Mohamed Bouazizi 2011. január 4-én halt meg. A tunéziaiak mártírként tisztelik, habár az ideálok, amelyekért küzdött, nem valósultak meg azóta sem maradéktalanul. Neve egy fiatal nemzet vágyainak szimbóluma marad, amely társadalmi igazságosságot és jövőt követelt magának.
HIRDETÉS10 évvel ezelőtt egy elkeseredett tunéziai férfi kétségbeesett tiltakozása robbantotta ki a forradalmat, ami az Arab tavaszhoz vezetett.
2010. december 17-én egy 26 éves tunéziai gyümölcsárus, Mohamed Bouazizi felgyújtotta magát egy kormányzati épület előtt. Tömegek feleltek kétségbeesett tettére: tunéziaiak százezrei kezdtek tüntetni Ben Ali elnök ellen, akit felelősnek tartottak a munkanélküliségért, a szegénységért és az általános reménytelenségért.
Kevesebb mint egy hónappal később a tömegek óhaja teljesült: Zín el-Ábidín ben Ali Szaúd-Arábiába menekült.
A forradalom átgyűrűzött Egyiptomba is, ahol 2011 februárjában a hetek óta tüntető tömeg lemondásra kényszerítette a 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubarak elnököt.
Líbia is megszabadult diktátorától, Moammer Kadhafitól. Míg Tunéziában demokratikus reformokat vezettek be, másutt végeláthatatlan háborúkhoz és káoszhoz vezetett a felzúdulás - Szíriában, Líbiában és Jemenben is.
A térség szakértőinek egy része szerint a Tunéziában történtek jelentik az Arab tavasz egyetlen sikerét. De így van-e valójában? 10 évvel később érezhető a csalódottság...
"Az változott ebben a tíz évben, hogy egyik miniszter vagy egyik elnök helyére lépett a másik, de a rendszer ugyanaz maradt" - vélekedik ez a tunéziai nő.
"Csak a szlogen maradt meg: "Munka, szabadság és nemzeti büszkeség"- mondja ez a munkanélküli tunéziai férfi. "Ezt hallottuk a forradalom alatt, de nem tapasztaljuk ezeket a dolgokat. Talán csak a szabadságot, de az sem az igazi, Van sajtószabadság, de mit jelent ez egy átlag állampolgár számára? Van munkája? Nem, nincsen."
Mohamed Bouazizi 2011. január 4-én halt meg. A tunéziaiak mártírként tisztelik, habár az ideálok, amelyekért küzdött, nem valósultak meg azóta sem maradéktalanul. Neve egy fiatal nemzet vágyainak szimbóluma marad, amely társadalmi igazságosságot és jövőt követelt magának.