rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Lengyel abortusztörvény: mégis, kinek az élete?

euronews_icons_loading
Lengyel abortusztörvény: mégis, kinek az élete?
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

A varsói kórház előtt leparkolt furgonnal üzennek a művi terhességmegszakítást ellenző csoportok. A jármű jelenléte igen nyomasztó a lengyel főváros azon kevés létesítményeinek egyikénél, ahol ilyen beavatkozást végeznek. Az Unreported Europe stábja Lengyelországban járt, hogy feltárják az új abortusztörvény hátterét, pro és kontra.

A lengyel Alkotmánybíróság döntése Európa egyik legszigorúbb abortusztörvényét támogatta meg. Eddig csak nemi erőszak, vérfertőzés, az anya életére veszélyt jelentő ok, vagy a magzat komoly károsodása lehetett indok abortuszra. Mostantól az utolsó körülmény esetében tilos művi úton befejezi a terhességet.

“Azok a nők, akikkel találkozom, mindig nők, akik tervezték a várandósságot, régóta szerettek volna gyermeket. Néhányuk aztán olyan rendellenességekkel kénytelen szembesülni, amelyek miatt a baba nem élhet önálló életet születése után. Volt egy páciensünk, akit több lengyel kórház is elutasított mondván, nem hajlandók elvégezni a terhességmegszakítást. A magzat veséiben volt súlyos rendellenesség, egyáltalán nem fejlődtek. A szülés után egyszerűen nem maradt volna életben. Arra kényszeríteni egy nőt, hogy abban a tudatban hordja ki magzatát, hogy a születése napja egyben a halála napja is lesz, teljességgel etikátlannak tartom" - mondja Anna Parzynska nőgyógász, akinek a tilalom ellenére is eltökélt szándéka segíteni azokon, akik megkeresik.

„Azok a nők, akik megtudják, hogy a gyermekük gyógyíthatatlan betegségben szenved, hogy a csecsemőjük egy vagy két nappal, vagy egy évvel a születése után meg fog halni, hogy esélye sem lesz a normális életre, és hogy ez az élet szenvedésekből és kórházi kezelésekből áll majd, súlyos pszichiátriai tüneteket mutatnak. Öngyilkossági gondolatokat is beleértve, mivel képtelenek elképzelni, hogy végig kell nézniük gyermekük szenvedését. Tehát mi ebben a szakaszban tudjuk az abortuszt végrehajtani, a beteg egészségét vagy életét fenyegető veszély miatt" - magyarázza.

Forgatócsoportunk Lublinban, Lengyelország keleti felében, az ország egyik legkonzervatívabb régiójában is járt, ott, ahol a kórházakban összesen három legális abortuszt végeztek a tavalyi évben.

A leendő anyáknak, akiknek magzata rendellenességgel születne, egy ferences pap a következő lehetőséget nyújtja, hogy ne szakíttassák meg a terhességüket: egy ún. prenatális hospice házat üzemeltet, ahol súlyos fizikai és idegrendszeri fogyatékossággal született gyermekeket nevelnek.

Néhányuk tartja a kapcsolatot családjával. Másokról teljesen lemondtak. Az ott lévő gyermekek nem élnek sokáig.

"A lakhatási körülmények sokszor drámaian rosszak, és a gyermekeknek némi kényelemre lenne szükségük, így ez a hely azért lehetőséget is ad erre. Néha a betegség annyira progresszív, hogy a gyermeknek éjjel-nappal szüksége van gondozásra, amit egy ilyen osztályon tudunk biztosítani" - mondja Filip Buczynski atya.

Euronews: Megérti azokat a szülőket, akik az abortusz mellett döntenek, mert nem akarnak egy súlyosan fogyatékos gyermeket világra hozni?

FB: Természetesen megértem. Egy ilyen tapasztalás óriási tehetetlenség-érzetet, a kapaszkodók teljes hiányát hozza, még önmagát is nehezen érti az érintett. Erre szolgál ez a prenatális hospice ház, hogy ezek a szülők megértsék, miben is vannak. És ők azok, akik meghozzák a döntésüket. Az a tény, hogy mi segítünk nekik, arra sarkallja őket, hogy gondolkodjanak abban is, hogy a helyzetük kezelhető, meg lehet vele birkózni, támogatjuk őket. Hogy eldönthessék, azt a rizikót vállalják inkább, hogy megadják az élethez való jogot a gyermeküknek, vagy azt a rizikót, hogy elveszik tőle az életet. Tisztában kell lenniük az összes következménnyel.

Az egyben pszichológus és pszichoterapeuta pap támogató foglalkozásokat tart sok párnak. Katia és Slavek két kamasz szülei. Öt éve, minden évben megünneplik harmadik gyermekük, Samuel születésnapját. A kisfiúét, aki születése után csupán fél órát élt.

Arról, hogy ez bekövetkezhet, néhány héttel a 24 hetes periódus letelte előtt tájékoztatták őket. 24 hét után már nem lehetett volna abortuszt kérni - még ebben az esetben sem. A katolikus pár számára akkor sem lett volna kérdés, hogy hogy döntenek.

“Az egyetlen lehetőség az én meggyőződésem szerint az volt, hogy az élet mellett döntünk. Egy ilyen helyzetben nem lehet elkerülni a szenvedést. Vagy azt a szenvedést, amit egy ilyen várandósság, a világrahozatal és aztán a beteg gyermek felnevelése jelent, vagy attól a bűntől való szenvedést, hogy elvetettünk egy beteg gyermeket. Ha egy élet véget ér, ha a gyermeket eltemetik, az egy valós helyzet. El lehet menni a sírjához, meglátogatni és szembesülni az érzésekkel. Hívő emberként hiszem és bízom benne, hogy a gyermekem valójában nem ott fekszik a föld alatt, hanem a mennyországban van, egy jobb valóságban" - mondja Katarzyna Lukasiuk.

„Nem tudjuk visszahozni, nincs mód arra, hogy visszahozzuk őt . De mindent megteszünk azért, hogy a mennyben majd együtt legyünk, ami a hitünk lényege. És azért is teszünk, hogy segítsünk a hasonló helyzetben lévőknek a tapasztalatunkkal, hogy támogassuk őket, hogy segítsük a döntésüket: mi az, ami kevesebb fájdalmat hozhat a továbbiakban számukra" - teszi hozzá a férje, Slawomir.

"Törvényre szükség van, de nem szabhat korlátokat. Több lehetőséget kell adni az embereknek a tájékozódásra. Hogy tisztában legyenek vele, milyen támogatást kaphatnak egy ilyen helyzetben. Hogy hogyan tudja az állam támogatni őket abban, hogy bölcs döntést hozzanak. De nem szabad szenvedésre ítélni őket akkor, amikor még nem állnak készen rá" - vélekedik a férfi.

Agata Aftyka harmadik gyermeke, a 12 éves Amelia Edwards-szindrómában szenved. Nem tud járni, beszélni, enni, fejlődni sem normálisan. Agata különvált férjétől, mindent feladott, hogy gondoskodhasson lányáról, saját anyja segítségével úgy, hogy jövedelmi nem több mint 400 euró havonta. Meggyőződése, hogy az abortuszt minden esetben be kell tiltani. Sőt, a tilalmat is kevésnek találja.

"Az abortuszt betiltó kormánydöntés egy dolog. De ezzel párhuzamosan a fogyatékkal élő gyermekeket megszülő nőket nagyon nagy mértékben támogatni kell. Ezek a nők ugyanis rendre egyedül maradnak, apa nélkül. Nincs pénzük, a nyomor küszöbén állnak. Nincs külső támogatásuk. Semmi nem történik, gyorsan depresszióba esnek. Olyannyira, hogy a babával együtt haldokolnak, igazi, mély depresszióban vannak. És ez néha oda vezet, hogy öngyilkosok lesznek" - mondja.

Három hónapba telt, mire az alkotmánybíróság döntése megjelent a hivatalos közlönyben, hogy hatályba léphessen. A csúszás állítólag az országban kirobbant példátlan tiltakozási hullám számlájára írható.

Sok lengyel szemében a szigorítás nem csupán a nők jogainak újabb támadása. Szerintük ez újabb támadás minden alapvető polgári jog ellen.

Natalia egyetemi professzor és az Abortusz Dream Team aktivistája - ez a csoport segít azoknak a nőknek, akik a terhességmegszakítás mellett döntenek. Az egyesület forródrótja tanácsokat és támogatást nyújt azoknak a nőknek, akik abortusztablettát szeretnének beszerezni, vagy olyan szomszédos országba utaznának, ahol az abortusz megengedett. Az új szigorítás bejelentése óta a telefonja megállás nélkül cseng.

Az országban a becslések szerint évi 1000 legális abortusz csupán töredéke azoknak az eseteknek, amelyekben a nők el akarnák vetetni magzatukat.

Natalia az abortuszhoz való hozzáférés liberalizálásáért küzd azoknak az érdekében, akiket a lengyel törvény a víz alá nyom. Ahogyan az 8 éve vele is történt, amikor abortusztablettákat szedett be.

„A legnehezebb a magány volt, amit akkor éreztem. Szégyelltem segítséget kérni. Azt hittem, senki sem fog megérteni, senki nem támogat, és senki sem áll mellettem ebben a megpróbáltatásban. Számomra a jelenlegi törvény legfontosabb következménye, hogy a szégyen légkörét teremti meg. A második dolog természetesen a társadalom rétegződése, amelyet ez a törvény létrehoz. Ebben az országban egyre többen élnek szegénységben. Nem engedhetik meg maguknak az abortuszt Németországban, Hollandiában vagy Angliában, mert az nagyon drága" - magyarázza.

A koronavírus-járvány megmutatta a törvény igazságtalanságát. Amikor a járvány elkezdődött, az emberek hívni kezdtek minket, és olyanokat mondtak, hogy két hete még akarták a terhességet, de most már lehetetlen. Elvesztették az állásukat, nem engedhetnek meg magunknak egy másik gyermeket, mert egyszerűen nem fognak tudni túlélni annyian.

Találkozunk az egyik parlamenti képviselővel, aki támogatta az Alkotmánybíróság kezdeményezését. A kormányzó Jog és Igazságosság párt tagjával.

"Képviselők egész csoportja állt elő azzal a kéréssel, hogy az élethez való jog szerepeljen a lengyel alkotmányban. Ez egyetemes jog, amely minden embert megvéd. Az élet elejétől a végéig.Vagyis a beteg vagy fogyatékkal élőknek ugyanolyan joguk van az élethez, mint nekünk, egészséges embereknek” - fogalmaz Bartlomiej Wroblewski a PiS soraiból.

Euronews: Ez a döntés sok embert vitt ki az utcára. Ezt nem kell figyelembe venni egy parlamenti képviselőnek?

BW: Fel kell tennünk magunknak a kérdést: dönthet-e a többség akarata az élethez való jogunkról? Vagy azért kapjuk az élethez való jogot, mert emberek vagyunk? Ahhoz, hogy ezt a koncepciót viszonyítási alappá tegyük, a társadalom hangulatától függően, úgy gondolom, hogy ez nem a helyes irány társadalmunk fejlődéséhez. Hogy a többség, még ha az állampolgárok többsége is, döntse el, ki számít embernek és ki nem.

Aznap este az ország fő feminista szervezete, a Women’s Strike újabb tüntetéssorozatot indított el. A rendőri nyomás és a járványügyi korlátozások ellenére az emberi jogi aktivisták nem adják fel harcukat. A mozgósítás messze túlmegy az abortusztörvény miatt érzett háborodáson.

„A szabadságról szól. Az emberi jogokról, az igazságszolgáltatás függetlenségének alapvető jogairól, a szabad médiáról, a szabad választásokról, mindenről. A szabadságról. Elég vicces, hogy egy ilyen katolikus konzervatív ország mint Lengyelország az abortuszt használja a szabadságharc szimbólumaként. Azt akarjuk, hogy a kormány távozzon" mondja Marta Lempart, a szervezet vezetője.

A kormányt azzal vádolják kritikusai, hogy szoros kapcsolatot ápol az ország katolikus "keménymagjával."

A rendkívül konzervatív nézeteiről ismert pap, Roman Trzcinski szerinte az új tilalom nem megy elég messzire. A magzati rendellenességek esetein túl ő azt akarná, hogy nemi erőszakból, vérfertőzésből vagy az anyák egészségét vagy életét veszélyeztető esetekben is tilos legyen az abortusz.

"A halál civilizációja ateista mozgalmak révén terjed az egész világon. Az élet ellen szól. Az evangélium viszont az élet és a szeretet civilizációja. Ez a két valóság összecsap, harcban áll egymással. Az a tény, hogy tüntetések szerveződnek, hogy egyeseket manipulálnak, beszippantanak, fiatalokat, fiatal lányokat, nagyon sajnálatos. Katasztrófa. Megsebzi azt a fiatal lányt, aki az utcán azt kiabálja, hogy abortuszt akar, korlátok nélkül. Nem veszi észre, mit tesz, de ez a pszichéjében, a tudatában, a lelkében ez nyomot hagy. Némi nyoma egész biztosan - én így gondolom" - fejti ki álláspontját Trzcinski.

A testükkel való rendelkezés jogát igénylők számára ezek elfogadhatatlan nézetek.

Egy, neve elhallgatását kérő riportalanyunk néhány éve Szlovákiába ment, ott vetette el magzatát.

"Iszonyatosan dühös voltam, mert mindenki ellenséges volt, senki nem akart segíteni abban, hogy megkapjam a papírt, amivel hozzájuthattam volna a szükséges gyógyszerekhez. Maga az abortusz után mentálisan rendben voltam, azt hiszem. Nyugodt voltam. Megkönnyebbültem" - mondja.

Euronews: Semmi bűntudat, rossz érzés, depresszió?

“Semmi. Se lelkiismeretfurdalás, se depresszió, semmi. Az egyetlen amit éreztem, az az elsöprő düh volt. Nem tettem semmi rosszat. Gyermekeket megszülni, akiket senki sem akar, nem tragédia? Szerintem az. Európa közepén, a 21. században, az" - hangzik a válasz. Még hozzáteszi: "Igen, római katolikus vagyok. Keresztény. Megkereszteltek, konfirmáltam. Büszke vagyok magamra, mert harcoltam magamért, az életemért, hogy olyan legyen, amilyen. Nem hiszem el, hogy még mindig küzdenem kell az életemért. Még mindig meg kell győznöm valakit arról, hogy értékes emberi lény vagyok. Hogy a testem az enyém és nem az országé - ami a reprodukciós jogokat illeti, mindenképp."

Az új tilalom hatálybalépésének éjszakáján az abortuszpárti mozgalmak ismét az utcákon voltak, hogy tiltakozzanak a Törvényszék döntésének jogszerűtlensége ellen. Az Európa Tanács az emberi jogok megsértésének minősítette a döntést.

Lengyel emberi jogi aktivisták azt ígérik, hogy hatalommal való visszaélés miatt bíróság elé állítják a döntésért felelős személyeket, valamint azokat, akik végrehajtják azt. Az Emberi Jogok Európai Bíróságáig hajlandók elvinni az ügyet.