Egy civil szervezet hétfőn közzétett új jelentése szerint foglyok tízezrei vannak kitéve rendszerszintű kényszermunkának, és rabszolgasághoz közeli körülmények között állítanak elő olyan termékeket, mint a szén és a szivar az exportpiacok számára. Az NGO célzott embargó bevezetését javasolja.
HIRDETÉS
A kubai börtönökben rabok tízezreit kényszerítik rabszolgamunkára, hogy ne csak a hazai gazdaság számára, hanem exportra, különösen Európába szánt fogyasztási cikkeket állítsanak elő - állapítja meg egy új emberi jogi jelentés.
A Prisoners Defenders civil szervezet hétfőn közzétett részletes jelentésében tárta fel megállapításait, amelyek a londoni Birkbeck Egyetem Bűnügyi és Igazságügyi Politikai Kutatóintézete által ellenőrzött hivatalos kubai dokumentumokon, helyszíni vizsgálatokon, valamint jelenlegi és volt rabok vallomásain alapulnak.
A szigeten azonosított 90 ezer elítélt és 37 458 nyílt börtönbüntetését töltő rab közül a jelentés becslése szerint 60 ezer rab - köztük politikai foglyok - kényszermunkát végez Kubában, a rabszolgaságra emlékeztető körülmények között.
A dokumentum részletes áttekintést nyújt a 242 büntetés-végrehajtási intézményből álló hálózaton belül szervezett, nagyszabású kényszermunka-rendszerről, amely magában foglalja a hagyományos börtönöket, de az úgynevezett "büntetés-végrehajtási központokat", "táborokat" és "farmokat" is.
A rabokra rótt feladatok változatosak, a mezőgazdasági, ipari és építőipari munkától kezdve a szemétszedésen át az utcák, kórházak vagy rendőrségi központok takarításáig.
A jelentésben szereplő tanúvallomások kimerítő munkakörülményekről és mindennapos nélkülözéssel, zaklatással és erőszakkal teli életről számolnak be, mindezt szigorú felügyelet mellett.
"Arra kényszerítenek minket, hogy reggeltől estig dolgozzunk, tűző napon, elegendő víz és élelem nélkül. Ha megtagadod, azonnal erőszakot alkalmaznak. Több kollégám összeesett a kimerültségtől, másokat napokra magánzárkába zártak, csak azért, mert felszólaltak" - emlékezik vissza Jorge, egykori politikai fogoly.
"Mezítláb dolgozni a cukornádföldeken, az esőben és a hőségben olyan, mintha rabszolgák lennénk" - mondja Maria, egy volt közjogi fogoly. "Nincs kártérítés, nincs tisztelet. Ez egy szenvedéssel teli élet, ahol minden nap azon tűnődsz, hogy vajon túléled-e."
A megfelelő szerszámok hiánya és a minimális biztonsági feltételek hiánya mellett, ami számos sérülést eredményezett, a tanúk nagy többsége arról számol be, hogy a kényszermunka és az orvosi ellátás hiánya miatt súlyosan megromlott az egészségi állapota.
A foglyokra rótt fáradságosabb tevékenységek közé tartozik a jelentés szerint a cukornád és különösen a marabu fából készült faszén előállítása, amely a foglyok által termelt elsődleges mezőgazdasági termék.
"A faszén előállításához a földeken alszunk, ágy és tető nélkül. Rögtönzött kunyhókat kell építenünk, és csak szalmabálákon alhatunk ... Csak egy vályúból vagy a szomszédos farmon élő tehenektől származó piszkos vizet ihatunk" - vallotta be egy rab.
Szén és szivar: egy átláthatatlan börtönüzlet
A kutatás szerint az ezekben a létesítményekben folyó termelést nagyrészt exportra szánják.
A Prisoners Defenders jelentése szerint, amely a Gazdasági Komplexitás Megfigyelőközpontja (OCE) és a Világbank adataira hivatkozik, 2023-ban "a rabszolgamunkával előállított faszén volt Kuba hatodik legtöbbet exportált terméke", és ezzel a kilencedik legnagyobb faszénkivitelező a világon.
A vezető célországok közé tartozik Spanyolország, Portugália, Görögország, Olaszország és Törökország, a kubai börtönökben előállított faszén pedig valamennyi európai országban jelen van - derül ki a jelentés megállapításaiból.
A börtönkereskedelem másik jövedelmező ágazata a dohány, pontosabban az ikonikus Habanos szivarok gyártása.
"A kényszermunka az (állami - a szerk.) Tabacuba által ellenőrzött kubai dohány- és havannai szivargyártó ágazatot érinti, a kényszermunkára szakosodott civilek és foglyok vegyes formájában" - közölte a Prisoners Defenders számos tanúvallomásra és hét kubai börtön ellenőrzésére alapozva.
A jelentés példaként említi a Quivican magas biztonsági fokozatú börtönben működő szivargyárat, ahol 40 rab dolgozik, akiket két szakképzett civil felügyel.
A rabok vasárnap délután kivételével naponta akár 15 órát is dolgoznak, szünetek és uzsonna nélkül. Alig több mint 6 eurót kapnak havonta, míg a börtönön kívül dolgozó munkásoknak körülbelül 100 eurót fizetnek.
Az NGO által gyűjtött információk szerint a kubai börtönökben található szivargyárak adják az exportra szánt kubai szivargyártás nagy részét.
A legnagyobb piac az Európai Unió. A kubai szivarok börtönbeli gyártása, akárcsak a marabu faszén, nagyon jövedelmező üzletet jelent a kubai kormány számára, amelynek bruttó árrése közel 100%-os az Európába irányuló exporton - hangsúlyozta a jelentés.
Vége a nemzetközi hallgatásnak
Ugyancsak jövedelmező üzletet jelent a külföldi, különösen az európai forgalmazók és importőrök számára, akik közvetlenül vagy közvetve hasznot húznak a kubai börtönmunkások munkájából.
Az ellátási láncok és a forgalmazási csatornák átláthatatlansága - amelyek néha helyi leányvállalatokon vagy kereskedelmi partnereken keresztül vezetnek - megnehezíti a termékek nyomon követhetőségét, és következésképpen a külföldi vállalatok elszámoltathatóságának megállapítását is.
A Prisoners Defenders felszólította a nemzetközi közösséget, hogy lépjen fel a kényszermunka megszüntetése érdekében, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Emberi Jogok Európai Egyezménye tilt.
A civil szervezet által javasolt konkrét intézkedések között szerepel a kényszermunkával készült termékekkel szembeni célzott embargó bevezetése, különösen az Európába exportált termékekkel szemben, valamint a Kubával kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodások felfüggesztése mindaddig, amíg a kényszermunka fennáll.
Ennek hiányában azonban az európai intézményeken belül eltolódtak a vonalak. Tavaly novemberben az Európai Tanács elfogadott egy rendeletet, amely megtiltja a kényszermunkával előállított termékek forgalomba hozatalát, behozatalát és kivitelét az EU-ban, függetlenül a származási országtól.
Ez a 2024 decemberében hatályba lépett rendelet azonban még messze van a konkretizálástól. Az uniós tagállamoknak 2027 decemberéig kell megkezdeniük a végrehajtását.