 46-44 százalékon áll Le Pennel - a szerk.)

A Nemzeti Tömörülés vezetőjének kedveznek a közelmúlt eseményei, hiszen kampányának egyik fő témájává a megélhetési gondokat, a drágulást tette, ami a választók jelentős részének elsődleges problémája, aggodalma.

De riválisai és egyes elemzők szerint Le Pen megnyugtató üzenete és enyhített imázsa egy továbbra is szélsőjobboldali programot takar, bevándorlásellenes, a külföldiek, köztük az uniós polgárok diszkriminációját jelentő elemekkel, a (lényegében csak a hajat takaró) hidzsáb viselésének tiltása nyilvános helyeken. Az is kiderül a programjából, hogy több ponton is kész szembeszállni az EU alapelveivel (például az uniós jog elsőbbségének kérdésében).

Douglas Webber, az INSEAD üzleti iskola munkatársa Le Pen pártjának sikerült kevésbé démonizált képet kialakítani "ugyanolyan radikális, mint korábban", és "tekintélyelvű ideológiai alapokra épül, mint a biztonsági problémák és a bevándorlás elítélése".

2. Macron már a rendszer megtestesítője, nem egy kívülálló

Macron támogatottsága 2017 májusi megválasztásakor volt a legmagasabb Franciaországban. A szocialista kormány volt minisztereként úgy sikerült nyernie, hogy saját pártot alapított. Sok szavazó kívülállóként tekintett rá, miközben a baloldalról többen támadták (és támadják azóta), azzal, hogy "bankárok barátja" és a " gazdagok jelöltje".

Bob Edme/AP
Éles párbeszéd zajlott a két jelölt döntő vitájában (2017 május 3.)Bob Edme/AP

Most, ötéves elnöksége végén sokan úgy tekintenek rá, mint a rendszer megtestesítőjére, aki ezáltal felelős az elmúlt 5 év összes gondjáért. Miközben a közgazdászok dicsérik azt, ahogy a kormánya kezelte a COVID által sújtott gazdaságot:

  • a munkanélküliség több mint egy évtizedes mélységben

  • sikeresen ösztönözte a vállalkozói szellemet,

  • a munkahelyteremtést és erősítette a munkahelyek biztonságát,

  • a villamosenergia növekedésére 4 százalékos korlátot vezettek be 2022-re,

  • az infláció Franciaországban alacsonyabb, mint a hasonló európai országokban,

Azonban a nagyvárosoktól és a gazdagabb vidéki területektől távolabb élő franciákat erősen sújtják az emelkedő árak, nagyrészt ugyanazokat a rétegeket, akik a 2018-2019 sárgamellényes tüntetéshullámban fejezték ki elégedetlenségüket. Akkor a csaknem lázadássá fajuló, sokszor erőszakba torkolló demonstrációsorozat kezdő szikrája az üzemanyagadó emelése volt (amitől el is állt a kormány).

Daniel Cole/AP
Sárgamellényes tüntetések szerte FranciaországbanDaniel Cole/AP

Macronnak azzal az imázzsal is meg kell küzdenie, hogy sokak számára ellenszenves, távolságtartó figura, aki számára teljesen távoliak a hétköznapi emberek gondjai. Mikor az év elején egy lapinterjúban elég vulgárisan fogalmazva azt mondta, hogy "fel akarja bosszantani" az oltáselleneseket, tovább erősítette az emberekben ezt a róla kialakult képet.

Ezzel szemben Le Pen azt a benyomást kelti, és sulykolja is a választók felé, hogy ő jó kapcsolatot ápol a néppel, a hétköznapi emberekkel és javítani fogja a vásárlóerejüket. Kampányszlogene "femme d'état", azaz az államférfi női verziója.

Macron rövid kampányszlogene az, hogy "mi, mindannyian", most két hét áll a rendelkezésére, hogy minél több embert meggyőzzön, hogy nem éppen az ellenkezőjét képviseli és egy szűk elit embere.

TÉRKÉP Hol tudott nyerni Macron, illetve Le Pen, és merre aratott Mélenchon győzelmet?

3. Meggyengült a "köztársasági front"

Franciaországot 2002-ben sokkolta, hogy nem a két hagyományos nagy párt jelöltje jutott be a második fordulóba, hanem a leköszönő elnök Jacques Chirac (Tömörülés a Köztársaságért) mellett a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje Jean-Marie Le Pen (Marine Le Pen apja). Akkor a szocialista párt jelöltje Lionel Jospin kevesebb mint egy százalékkal maradt csak le. Sok baloldali szavazó ugyanis úgy döntött, hogy a második fordulóban támogatja csak, az elsőben pedig nemtetszését, elégedetlenségét jelzi azzal, hogy egy másik jelöltet támogat.

AP Photo
Jacques Chirac és Jean-Marie Le PenAP Photo

A 2002-es választáson ráadásul francia viszonylatban rendkívül alacsony volt a részvételi arány (71,6 százalékos). Akkoriban az egyik legnagyobb politikai kihívást azt jelentette, hogy hosszú éveken át kohabitációban irányították az országot, azaz baloldali kormány volt, de jobboldali elnökkel ( a francia rendszer félprezidenciális, azaz elnök vezeti az országot, közvetlenül választják, és jelentősen nagyobb hatalma van, mint a legtöbb európai országban, például Magyarországon - a szerk.).

Le Pennek pedig sikerült egy ma is sok embert megmozgató, a cikkünkben fentebb már említett témára fókuszálni a kampányát: a közbiztonság kérdésére.

Az első forduló sokkja mobilizált sok szavazót, és elmentek Chiracot támogatni annak ellenére, hogy amúgy sose szavaztak volna jobboldalra, vagy támogatták volna elnöki programját. Ez volt a "köztársasági front", mellyel megakadályozták, hogy a szélsőjobboldal hatalomra kerüljön. A részvételi arány magasabb volt, mint az első fordulóban (csaknem 80 százalékos) Le Pennek mindössze egy százalékkal sikerült növelnie a támogatottságát a két forduló között.

2017-ben nagyrészt erre a köztársasági frontra támaszkodhatott Macron, és így aratott fölényes győzelmet Le Pen felett, 66,1 %-át begyűjtve a voksoknak. A szavazási hajlandóság 2002-vel ellentétben alacsonyabb volt csaknem 3 százalékkal, mint az elsőben, de még így is az látszik, hogy rendkívül sokan elmentek Macront támogatni Le Pen ellenében: az első fordulóban 8,6 millióan, a másodikban pedig 20,7 millióan voksoltak rá. Ezzel szemben Le Pennek kicsit kevesebb, mint 3 millió plusz szavazót sikerült szereznie.

2022-ben azonban számos francia nem kívánja egyiküket sem támogatni. Döntő szerepe lehet Jean-Luc Mélenchon szavazóinak. A harmadik helyen végzett szélsőbaloldali politikus 22 százalékát szerezte meg a voksoknak, és már az első forduló éjszakáján elbillentette a mérleg nyelvét egy kicsit Macron felé. Igaz, nem buzdított a jelenlegi elnök támogatására, azt viszont egymás után háromszor elmondta, hogy "egyetlen szavazatot se Madame Le Pennek". Mélenchon 2017-ben a voksok 19,58 százalékával lett negyedik, és nem adott semmilyen iránymutatást a híveinek arról, hogy kire szavazzanak.

A Les Echos felmérése szerint nem minden támogatója követi intelmét. 41 százalékuk tervezi, hogy Macronra voksoljon, 21 százalék pedig Le Penre. (A többiek vagy érvénytelenül szavaznak majd, vagy el sem mennek).

A köztársasági front "továbbra is mozgatórugó", de illúzió azt gondolni, hogy ennek az aktiválása önmagában elég lesz" - mondta még az első forduló előtt Gilles Finchelstein, a Jean-Jaurès Alapítvány igazgatója az AFP-nek. A szakember hozzátette, hogy Le Pen arculatváltása ugyanis valóság".

4. Macron kimeríthette már az pluszszavazatok tartalékát

Az első forduló eredményei három jelölt kiemelkedését mutatták a mezőnyből. Ahogy fentebb is említettük, Mélenchon szavazói "királycsinálókká" válhatnak, de mindkét jelöltnek érdeke a többi 9 jelölt támogatóit is meggyőzni. Macronnak első ránézésre akár könnyű dolga is lehetne, hiszen a legtöbben az ő támogatására szólítottak fel. Ezzel összesen a szavazatok 41,3 százalékára számíthatna. Ráadásul két szélsőbaloldali jelölt is azt kérte a híveitől, hogy a szélsőjobboldali politikust ne támogassák. Így Le Pen csak a két szélsőjobboldali elnökjelölt támogatóinak voksára számíthat.

Macronnak azért is van félnivalója, mert az, hogy mellette egy szélsőjobboldali és egy szélsőbaloldali jelölt lett dobogós, annak is a jele, hogy a hagyományos politikai pártok (a jobboldalon és a baloldalon) összeomlottak. Eszerint Macron Le Pennel és Mélenchonnal alkotja együtt a három legerősebb tömböt az új francia politikai spektrumon. És ebben a helyzetben ő már begyűjtötte, elszívta azokat a szavazókat a hagyományos pártoktól, akiket maga mellé állíthat, nincs már több szavazói tartaléka.

Ráadásul a voksolás lélektana nem annyira egyszerű, mint a matematikája. Macron sem számíthat a többi elnökjelöltet támogatók voksaira automatikusan, és mint ahogy fent is jeleztük, Mélenchon híveinek kicsit több mint ötöde a politikus intelme ellenére azt tervezi, hogy mégis Le Penre szavaz. A LesEchos ábráján az rajzolódik ki, hogy Macron szűk 6 százalékos győzelemre számíthat.

5. Az ukrajnai háború és a kapcsolat Putyinnal

Míg Macron számonkérhető az elmúlt öt évben Franciaországban történtekért (vagy éppen elmaradt intézkedésekért), addig Le Pen elővehető Vlagyimir Putyinnal ápolt jó kapcsolatáért, a politikus korábban csodálatát fejezte ki az orosz elnök felé. 2017-es elnökválasztási kampányát egy orosz banktól kapott hitellel finanszírozta, járt is Putyinnál abban az évben, és még mindig fizeti vissza a kapott pénzt. Az is elképzelhető, hogy idén sem tett volna másként, ha azóta nem tiltotta volna meg az EU-n kívüli bankoktól kölcsönzést a francia szabályozás. Ezért alakulhatott úgy, hogy végül a magyar MKB bank hitelezett 10,7 millió eurót.

Le Pen pártja volt az egyetlen Franciaországban, amely támogatta a Krím Oroszország általi annektálását 2014, és a Moszkva elleni szankciók feloldását követelte. Most annak ellenére, hogy Le Pen "helytelennek" minősítette Putyin invázióját Ukrajna ellen, ez lehet az egyik olyan pont, ahol támadja majd Macron szerdai nagy tévévitájukban.

Macron már meg is próbálta az orosz kapcsolattal gyengíteni riválisát, néhány nappal az első forduló előtt kikezdte Le Pent az Oroszországhoz fűződő kapcsolatai miatt, és azért, mert "elnéző" Putyinnal szemben.

De nemcsak Le Pen oroszbarátsága segítette Macront, a háború első heteiben az úgynevezett zászlóhatásnak köszönhetően (válsághelyzetben, mint amilyen egy háború az ország lakossága a megválasztott hatalom köré gyülekezik, erősítve a támogatását) érezhetően megnőtt a népszerűsége, igaz, ez az első fordulóra kissé meggyengült.

Az viszont kérdéses, hogy mennyire lesz döntő tényező az ukrajnai konfliktus a francia elnökválasztáson. Az Les Echos heti közvéleménykutatása a választópolgárokat leginkább foglalkoztató témákról az első fordulóban mutatta, hogy nem igazán. A legfontosabb téma a vásárlóerő, a szociális védelem és a biztonság. Az orosz-ukrán háború egy kicsit több mint egy hónappal ezelőtt számított fontos témának, de most már számos másik, köztük a bevándorlás, a környezetvédelem és az oktatás is megelőzik.