A napokban eldől a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem sorsa: kérik-e a szenátusok, hogy a fenntartói jogokat ne az állam, hanem az alkotmányba frissen belefoglalt vagyonkezelő alapítványok gyakorolják.
- Azt kell meggondolni, hogy hány milliárdot ér az absztrakt kategóriába tartozó szabadság - summázta a vidéki egyetemek modellváltásának dilemmáját az Euronewsnak az egyik nagy vidéki egyetem szenátusi tagja.
A napokban eldől a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem sorsa: kérik-e a szenátusok, hogy a fenntartói jogokat ne az állam, hanem az alkotmányba frissen belefoglalt vagyonkezelő alapítványok gyakorolják.
Három hét a döntésre
Bár korábban nagyobb szimbolikus csata folyt a Színház és Filmművészeti Egyetem átalakítása körül, a vidéki egyetem-komplexumok jelentősége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ezek a számos karral rendelkező gigaintézmények a városok legnagyobb foglalkoztatói, több tízezer hallgatójuk van, akiknek a költései létfontosságú részét képezik a helyi vállalkozások bevételeinek, és a klinikákon keresztül a nekik otthon adó régió egészségügyének is a tartóoszlopai. A témáról több volt és jelenlegi egyetemi vezetővel, oktatóval beszéltünk; többségük neve elhallgatását kérte.
Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a nyáron még azt mondta, ezek túl bonyolult intézmények ahhoz, hogy a Corvinushoz vagy az SZFE-hez hasonlóan vagyonkezelői alapítvány legyen a fenntartójuk. Ehhez képest januárban, a vizsgaidőszak és a koronavírus-járvány kellős közepén a szegedi, a pécsi és a debreceni intézmény is visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: január végéig döntsék el, "kérik-e" a modellváltást, vagy nem.
Egy visszautasíthatatlan ajánlat
A modellváltás lényege, hogy a fenntartó a mindenkori kormány helyett egy közelmúltban létrehozott konstrukció, egy közvagyonnal gazdálkodó alapítvány lesz, ennek a kezébe kerül az egyetem vagyona. Ennek a kuratóriuma felel a vagyonért és a gazdálkodásért. Hogy pontosan milyen jogosítványok maradnak az egyetem korábbi döntéshozó szervénél, a szenátusnál, az nem világos, és a modellváltás mellett érvelők szerint még alku tárgya lehet. De az biztos, hogy az ITM által kinevezett kuratórium tagjait kívülről és belülről sem lehet leváltani.
A szenátus és a rektor hatalma vagy teljesen, vagy nagyrészben formálissá válik, a valódi hatalom a kuratórium tagjainál lesz. A kuratóriumot gyakorlatilag csak kétharmaddal lehet leváltani, az alapítvány vagyona magánvagyon, a költése nem közpénz. Vagyis az ilyen alapítványba átszervezett egyetemek egy esetleges kormányváltás esetén is a fideszes politikusok és fideszes kötődésű tudósok vagy üzletemberek irányítása alatt maradnak, és a bennük átfolyó összegekről nem tartoznak kifelé elszámolással.
Cserébe az ITM négy dolgot ajánl:
- egy régóta esedékes fizetésemelést az oktatóknak (két részletben 30%)
- az egyetem kikerül az államháztartási törvény (Áht.) szabályai alól, ami felszabadítja a gazdálkodást
- a közalkalmazotti státusz megszűnése lehetővé teszi a bértáblánál magasabb béreket
- rengeteg pénzt az uniós kutatási támogatásokból
A fizetésemelés ígérete pozitív, hiszen az egyetemi oktatók bérét több mint egy évtizede nem emelték. A két alsóbb fokozat, a tanársegéd és az adjunktus fizetése alulról közelíti a bolti pénztárosokét. Viszont a kérdés úgy merül fel, hogy mi van akkor, ha a szenátusok nem kérnek a modellváltásból? Nincs kimondva, de cáfolva sem, hogy akkor maradnak a mostani fizetések.
Az, hogy az egyetem kikerül az Áht. hatálya alól, azt jelenti, hogy nem kell, "egy széklábra is közbeszerzést kiírni", ahogy egy orvosprofesszor az Euronewsnak lefestette. A jelenlegi szabályok szerint, ha például valaki egy kutatásaihoz szükséges vegyszert beszerezne egy megbízható gyártótól, akkor is meg kell versenyeztetnie, és adott esetben rosszabb minőségűt vagy rosszabb kondíciókkal kell megvásárolnia, ha úgy olcsóbb.
Forrásaink számtalan rémtörténettel szórakoztattak, előfordult, hogy a négyéves projekt keretében beszerzett informatikai eszköz a projekt lezárása után érkezett meg. Ezt tehát valódi könnyebbség, de sokkal fontosabb azoknak, akik tényleg beszereznek jelentősebb értékű anyagot, eszközt, műszert. Komplett karok - bölcsészek, jogászok, közgazdászok, akik jobbára csak könyvekkel dolgoznak - életében ez kellemetlen, de nem perdöntő probléma.
A közalkalmazotti státusz megszűnése csak azoknak a karoknak és oktatóknak jó, akik a piacról is tudnak bevételhez jutni - vagyis jobbára a mérnököknek, orvosoknak és a természettudományi karok bizonyos részeinek. A többieknek ez azt jelenti, hogy könnyebb őket sakkban tartani, elbocsátani, és béremelésre sincs semmilyen garancia.
Végül az uniós projektek emlegetése is inkább fenyegetés, hiszen ezek mindenképpen lesznek - azt, hogy az ITM a modellváltás előnyeihez sorolja őket, nem nehéz úgy érteni, hogy aki nem áll be a sorba, annak csökkennek az esélyei az uniós források megszerzésére.
Végül egy dolog, ami nem szerepel az ajánlatban: olyan, hasznot hajtó jog vagy vagyontárgy, ingatlan, részvénypakett, amilyet a Corvinus kapott.
Az orvosok, a mérnökök és a többiek
A vidéki egyetemi komplexumok életében nagyon fontos szerepet játszanak az orvosi karok és a klinikák. A régiók egészségügyi ellátásában központi szerepet látnak el, az egyetemeken belül pedig itt folyik keresztül a legtöbb pénz. Nemcsak az egészségügyi ellátás miatt, hanem azért is, mert gyakorlatilag csak itt van annyi fizető külföldi hallgató, ami értelmezhető mennyiségű bevételt generál.
Az orvosok nyerhetnék a legtöbbet a közbeszerzésektől való mentesítéssel, a közalkalmazotti státusz eltörlésével, az uniós pályázatokból is profitálhatnának. Ugyanakkor az orvosok úgy tudják, az EMMI-ben készülnek a tervek az egészségügy átalakítására, amiben a klinikai központoknak fontos szerep jutna, ez azonban nehezen működne úgy, ha ezek jelenlegi kvázi önállósága megmaradna, illetve ha egy vagyonkezelői alapítványba kerülnének.
Olyan törekvésről is hallani, amely a budapesti Semmelweis Egyetem alá rendelné a többi orvosi kart, amit ezek mindenképpen szeretnének elkerülni. Az erőviszonyokat jól mutatja, hogy mindkét egyetem rektora orvos. Az egyetemeken belül a többi kar pedig azért nem akarja, hogy leválasszák a klinikákat, mert akkor a maradék egyetem érdekérvényesítő-képessége végzetesen megcsappanna.
A kérdés fontosságát jelzi az is, hogy a pécsi egyetem szenátusi ülésén Miseta Attila rektor gyakorlatilag azért halasztotta el a döntést, mert Kásler Miklós humán erőforrás-miniszter környezetéből ellentmondásos információkat kapott arról, hogy ha belemennek a modellváltásba, kapnak-e garanciát rá, hogy a klinikákat megtarthatja az egyetem. (Ez alátámasztja a történetnek azt a közkeletű értelmezését, mely szerint a tudományegyetemek, és különösen a klinikák felügyeletéért harc folyik a két minisztérium, az EMMI és az ITM között.)
Sok vesztenivaló, kevés nyereség, de kimaradni veszélyes
Míg a debreceni egyetem szenátusa rövid úton igent mondott az ajánlatra, Szeged és Pécs is kivár a döntéssel. A karok jelentős része tudja, hogy az átalakítással alig nyerhetnek valamit, miközben sok a veszítenivalójuk. Ugyanakkor kimaradni is veszélyes lehet. Egyik szenátusi forrásunk azt mondta, hogy például a bölcsészek vagy a társadalomtudományi tanszékek ugyan semmi jóra nem számíthatnak, de az államilag meghatározott keretszámok miatt a kormány bármikor a nyakukra teheti a kést modellváltás nélkül is.
A szegedi mérnöki kar - ami gyakorlatilag agrármérnököket képez - feje fölött ott lóg, hogy betagolhatják a Lázár János és Csányi Sándor keze alá került Gödöllői Agrártudományi Egyetembe. A legtöbb kar előtt két választás áll: önként adja az autonómia intézményes garanciáit, abban reménykedve, hogy jobb elbánást remélhet, vagy ellenáll, és vállalja az esetleges retorziókat. Eközben a karok egymást is lesik, hiszen különösen rossz pozícióba kerül egy kar, ha sikertelenül próbál ellentartani a kormányzati nyomásnak.
Az ellenállás melankóliája
Szegeden az egyetem jelmondatából Veritas Virtus Libertas (Igazság, Erkölcs, Szabadság) néven alakult Facebook-csoport köré szerveződik némi ellenállás. Papp Bence az Euronewsnak azt mondta, önmagában nem a modellváltás a baj, hanem az, hogy rohamléptekben hajtanák végre úgy, hogy azt sem mondják meg, mihez adja beleegyezését az egyetem.
A csoport úgy látja, hogy a már eddig létrehozott kuratóriumokban is olyan politikai kinevezettek ülnek, akiknek semmi közük a felsőoktatáshoz, és attól tartanak, hogy mindez azt a célt szolgálja, hogy a pénzcsap ellenőrzésével korlátozzák a tanszékek és az oktatók szabadságát. Az aggodalmakat pedig nem igyekszik eloszlatni sem az ITM, sem a rektor, Rovó László.
A Veritas Virtus Libertas azon igyekezett, hogy mozgósítsa a mozgósítható hallgatókat, hogy azok gyakoroljanak nyomást a HÖK-ökre, hogy szavazzanak a modellváltás ellen. A Hallgatói Önkormányzatok a szenátusban a szavazatok negyedével rendelkeznek, ilyen módon komoly erőt képviselnek, ugyanakkor ebben az ügyben kevéssé exponálták magukat.
A HÖK-ök a Szegedi Egyetemen sosem nyílt ellenszegülésben vagy frontális érdekképviseletben utaztak, a nagy erejük majdnem egy évtizedig az volt, hogy a szinte örökös elnöknek számító Török Márk egyben tudta szállítani a kritikus mennyiségű szavazatot, amivel olykor nyomást gyakorolt, máskor támogatta a rektort. Török EHÖK-elnökségének viszont vége, noha kari HÖK-ösként ő maga még mindig tagja a szenátusnak. A jelenlegi nyomással szembeszállni viszont nem igazán a HÖK stílusa, és az idő rövidsége, a távoktatás és számos egyéb körülmény alapos oknak tűnt, hogy megússzák az állásfoglalást.
A veritasosok azonban rájuk gyakoroltak nyomást, hogy kérjék ki a hallgatók véleményét, amely a Veritas kutatásai szerint inkább elutasító a modellváltással kapcsolatban. Ez annyiban egybecsengene a HÖK érdekeivel, hogy a HÖK szenátusi szavazatainak az értéke, amivel óriási befolyást gyakorolt az egyetemen, a modellváltással gyakorlatilag lenullázódna.
Az Oktatói Hálózat egyik szegedi tagja, Baráth Erzsébet azt mondta, a fő törekvésük, hogy a karok küldöttei kötött mandátummal érkezzenek a szenátusi szavazásra, vagyis ne a saját, hanem a kari oktatók többségének álláspontját képviseljék. A bölcsészkaron ennek van is realitása, de a többi kar véleményéről kevesebbet tudni.
A fegyverletétel feltételei
Pécsen a rektor, miután az első alkalommal a klinika státuszára vonatkozó ellentmondó értesülések miatt levették a kérdést a napirendről, szerdán már javasolta a szenátusnak az ajánlat elfogadását. A szenátus elé kerülő előterjesztések szerint a feltételük az, hogy a klinika az egyetem része maradjon, és úgy általában az egyetem valamennyi alkotórésze együtt kerüljön az alapítvány fenntartásába. Feltétel az egyetemi dolgozók fizetésének emelése és hogy alkalmazásuk feltételeit kollektív szerződésben rögzítsék. A klinika dolgozóinak az egészségügyi szolgálati törvény szerinti státuszt szeretnének, és ezen felül oktatói javadalmazást is. A HÖK a tanulmányi és a szociális ösztöndíjak változatlanul hagyását és azt kérte, hogy a HÖK-ök megkapják a feladataik ellátásához szükséges pénzt, illetve a szenátusi képviselőik aránya ne csökkenjen.
Szegeden a rektor már korábban is egyértelműen a modellváltás mellett állt, ugyanakkor itt van a legnagyobb - de még mindig rendkívül alacsony - esélye annak, hogy pénteken a szenátus elutasítja a modellváltást.
Egy, a modellváltást a kisebbik rossznak látó egyetemi vezető szerint lehet az ITM-mel alkudni, és olyan feltételeket kell kialakítani, hogy minél több jogosultság maradjon meg. Ideális esetben a kuratórium csak felügyelő szerepet kapna, vagy ha a valódi döntéseket a kuratórium hozza, akkor a megválasztásukba lehetne beleszólása a szenátusnak - érvelt ez a forrásunk. (Az eddig átalakult 7 egyetem példáját látva mindkettőre kevés az esély.) Ő leginkább attól tart, hogy a szenátus pánikba esik, és elutasítja a modellváltást.
A szeged.hu szerint itt már az is tudható, kik lennének a kuratórium tagjai:
- Nemesi Pál vállalkozó, akit a Fidesz legutoljára indított sikertelenül Botka László polgármester ellen;
- Novák Katalin családügyi miniszter, aki szegediként az SZTE-n szerzett diplomát;
- a jelenlegi rektor, Rovó László - de nem tudni, hogy ez a személyéhez vagy a tisztséghez kapcsolódik;
- az előző rektor, a fizikus Szabó Gábor, jelenleg az ELI lézerközpont vezetője;
- illetve Trócsányi László EP-képviselő, volt igazságügyminiszter, aki ezer szállal kapcsolódik a jogi karhoz.
A listát hivatalosan nem erősítették meg.
A pisztoly, amiben egyetlen golyó van
A szenátusok érzékelhetően abba az irányba mennek, hogy megpróbáljanak megfelelő feltételeket kivívni az ITM-től. Csakhogy ahogy Baráth Erzsébet mondta az Euronewsnak, "semmi nincs leírva, nincs tárgyalási alap". A tárgyalásokat nem a szenátus vagy az általa kinevezett bizottság végzi, hanem a rektort tájékoztatja az ITM, aki ebből csepegtet információt a szenátusnak és a dolgozóknak.
Egy szegedi volt egyetemi vezető azt mondta az Euronewsnak, hogy ezek a tárgyalások már csak azért is értelmetlenek, mert Palkovics László ígéretei semmilyen jogi erővel nem bírnak, a szava pedig értéktelen. (Júniusban még azt mondta, a vidéki tudományegyetemek modellváltása nincs napirenden, fél évvel később három hét alatt akarja keresztülverni.) Ha ad is most engedményeket, később a megváltozott helyzetre hivatkozva visszatáncol, vagy másként értelmezi a saját szavait, mint ahogy azt az egyetemek értették, vagy másik tárca hajtja végre a Palkovics ígéreteivel ellentétes változtatásokat.
Azzal, hogy az ITM nem állította a vidéki egyetemeket kész helyzet elé, a szenátusoknak egyetlen kérdésre kell válaszolniuk: igen, vagy nem. Csak azt tudják, hogy a "nem" mit jelent, mert abban élnek - és nem jó. Az igenről nem tudják, hogy mi, de még sokkal rosszabbul néz ki.