1974. július 20-án hajnalban a török invázió első része a küréniai partraszállással kezdődött.
HIRDETÉS
Ötvenegy éve, 1974. július 20-án reggel a légvédelmi sziránák hangjával kezdődött a Ciprus elleni török invázió, amely egy hónappal később a ciprusi terület 36%-ának mai napig tartó megszállásához vezetett. Ciprus az egyetlen megszállás alatt álló európai uniós ország.
Öt nappal korábban a '67-ben puccsal hatalomra került görög junta államcsínyben megbuktatta a ciprusi elnököt. Makariosz érsek Páfoszon keresztül New Yorkba menekült, ahol elítélte az ezredesek diktatúrájának akcióját és a Görögországgal való egyesülés szándékát. Egyesek szerint Makariosznak ez a beszéde adta meg a törököknek a lökést Ciprus lerohanására, de a katonai előkészületeket a török fél már megtette, mivel az invázióra másnap reggel került sor.
A török hadsereg erős légi támogatás mellett partra szállt Kürenia városában, valamint több ezer ejtőernyőst dobtak le ciprusi területre. Törökország szerint ez nem invázió volt, hanem békés beavatkozás, amelynek célja az alkotmányos rend helyreállítása és a ciprusi törökök védelme. A görög felet felkészületlenül érte a támadás, légi támogatás és modern fegyverzet nélkül, mintegy 12 000 emberrel védekeztek Nuretin Ersin török tábornok mintegy negyvenezer fős serege ellen. A ciprusi görögök ugyan azonnal mozgósítani kezdtek, de az egyenlőtlen harc 24 órával később gyors fegyverszünettel ideiglenesen véget ért.
Törökország ekkor még csak Ciprus 3%-át birtokolta. Augusztusban azonban az ENSZ határozatait figyelmen kívül hagyva megszállta a szigetnek azt a részét, amelyet ma is elfoglal.
Az ENSZ és az Emberi Jogok Európai Bizottsága számos alkalommal elítélte Törökországot és a ciprusi görög hadsereget az invázió során elkövetett etnikai tisztogatásokért, kitelepítésekért és mészárlásokért.
A sikertelen kísérlet a ciprussal való egyesülésre Görögországban a junta bukásához vezetett. A ciprusi probléma megoldására irányuló tárgyalások öt hosszú évtized után sem vezettek eredményre, és vannak, akik úgy vélik, hogy soha nem is fognak. A két közösség vasárnap külön emlékezett az évfordulóra.