rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Tíz éve kezdődött az Arab tavasz egy kétségbeesett tettel

euronews_icons_loading
Tíz éve kezdődött az Arab tavasz egy kétségbeesett tettel
Szerzői jogok  Hassene Dridi/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved.
Betűméret Aa Aa

10 évvel ezelőtt egy elkeseredett tunéziai férfi kétségbeesett tiltakozása robbantotta ki a forradalmat, ami az Arab tavaszhoz vezetett.

2010. december 17-én egy 26 éves tunéziai gyümölcsárus, Mohamed Bouazizi felgyújtotta magát egy kormányzati épület előtt. Tömegek feleltek kétségbeesett tettére: tunéziaiak százezrei kezdtek tüntetni Ben Ali elnök ellen, akit felelősnek tartottak a munkanélküliségért, a szegénységért és az általános reménytelenségért.

Kevesebb mint egy hónappal később a tömegek óhaja teljesült: Zín el-Ábidín ben Ali Szaúd-Arábiába menekült.

A forradalom átgyűrűzött Egyiptomba is, ahol 2011 februárjában a hetek óta tüntető tömeg lemondásra kényszerítette a 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubarak elnököt.

Líbia is megszabadult diktátorától, Moammer Kadhafitól. Míg Tunéziában demokratikus reformokat vezettek be, másutt végeláthatatlan háborúkhoz és káoszhoz vezetett a felzúdulás - Szíriában, Líbiában és Jemenben is.

A térség szakértőinek egy része szerint a Tunéziában történtek jelentik az Arab tavasz egyetlen sikerét. De így van-e valójában? 10 évvel később érezhető a csalódottság...

"Az változott ebben a tíz évben, hogy egyik miniszter vagy egyik elnök helyére lépett a másik, de a rendszer ugyanaz maradt" - vélekedik ez a tunéziai nő.

"Csak a szlogen maradt meg: "Munka, szabadság és nemzeti büszkeség"- mondja ez a munkanélküli tunéziai férfi. "Ezt hallottuk a forradalom alatt, de nem tapasztaljuk ezeket a dolgokat. Talán csak a szabadságot, de az sem az igazi, Van sajtószabadság, de mit jelent ez egy átlag állampolgár számára? Van munkája? Nem, nincsen."

Mohamed Bouazizi 2011. január 4-én halt meg. A tunéziaiak mártírként tisztelik, habár az ideálok, amelyekért küzdött, nem valósultak meg azóta sem maradéktalanul. Neve egy fiatal nemzet vágyainak szimbóluma marad, amely társadalmi igazságosságot és jövőt követelt magának.