NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Kína már a hátsó udvarban van, az USA meg csak néz

Kína új célpontja
Kína új célpontja Szerzői jogok FreeWorldMaps
Írta: SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A karibi-térségben a kínaiak már a spájzban vannak. Strukturált tervükre még nincs az amerikaiaknak válasza.

Kína új karibi hídfőállásai szinte szabad vadászterületet jelentenek, és ennek megvannak a mély történelmi előzményei, mert az USA az elmúlt 20 évben mással és máshol volt elfoglalva. A mai helyzet egy 200 éves folyamat eredménye, ami megelőzte Kína új szerepkörét.

Mi az a bizonyos "Backyard"?

HIRDETÉS

Amerika „hátsó udvarának” azokat a közép-amerikai és karibi államokat szokás nevezni, melyek nem alkotnak politikai, gazdasági vagy katonai tömböt. Inkább egymással marakodnak: futballháborút vívnak, menekülteket hajszolnak át a másik országába (Venezuela-Kolumbia, Honduras-El Salvador-Mexikó), hajózási és drogszállítási útvonalak fölött tolakodnak. Ezért soha nem is jelenthettek együttes fenyegetést az Egyesült Államok számára.

Dermesztő epizód volt a "hátsó udvarban" az 1962-es kubai rakétaválság, amit majdnem sikerült végzetessé feszíteni. A világ szerencséjére végül Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár-miniszterelnök és J.F. Kennedy amerikai elnök észhez tértek, és a színfalak mögött megállapodtak a 3. világháború elnapolásáról.

A kubai krízis már a világméretű erőegyensúly főpróbája volt, mert a szovjetek a Törökországba telepített amerikai eszközök fenyegetésére hivatkoztak - a maguk szempontjából érthetően.

A BBC összefoglalója a rakétaválság lefolyásáról

A kubai válság előképe volt annak, hogy az atomhatalmak óvatosak voltak a közvetlen konfliktusokkal, és ezeket kezdték inkább "kiszervezni" más színterekre (proxy). Ezekből elhúzódó és nehezen feloldható válságok következtek, de nukleáris fegyverhez nem kellett nyúlni. (Korea, Vietnám, Afganisztán, Szíria, Ukrajna).

Érvényes még a "Monroe-elv"?

Az amerikai "hátsó udvar" eszméje az USA pubertás korszakában született meg, amikor éves jelentésében (1823) James Monroe elnök azt tudatta a Kongresszussal, hogy Amerika többé nem tűri el külhatalmak gyarmati jelenlétét vagy hódítását a kontinensen. Mi több: háborús cselekménynek fogja tekinteni, ha ilyesmire sor kerülne. Ez volt az Egyesült Államok felnőtté válásának pillanata – első jelentős nemzetközi színrelépése.

Az önvédelem joga sérthetetlen, és ez a népeket és egyéneket is megilleti. Ha maga Spanyolország támad ránk, a védekezés joga kötelezettséggé válik.
James Monroe, az USA 5. elnöke
1821.

Tévhit, hogy Monroe ezzel bejelentette volna az Egyesült Államok igényét a gyarmatokra, vagy tervbe vette csatolásukat az USA-hoz. Mexikó északi területeit leszámítva ilyen nem is történt mindmáig (így Puerto Rico sem lett az Egyesült Államok tagja).

A doktrína célja az Egyesült Államok kontinentális vezető szerepének megalapozása volt, és ebben a tekintetben ma is létezik.

Igen ám, de a nyilatkozat az európai gyarmatosítóknak szólt: Britannia, Spanyolország, Franciaország, Portugália és Hollandia. Az üzenetet főként a briteknek címezték, de a spanyolok vették át, akik szívósan ellene szegültek a latin-amerikai függetlenségi mozgalmaknak és egyben a legnagyobb gyarmati területtel rendelkeztek. (A Monroe-nyilatkozat idején Portugália már az utolsókat rúgta Brazília földjén.) A csekély latin-amerikai jelenléttel bíró britek arra spekuláltak, hogy a spanyolok kiszorításával megnövekedhet kereskedelmi befolyásuk az övezetben, és ez így is történt. A 11 évvel korábban még véráztatta brit-amerikai kapcsolatok ekkortól kezdtek előbb barátivá, majd szövetségessé fordulni – Spanyolország rovására.

Ifjú hatalmaknak való vidék

"Ami jó a United Fruit Companynak, az jó az Egyesült Államoknak is" - szólt híres a washingtoni mondás az ötvenes években, ami azt jelentette, hogy az USA azokat a kormányzatokat fogja kedvelni, melyek nem erőltetik az államosításokat, nem tolódnak balra, nem engedélyeznek tömegsztrájkokat. És ami a lényeg: nem törik a fejüket olyan reformokon, amik megroppantanák az amerikai olajtársaságok és gyümölcskonszernek befolyását. Az így alávetett országokat ezért nevezték el "banánköztársaságnak".

Ez a politika vetett véget Jacobo Arbenz ezredes kormányzásának Guatemalában, ahol a United Fruit Company hatalmas banántermelő körzeteket birtokolt, amíg a földreform szét nem zilálta. A vállalat nyomása előtt meghajló Harry Truman elnök engedélyezte az ellenforradalom titkosszolgálati előkészítését, de a végső engedélyt már Eisenhower elnök adta meg. A végeredmény rapid katonai puccs lett 1954 júniusában, ami az elnököt mexikói száműzetésbe kergette.

Nagyobb és jóval véresebb kivitelben ugyanez a forgatókönyv zajlott le később Chilében is (1973).

A guatemalai puccs története

A Monroe-elv megtörésére Nyugat-Európa irányából nem is akadt kísérlet, szovjet részről viszont annál inkább. Kuba vitathatatlanul Moszkva előretolt hadállása lett, még ha meg is maradt területén egy amerikai bázis, Guantanamóban. Nicaraguában szovjet-kubai támogatással tudott egy kommunista mozgalom hatalomra jutni, a sandinista FSLN képében, előbb fegyverrel, majd választásokon. A 15 gyermekes Daniel Ortega rendszere ma is fennáll, és folyamatos bírálatok célpontja az emberi jogok súlyos sérelmei és a drogkereskedelemben játszott félreérthetetlen szerepe miatt.

1983-ban amerikai katonai invázió zajlott Grenada csöppnyi szigetállamán, ahol a szélsőbalos kormányzat esernyője alatt szovjet, kubai és keletnémet katonai tanácsadók és fegyverzet csoportosult. Az ott élő amerikai állampolgárok biztonságára hivatkozva és egy teheránihoz hasonló túszdráma megelőzésére Ronald Reagan elnök elrendelte a szigetország lerohanását. Mindez röpke 4 nap alatt le is zajlott, 19 amerikai halottal. Az illem és a karibi egység kedvéért az akcióhoz felvonultattak barbadosi, jamaicai, antiguai és dominikai katonákat is, sőt még a St. Lucia és a St. Vincent szigetek félelmetes hadereje is képviseltette magát.

A művelet inkább az amerikai elnök kockázatmentes antikommunista erődemonstrációja volt, mintsem valódi katonai kihívás. És egyben példa-statuálás is, hogy elvegye mások kedvét a Monroe-doktrína alóli kifarolástól.

Ennél jóval keményebb fejezet nyílt 1989 végén, amikor az idősebb Bush elnök volt kénytelen elővenni "fütyköst" - Panama diktátorának megfékezésére. (A kifejezés Theodore Roosevelt elnöktől származik, aki szerint tárgyalni fontos, de azért legyen nálunk egy furkósbot is.)

Az USA még 1979-ben visszaadta a csatorna felügyeleti jogát Panamának (Carter-Torrijos egyezmény), és a fejleményt lelkesen üdvözölte a világ. De arról nem volt szó, hogy ezt az illatos káposztát elorozza egy elvadult kecske, Manuel Noriega (korábbi CIA-ügynök) személyében. Az ország bábelnöke fölé magasodva a tábornok lett Panama 'de facto' vezetője. Nemcsak Kubával és Nicaraguával épített kapcsolatokat, de ezt megtetézte a drogkereskedelemben való aktív részvételével. Tisztázatlan gyilkosságokkal, emberrablásokkal, sőt, CIA-titkok Fidel Castrónak való eladásával is gyarapította bűnlajstromát. Amikor pedig piszkálgatni kezdte a Panama-csatorna hajózási és tulajdonosi viszonyait is, betelt a pohár.

AP Photo
Panama inváziója - egy kikerülhetetlen konfliktusAP Photo

A kíméletlen amerikai válaszlépés Az "Igaz Ügy" hadművelet volt, ami eltávolította a hatalomból a fékevesztett vezetőt. Az akció 23 amerikai katona életét követelte. Noriega előbb amerikai, majd francia börtönök lakója lett, és hazájába már csak meghalni térhetett vissza, ahol agydaganat végzett vele.

De mi van akkor, ha megjelenik egy új, és nem európai szereplő?

Monroe elnök álmában sem számolhatott azzal, hogy kétszáz évvel később feltűnik majd egy új igénylő, aki nem európai, nem is amerikai, hanem a világ akkor ismert egyik legszegényebb állama, aki saját maga is elszenvedője lett gyarmati hódításnak, a britektől a szovjeteken át Japánig. Egy olyan ország, ahonnan régebben a puszta fennmaradásért menekültek Amerikába nincstelenek milliói, tömbösítve a legrosszabbul fizetett amerikai munkásokat.

HIRDETÉS

James Monroe még nem sejthette ezt. A kínai érdeklődés már 1970 körül feltűnt a térségben, de még 15-20 éve sem gondolta senki, hogy a Kínai Népköztársaság ilyen gyorsasággal bővíti befolyását a "hátsó udvarban".

Vadonatúj helyzet, toporgó válaszokkal

A Szovjetunió felbomlásával egy nagyobb idegen behatolás veszélyei jórészt megszűnni látszottak. Fidel Castro kubai és Hugo Chávez venezuelai vezető halálával az utolsó nagy regionális játékosok is lekerültek a tábláról. Mégis, bár a karibi térség országai baráti viszonyban vannak az Egyesült Államokkal, sebezhetőségeik miatt célpontjai lehetnek új hatalmak behatolási szándékainak, és ez most kizárólag Kína.

Kína globális terjeszkedési terve

Pekingnek nem is titkolt menetrendje van a Karib-tenger körzetére.

A kínai haderő készen áll az együttműködésre a karibi és a dél-óceáni véderőkkel, és ezt a terrorelhárítás és békefenntartás területeire is kiterjesztené
Wei Fenghe tábornok, kínai védelmi miniszter
2019

A feladat Hszi Csin-ping kínai elnök impozáns "Egy Övezet Egy Út"-programjához igazodik (BRI, 2013), ami Kína globális terve a katonai és kereskedelmi terjeszkedésre. Nem mellékesen az USA-Európa tengely gyengítésére is. Az új világbirodalom tervéhez a karibiak közül elsőként Guayana kapcsolódott, majd sorra érkeznek a többiek is.

Késve ébredő amerikai aggodalmak

A Daily Mail infografikája szemléletesen érzékelteti a körzetbe öntött kínai tőkebefektetések mértékét. Ezekben a haditengerészeti célokra is alkalmassá tehető kikötők még nincsenek is benne, például a jamaicai Kingstonban és a bahamai Freeportban, az USA partjaitól 90 mérföldre.

HIRDETÉS

Folynak a kínai projektek Kubában is, Mariel és Santiago de Cuba kikötőiben (a rossz hírű amerikai bázis tőszomszédságában). Távlatos célokra alkalmas a guayanai Cheddi Jagan repülőterének 10 000 lábnál hosszabb felszállópályával való kibővítése is, amivel teljesen át lehet írni az eddigi latin-amerikai katonai stratégiákat. Innen légi ellenőrzés alá lehet vonni a térség bauxit-lelőhelyeit (Jamaica), és a bőségesnek bizonyult guayanai tengeri olajmezőket, melyekre az Exxon Mobil vetett szemet.

Ez a vállalat nem kisebb személyiséghez köthető, mint Rex Tillersonhoz, aki az első kártyalap volt Donald Trump külügyminiszteri paklijában. Tillerson már hivatala első heteiben felkereste Hszi kínai elnököt, de akkor napirendjük fő témája Észak-Korea volt, nem a Karib-térség.

Andy Wong/AP
az amerikai olajcégek állják még a saratAndy Wong/AP

Nem kellett kristálygömb ahhoz sem, hogy Kína érdeklődése ki fog terjedni Dél-Amerika egészére, mivel ott található a Föld lítium-készleteinek java (térkép) Ez az ásvány a technológiai és elektromosautó-ipar egyik legfontosabb alapanyaga, és lám, Bolíviában már be is indult egy erre irányuló 2,3 milliárd dolláros kínai project.

Említést érdemel egy fejlesztés a patagóniai Nequén-medence körzetében, amit még Christina de Kirchner elnökasszony adott Kínának 50 éves bérletbe. A létesítmény papíron űrkutatási célú, de nem mellékesen a körzetben található a világ harmadik palagáz-készlete. A Döglött Marha (Vaca Muerta) gúnynevű terület természeti kincseinek feltárásával kelhet új életre, és a jelentkezők egyike Kína.

Ennél még feltűnőbb a guayanai Berbice-körzetben zajló építkezés, ahonnan stratégiai ellenőrzés alá lehet vonni az Argentína/Brazília -> Panama/USA hajózási útvonalakat.

HIRDETÉS

Mélyen strukturált és átgondolt terv bontakozik ki a szemünk előtt, amire még nincs amerikai válasz.

Mi a recept?

A patent ugyanaz, mint ami a Sri Lanka-i Hambantota kikötőjével és olajfinomítójával történt, és több afrikai országban is működőképes. Ez pedig a célpont ország ütemes eladósítása gigantikus méretű hitelekkel. Ezek nem feltétlenül fejlesztési, hanem gyakran fogyasztási, luxus- vagy presztízscélú transzferek, melyek visszafizetése szinte esélytelen.

A juttatások lehetnek direkt politikai célúak is; egy adott kormányzat stabilitásának megerősítésére és ezáltal döntéseinek befolyásolására. A gigahitelek és álomberuházások bőven elegendőek a törékeny szuverenitású országok függővé tételéhez.

Oded Balilty/AP2008
Kínai katonák vonulnak David Thompson barbadosi miniszterelnök előtt Pekingben, 2008-banOded Balilty/AP2008

A kínai befektetők dollárhegyeket tolnak be turisztikai célú építkezésekbe, új szállodai férőhelyekbe a Bahamákon, Guyanában és Barbadoson is. Ezek "békeidőben" az amerikai turisták kedvelt célpontjai voltak, és a vírusválság után megint azok lesznek. Az összképbe tartozik, hogy a térségben lapít a Kajmán-szigetek adóparadicsoma is, ahol 500 pénzintézet fogadja a hazai adózást nem kedvelő külföldi pénzbetéteket.

A befektetések - a politikai befolyásolás mellett - természetesen profitcélúak is, és kiterjednek a különféle természeti kincsek kiaknázására, a nyersfától a könnyűfémeken át egészen a tengerparti homok lefosztásáig, ami meghatározza a jövő építőiparát.

HIRDETÉS

Az amerikai döntéshozóknak, de a NATO tervezőinek is foglalkozniuk kell majd azzal, hogy ha Kína ebben a térségben is nekilát a tengerpartok militarizálásának vagy akár mesterséges szigetek létrehozásának (miként azt teszi a Dél-kínai-tengeren), akkor az atlanti szövetség hajózása és légiforgalma nagyon komoly kihívások elé néz.

Többszintű befolyásolás

A befolyásszerzés gazdasági, diplomáciai, ideológiai, digitális és orvosdiplomáciai téren egyszerre folyik.

Politikai prioritásnak számít a térség országainak gyöngéd „lebeszélése” a Tajvannal folytatott együttműködésről, és "lecserélése" a kínai kapcsolatra. A Quid pro quo ősi elve szerint ennek már volt is eredménye a Dominikai Köztársaság esetében, aki 2018-ban befagyasztotta tajvani kapcsolatait, cserébe a kecsegtető gazdasági előnyökért. Tette ezt annak ellenére, hogy a dominikai lakosság kétharmada rokonszenvezik Tajvannal és a kapcsolatok visszaépítését óhajtja. A döntésben nyilvánvaló súlya volt a pőre ténynek, hogy Kínához képest Tajvan csak a tizedannyit képes itt befektetni.

Arról szó sincs, hogy Kína felfegyverezné ezeket az országokat, de már betette a lábát az ajtórésbe, például a rendfenntartó szervek ellátásába. Venezuela 8 darab Y-8F-100 típusú gépet szerzett be Kínától (a képen), amiket csapatszállításra alakított át, így az ország kisebb repülőtereit is elérheti a lokális lázongások leverésére. Kínai gyártású motorkerékpárok érkeztek a nyugat-indiai rendőrséghez, rendőrautók Guyanába, és a karibi országok tisztjei képzést kapnak a kiváló kínai katonai akadémiákon.

A folyamat zajlik. A stockholmi Nemzetközi Békekutató intézet becslése szerint 2001 és 2016 között a Kínából a LAC országokba (Latin America and Caribbean) érkezett katonai export nulláról 6 egységre nőtt, míg Európa irányába nullára csökkent. Ugyanez zajlik Afrika esetében is, ahol szintén 6 egységgel nőtt a fegyvereladások mértéke. Ezeket a célokat a kínai védelmi minisztérium is világossá tette.

HIRDETÉS

A felszínen látható mozgások mögött zajlanak a rejtett akciók is. Mint az Euronews már jelezte, erős a gyanú, hogy Kína karib-szigeteki távközlési hálózatokat is használ fel arra, hogy telefonokat hallgassanak le és gyűjtsenek róluk adatokat az Egyesült Államokban.

Óriási befolyás az orvosdiplomácia

A pekingi kormány minapi gazdasági jelentése szerint a koronavírus második évében Kína 6% fölötti gazdasági növekedést tervez. Nincs ok azt feltételezni, hogy a globális terjeszkedés programja egy percre is megtorpanna.

Kína karibi offenzívája a vírus évében további lendületet kapott az „orvosdiplomácia” által. Peking már tavaly májusban miniszterelnöki szintű videó-konferenciát szervezett a COVID-19 vírus kezeléséről, amin részt vett kilenc karibi ország vezetője. Februárban egy kínai szállítmány már 768 000 adag Sinovac vakcinát vitt Santo Domingóba.

Fernando Vergara/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Idős asszonyt oltanak be kínai vakcinával a kolumbiai Sibate-benFernando Vergara/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

Mivel Kína szerepe a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök gyártásában globális súlyú, ezt a pozícióját beveti a karibi államok jóindulatának megnyerésére is. Vírusteszt-készleteket szállított Jamaicába, védőmaszkokat Kubába, lélegeztetőgépeket a Dominikai Köztársaságba. Emellett kórházakat épített St. Kittsben, Barbadoson és Trinidadban, gyermekkórházat Jamaicán. A koronavírus-járvány során Kína 15 karibi államnak adományozott további orvosi ellátásokat, teljesen ingyenesen.

Megjegyzendő, hogy a Trump elnök által tavaly betervezett orvosi segélynek eddig mindössze 18%-a érkezett meg a latin-amerikai országokba. A kínai juttatások ezért felmérhetetlen súlyúak. Kína segítsége meghatározó lesz a számukra a következő hónapokban, ellenkező esetben a legsúlyosabb gazdasági-társadalmi problémákkal kellene szembenézniük. Teljesen logikus, hogy politikai értelemben is nőni fog a bizalmuk és együttműködési hajlandóságuk a Kínai Népköztársaság iránt. Marcelino Medina kubai külügyminiszter-helyettes már úgy fogalmazott a Pekingből érkező lélegeztetőgépek fogadásakor, hogy „ezek a két testvérnép közti barátság jelei”.

HIRDETÉS

Mozgásban a „puha hatalom” is

A kínai külképviseletek és a Konfuciusz Intézet hálózata szívós ideológiai befolyást építenek a karibi térség országaiban is. Aktív szereplője ennek Liu Quan nagykövet Suriname-ban, ahol tízezres kínai népesség él. A képviseletvezető a helyi lakossághoz intézett nyílt levelében méltatta országa szerepét a koronavírus elleni küzdelemben, nem kifelejtve az "Egy Övezet Egy Út" kínálta lehetőségeket.

A 2004-ben alapított tekintélyes intézethálózathoz több karibi ország is csatlakozott, beleértve Kubát és Venezuelát is. A kínai kormány a hálózatnak éppúgy biztosítja a brand-védelmet, mint akár a Huaweinek. Costa Ricán például egy fürge perrel sikerült elébe vágniuk, hogy valaki Konfuciusz néven jegyeztessen be egy kulturális egyletet, amikor a hivatalos intézet még nem állt készen a nyitásra.

Collin Reid/AP
Hszi Csin-ping kínai elnök a jamaicai Konfuciusz Intézetben, KingstonbanCollin Reid/AP

A hálózat alaprendeltetése a kínai nyelv, tudományok és kultúra megismertetése és népszerűsítése világszerte. Küldetését magas színvonalon teljesíti, de ehhez becsatlakozik a politikai ideológia terjesztése is. Maga Li Csan Csun, a legfelsőbb politikai vezetés korábbi tagja mondta el az Economistnak, hogy a hálózat Kína tengerentúli propagandarendszerének fontos része. Ebben a körben is alapfeladat az USA és Tajvan befolyásának tépázása.

Az intézethálózatra olykor rávetődik a gyanú, hogy az adott országról gyűjtött adatokkal szolgálja ki a pekingi vezetést. Van, ahol helyi ügynökök beszervezésének a gyanúja is felmerült, így az említett Suriname-ban. Szenátusi meghallgatása során William J. Burns, a CIA új igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ha ő az egyetemi, kollégiumi vagy akadémiai vezetők helyében volna, bizony bezáratná a Konfuciusz Intézeteket, és azt tanácsolja, hogy legyenek nagyon óvatosak a kapcsolatépítésben. Szóba került a hálózat terjeszkedése az Egyesült Királyság egyetemi és oktatási életében, vagy hogy kiutasították a brüsszeli Flamand Egyetem Konfuciusz Intézetének rektorát, miután kémkedéssel gyanúsította meg a belga titkosszolgálat.

Mindemellett sem vitatható az intézetek jótékony szerepe a Kína-fóbiák és a kulturális előítéletek lebontásában. Ez szükséges is, mert a kínai népről a világban kialakult kép nem mindenhol kedvező, így a latin-amerikai térségben sem. Viszont Jamaicán 75 000, Kubában 41 000, Venezuelában pedig már félmillió kínai etnikumú polgár él, így ezekre a központokra hárul a spanyol ajkú többség és a kínai bevándorlók közti megértés elősegítése, ami ellen elvileg nem is lehet ésszerű kifogást emelni.

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Gazdasági partnerséggel igyekszik visszafordítani a kínai terjeszkedést az USA Latin-Amerikában

A Kínai Kommunista Párt - 100 év magány után

Újraélesztik a transzatlanti kapcsolatokat