Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Asztúria Hercegnője irodalmi díjat kapott Emmanuel Carrère francia író - Euronews-interjú

Access to the comments Kommentek
Írta: Maxime Biosse Duplan
euronews_icons_loading
Asztúria Hercegnője irodalmi díjat kapott Emmanuel Carrère francia író - Euronews-interjú
Szerzői jogok  euronews

Asztúria Hercegnője irodalmi díjat kapott Emmanuel Carrère neves francia író, forgatókönyvíró, rendező. A spanyolországi Oviedoban adták át neki az elismerést, az alkalmon ott járt az Euronews stábja is, és exklúzív interjút készített vele. A valóság írója, ahogy sokan nevezik, a 2015-ös párizsi terrortámadás vádlottjának peréről is beszélt.

--

Maxime Biosse Duplan :

Emmanuel Carrère, jó napot.

Emmanuel Carrère :

Jó napot.

Maxime Biosse Duplan :

Legutolsó könyvében, amely a Jóga nevet viseli, megemlíti a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadást. Ismeri és folyamatosan követte a francia tanár, Samuel Paty történetét, akit azért gyilkoltak meg, mert óráján Mohammed-karikatúrákat mutatott fel. Hogyan tud együtt érvényesülni a véleménynyilvánítás szabadság a vallásszabadsággal? Lehet-e bírálni a vallást? Hogyan lehet istenkáromlónak lenni anélkül, hogy mást embert megsértsünk?

Emmanuel Carrère :

Hát, ez egy nehéz kérdés. Az istenkáromláshoz való jogot a köztársasági, de még a köztársaság előtti hagyomány is biztosította. Voltaire is hivatkozik rá. Én hajlok rá, hogy ez egy elidegeníthetetlen emberi jog. Benne van a pakliban, hogy ezzel másokat mégsértünk. Azt mondhatnánk, hogy mindkét jogot figyelembe kell venni, de számomra a a gondolat- és véleményszabadság erősebb jog. Persze, ez most egy eldöntendő kérdés, így én azt mondom, hogy inkább a véleményszabadságra teszem a voksom.

Maxime Biosse Duplan :

Ön ezekben a napokban újságíróként folyamatosan követi a 2015 novemberében végrehajtott terrortámadás ügyében zajló bírósági eljárást. Erről is ír majd egy könyvet? Ha igen, tudja, milyen formátuma lesz? A Bataclan-ban történt mészárlás esetében is meg meri majd tenni, hogy keveri majd benne a fikciót és a valóságot?

Emmanuel Carrère :

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a történetet könyv formájában megírom. Az lehetséges, hogy kicsit még forgatni fogom a fejemben, de mindenféle formai elképzelés nélkül. Ugyanis a per még nagyon az elején tart, ezért erről okoskodni még nagyon korai. A képzeletet összekeverni a valósággal, nos, azt biztosan nem tenném. Soha sem tettem. Az Ellenfél című regényemben leírtak sem voltak fikciók.

Maxime Biosse Duplan :

Mi maradt meg önben az eddig látottakból? Milyen benyomása van a perről?

Emmanuel Carrère :

Ami most lassan, néhány nap múlva lezáródik, az egy fájdalmas, rendkívüli időszak. A szemtanuk, a túlélők és az áldozatok családtagjainak a vallomásait hallgathattuk eddig a bíróságon. Elképesztő érzelmi teher volt, mindannyiunk, akik ezt végighallgattuk, elgyötörtté vált. Amikor az ember hazaér, egyszerűen sírnia kell, borzalmas dolgokat hallottunk.

Szörnyű ez, de nem csak az. Sokszor hihetetlen emberiességet tapasztaltunk a beszámolókban. Aztán két hét múlva jönnek a védelem tanúi, a vádlott, és akkor a történet másik értelmezésével kell majd szembesülnünk.

A per rendkívüli, hiszen a jogászok a november 13-i tragikus eseményeket minden megközelítésből, minden szögből megpróbálják felgöngyölíteni - ez pedig egyrészt érzelmileg nagyon megviseli az embert, másrészt izgalomban tartja.

Maxime Biosse Duplan :

Mit vár ettől az eljárástól egyébként?

Emmanuel Carrère :

Amit most kérdez, éppen az a kérdés, amelyet minden érintett fél feltesz. Mindenki ugyanezt kérdezi: "Mit vársz ettől az eljárástól?". Én azt szeretném, ha ez a per igazságot szolgáltatna, vagyis olyan ítéleteket várok, amelyek arányban vannak az elkövetett bűntettekkel, ugyanakkor figyelembe veszik, hogy a perbe fogott személyek nem a terrortámadás igazi elkövetői, hiszen azok mind halottak, de az érintettségük mégsem mentesíti őket a terrorakció miatti felelősség alól.

Az ítéletnek emellett jogszerűnek kell lennie, a hatályos jog minden előírása szerint megfelelőnek kell lennie, a vádlottaknak meg kell adni a védekezés minden lehetőségét. Ezt még azok is elvárják, akiket a terror leginkább sújtott.

A pernek hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy jobban megértsük azokat a tényezőket, amelyek egy jövőbeli hasonló támadás megelőzésében hasznosak lehetnek.

És van még egy szempont, amit az emberek igényelnek, és én is nagyon fontosnak érzek: ez pedig az, hogy végre legyen egy kollektív narratíva arról, hogy mi is történt azon az este. Ennek egy szakmai állásfoglalásnak kellene lennie.

Maxime Biosse Duplan :

Igen, épp ezt akartam mondani: ez egy író szemszögéből érthető...

Emmanuel Carrère :

Igen, de nemcsak az én szemszögemből, hanem mindazok szemszögéből, akik a perben tanúskodtak. Ők azt mondják, hogy ez egy fontos tényező.

Maxime Biosse Duplan :

Tehát az, hogy...

Emmanuel Carrère :

Igen, mert mindenkinek van egy értelmezése, és emiatt fontos, hogy meghallgassuk a mások véleményét. Úgy értem, ez nem csak az én szakmai elvárásom , hogy ennek a dimenziónak kiemelt legyen.

Maxime Biosse Duplan :

Az utolsó kérdésem: Lao Cse azt mondta, hogy a lényeg nem az, hogy melyik út vezet el a célig, hanem a lényeg az út maga. Ismeri ezt az idézetet.

Emmanuel Carrère :

Ismerem, és teljes mértékben egyetértek vele.

Maxime Biosse Duplan :

És akkor melyik az ön útja?

Emmanuel Carrère :

Húha!

Maxime Biosse Duplan :

Nehéz kérdés!

Emmanuel Carrère :

Nos, mondjuk úgy, hogy az úton vagyok, bukdácsolok, mendegélek, ez a sorsunk... És ez visszavezet minket a beszélgetés elejéhez, hogy kell egy vágy a fejlődésre, hogy a körülöttünk lévő dolgokon előnyükre változtassunk. Ez egy szerény, de roppant erős ambíció.

Maxime Biosse Duplan :

Emmanuel Carrère, köszönöm szépen.

Emmanuel Carrère :

Én is köszönöm.

--