Egy halott bolygón nem értelmezhető a gazdasági növekedés a klímavédők szerint. Éghajlati kutatók a légkörzési rendszer megborulásával magyarázzák az extrém időjárást.
HIRDETÉSPontosan tíz év különbséggel készült a két havas fotó Európa mediterrán tájairól. Nizza havas pálmafáinak látványa 2011-ben késztetett, a havas Akropolisz képe 2021-ben ösztönöz minket arra, hogy szembesüljünk azzal: a globális felmelegedés nem csak melegebb átlaghőmérsékletet jelent, hanem egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. Az extrém hideg is a felmelegedés része.
Két kulcskifejezést emlegetnek a szokottnál sűrűbben az éghajlatkutatók. A poláris örvényt (Polar Vortex) és a nagy földi légkörzést.
Az emberiség által okozott folyamatos légszennyezés már a huszadik század második felében elérte azt a szintet, hogy felborult a korábban állandó nagy földi légkörzés rendszere. Az üvegházhatás miatt növekvő hőmérséklet nem csak a szelek rendjét, de még a tengeráramlások állandóságát is megzavarta.
Az átlagember Európában az ezredfordulón vette észre, hogy másképp alakul az időjárás, mint ahogy az évszakoktól az elvárható lenne.
Az angolok a télen meleget hozó Golf-áramlat gyengülésekor szembesültek azzal, hogy fagyossá válik a tél az addig enyhe déli országrészben, behavazva például a londoni parkokat, ahol máskor januárban is nyíltak a rózsák. A nyári félév viszont melegebb lett, a szőlő már Angliában is terem, szinte döbbenetes gyorsasággal kisebb borvidék alakult ki Dél-Angliában.
Míg Közép-Európából eltűntek a vastag hótakarót hozó, kemény telek, a hó egyre gyakoribb jelenséggé vált a mediterrán tengerpartokon, miközben az ibériai és itáliai nyarak afrikai forróságot idéznek.
Ilyen volt, ilyen lett:
A látszólag bonyolult ábra egyszerű jelenséget mutat. A XX. század utolsó negyedéig viszonylag stabilan áramlott a hideg levegő a sarkvidékek felett. A pólusok vidékén az alsó légrétegek felett (tehát magasabban, mint ahol a levegő mennyiségének 90 százaléka található) a Föld forgásából adódóan kialakult egy nyugatias forgású hideg légörvény.
Ez a felszín közelében is éreztette hatását, magával ragadva és a sarkvidéken tartva a leghidegebb légtömegeket.
Az alacsony légrétegekben viszont a felszín felmelegedésének megfelelően alakul a levegő hőmérséklete. Itt érhető tetten az ember által okozott környezetszennyezés.
Korábban a napsugarak beesési szögének megfelelően annál melegebb volt a levegő, minél közelebb fekszik egy vidék az Egyenlítőhöz. Így a trópusokon forró, a pólusokon hideg égöv alakult ki, a kettő között pedig egy ciklonkeletkezésű terület a négy évszakkal a mérsékelt övön.
A stabil nyugati áramlás megborult:
Az első ábrán tehát a trópusi forróság és a sarkvidéki fagy elkülönülése látható, amit a stabil nyugati szelek öve különít el. A ciklonok révén korábban is betört délre olykor a sarki hideg, illetve északra feláramlott olykor a trópusi meleg, de csak olyan mértékben, ami még nem változtatta meg a mérsékelt övi négy évszak karakterét.
A légkör elszennyezése miatt azonban az atmoszféra egy üvegházzá változott. Korábban a Földre érkező rövidhullámú napsugarak felmelegítették a felszínt, ami hosszúhullámú formában verődött vissza, és a tiszta légkör távozni engedte bolygónkról ezeket a sugarakat.
A levegő elszennyezésével azonban annyi kondenzrészecske halmozódott fel a légkörben, ami miatt már nem tud távozni a felszínről visszavert napsugár, a hosszú hullámú sugarakat visszafordítja a szennyezés a felszín felé, így ezek a hősugarak másodszor is felmelegítik a felszínt.
A fagyos és a forró levegő könnyen betör:
Jól látható az ábrán, ahogy az északi fagyos légtömegek könnyedén betörnek délre, míg a trópusi forróság nagy területeken áramol északra a mérsékelt öv vidékén.
A magyarázat egyszerű, az eddig leírtak alapján tehát már nem csak a napsugarak beesési szöge (a Föld gömb alakja miatt) határozza meg a felmelegedés mértékét a felszínen, hanem az elszennyezett levegő teremtette hőpajzs is.
Míg a beesési szög az egyes földrajzi szélességeken eltérő, az üvegházhatás mindenhol intenzív. A nagy földi légkörzés rendszere a ma élő nemzedék életében felborult.
Nyolc másodpercbe sűrítve egy egész tél:
A Twitteren egy skót meteorológus, Scott Duncan szemléletes hurokfilmet osztott meg: 2019/2020 tele nyolc másodpercbe tömörítve.
Ha nem szennyezte volna el a légkört az emberiség, a poláris örvény a sarkvidékek fölött áramolna, de a mozgó ábrán jól látszik, hogy a sarkkörökön jóval délebbre nyúlik le, rapszodikusan hullámozva a megborult áramlási rendszer.
HIRDETÉSA trópusokon ugyanígy megborultak a korábban stabil forró cellák. A termikus egyenlítő az a görbe, ami a felszín legmelegebb pontjait köti össze. Ez a vonal az évszakoknak megfelelően naponta vándorol, nyáron a Ráktérítő, télen a Baktérítő felé. Amíg stabil volt a rendszer, ez a vándorlás a térítők között maradt, de a nagy földi légkörzés megborulásával a trópusi meleg légtömegek is szabadabban áramolnak északra, mint korábban.
A legextrémebb időjárási jelenségek a fagyos és a forró légtömegek találkozásakor jönnek létre. Az áramlási cellák megváltozásával korábban nem tapasztalható gyakorisággal vagyunk ennek szemtanúi.
Minden kontinensen a szokásosnál jóval extrémebb forróságot, havazást, pusztító viharokat, intenzívebb csapadékot, áradásokat, aszályt és bozóttüzeket okoz, hogy megváltozott a nagy földi légkörzés.
Számos klímakutató felhívta a figyelmet, hogy ezt a folyamatot megállítani már nem tudjuk, visszafordítani is csak évszázadok alatt lehetséges (ha egyáltalán), de a légszennyezés csökkentésével megakadályozhatjuk, hogy még intenzívebb időjárási anomáliák alakuljanak ki és pusztítsanak.
Ha nem sikerül megállítani a felmelegedést, az emberiség kipusztulása fenyeget a nem is oly távoli jövőben, állítják a klimatológusok. A természetvédők azzal érvelnek a gazdasági hasznot előtérbe helyezők számára, hogy egy halott bolygón nem értelmezhető a gazdasági növekedés.
HIRDETÉS