"A szolidáris hangzatokon túl elvárnám az EU-tól, hogy a gyakorlatban határozottabban vegyen részt abban, hogy Törökországgal megértesse, nem játszhat arra, hogy egy-egy európai országot egyéni érdekeire használjon" - mondta.
Csaknem egy hónappal a ciprusi kérdésről és a török kapcsolatokról folytatott ötoldalú, genfi találkozó után Brüsszelben, az Európai Tanács ülése előtt találkoztunk Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnökkel. A politikus a Global Conversationnek adott interjút. Elnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
Euronews: Az öt érintett fél nemrég Genfben tartott informális találkozójával kezdenék. Láttuk, hogy a két oldal olyan szinten meg volt osztva, hogy a szakadék áthidalhatatlanul mély volt. Ön ragaszkodik a kétzónás, két közösségből álló szövetséghez, a ciprusi török fél pedig javaslatot tett a két állam-megoldásra, tehát a sziget felosztására. Mit gondol, ez a szakadék áthidalható, vagy teljes szakadásról van szó?
Nikosz Anasztasziadisz: Ami minket illet, semmilyen elképzelésünk volt afelől, hogy hová futhat ki ez az egész, az ENSZ-paraméterekkel összefüggésben. Mi bemutattuk az eddig folytatott párbeszéddel elérteket. Konkrét információt adtunk. Arról, hogy hogyan védik a ciprusi török jogokat. Hogy hogyan garantálják mindenkinek az emberi jogait. Hogy hogyan fogadhatunk el olyan pozíciókat, amelyeknek az az ára, ami más szövetségi államban történik. Másképp mondva, engedményeket tettünk, hogy a ciprusi görögök állításai bizonyítást nyerjenek. De akkor mi hozta létre a szakadékot? Az a teljesen új álláspont, miszerint nem az ENSZ állásfoglalásaiban meghatározott kétzónás, kétközösségű, politikai egyenlőséggel bíró föderáció lesz a megoldás, hanem a két államé, ami elképzelhetetlen a a nemzetközi közösség számára, mivel a ciprusi kérdés minden ENSZ-határozatnak kivétel nélkül ellentmond, magának az EU álláspontjának is.
EN: Ön azonban elment Genfbe és a ciprusi török vezető szintén, hivatalosan beterjesztette a javaslatot a két államra - ez volt az első ilyen alkalom. Csalódott az ENSZ főtitkárában, aki elfogadott egy ilyet? Olyannak látja mindezt, ami ebben a szakaszban visszavetheti a jelenlegi ciprusi görög helyzetet?
NA: Nem a ciprusi görög álláspontot, hanem a ciprusi kérdés megoldását nyomja vissza úgy általában. De biztos vagyok abban, hogy a főtitkár nem kockáztatja meg, hogy újabb ötpárti ülést hív össze, még ha informálisat is, ha nem látja, hogy van valahol egy közös pont. Ha Erdogan úr, ha Törökország ragaszkodik ahhoz, hogy a ciprusi probléma megoldására irányuló tárgyalások csak azzal a feltétellel indulhassanak el, hogy elismerik a szuverén török ciprusi államot, akkor be kell látni, hogy nem tartunk sehova. Először is, ez nem felel meg a főtitkár megbízatásának, mert még ő maga sem hívhat össze hasonló konferenciát a Genfben bemutatott tényekre alapozva, arra alapozva, ami a török államfő, és a többiek nyilatkozataiból kiderült. Ezért szeretnék hinni abban, hogy a főtitkár az összes tényező összes paraméterét mérlegeli majd annak eldöntésénél, hogy engedélyezheti-e egy újabb találkozó összehívását.
EN: Meg akartam kérdezni: lát-e változást a britek hozzáállásában a ciprusi kérdéshez a brexit óta?
NA: A britek mindig azt a politikát követik, amely -szerintük- saját érdekeiket szolgálja. Köztudott, hogy Cipruson fenntartják a brit támaszpontokat, ezek pedig a Ciprusi Köztársaság létrehozásáról szóló megállapodáson alapulnak. Ezért nem folytathatják: nem fogadhatnak el és nem javasolhatnak kétállami megoldást. De amit megpróbálnak megtenni, vagy legalábbis előterjesztettek rá néhány javaslatot, az az, hogy egy kezdetben teljesen ártalmatlannak tűnő szuverén jogot adnak, amely aztán az elszakadás önrendelkezési jogává válik. Szorosan együtt akarunk működni azokkal a britekkel, akik olyan szerepet játszottak és játszanak, amely a jó irányba tart, és nem a Törökország által támasztott, elfogadhatatlan követelések malmára hajtja a vizet.
EN: Akkor mondható az, hogy a genfi hozzáállásuk összességében konstruktív volt?
NA: Ebben az értelemben véve, világosan megmondták, hogy elképzelhetetlen vagy inkább elfogadhatatlan a két államon alapuló megoldás.
EN: Júniusban lesz egy Európai Tanács-ülés, ahol várhatóan megvitatják Törökország kérdését, és most szeretnék feltenni egy nagyon egyszerű kérdést. Az EU olyan pozitív menetrendet tett le az asztalra, amely arra a feltételezésre alapoz, hogy Törökországnak Görögország és a Ciprusi Köztársaság irányába tanúsított magatartása "javult" a Földközi-tenger keleti részén. Megalapozottnak tartja ezt az érvet?
NA: Az a tény, hogy kutatóhajóik felfüggesztették a gázkutatási projekteket, ami ugye azt jelenti, hogy egyelőre nem zavarják a Ciprusi Köztársaság szuverenitását a kizárólagos gazdasági övezetben, nem elegendő. A Famagusta szellemváros megnyitásának tervei folytatódnak. De mindezeken túl is új kihívás elé került a kétállami megoldás javaslata. Lényegében amire törekednek az vagy a sziget északi részének annektálása, vagy egy bábállam létrehozása, amely Törökország tartománya lesz, és bár egy független kormány irányítja majd, a kontroll mindenképpen Törökországnál lesz.
EN: Ez azt jelenti, hogy júniusban, amikor visszatér Brüsszelbe és az Európai Tanácsba, blokkolni fog minden olyan döntést, amely elindíthatná a pozitív menetrendet, amely magában foglalhatja a vámunió korszerűsítését, amit Törökország annyira szeretne?
NA: Pozitív agendát akkor fogadnak el, ha pozitív magatartás is tapasztalható. Ha éppen ellenkezőleg, egyik kihívás követi a másikat, akkor rájön az ember, hogy politikai öngyilkosság lenne, ha elfogadna egy pozitív, Ciprus nélküli menetrendet. Egyszerűen nincs más választásom.
EN: Kész vétózni?
NA: Igen, abszolút.
EN: Mit vár az EU-tól?
NA: A szolidáris hangzatokon túl elvárnám, hogy a gyakorlatban határozottabban vegyenek részt abban, hogy Törökországgal megértessék, nem játszhat arra, hogy egy-egy európai országot egyéni érdekeire használjon.