Vajon Irán képes atombombát előállítani?
Egy új, föld alatti dúsítóval bővíti Irán natanzi nukleáris létesítményét. Erről árulkodnak azok az október 28-án közzétett műholdas fotók, amelyekről mi is beszámoltunk.
Nem kétséges az összefüggés a november 3-i amerikai elnökválasztás és a natanzi terjeszkedés között.
Teherán a választási kampányban is felbukkant: Trump nyomással kényszerítené rá Iránt az atomprogram felfüggesztésére, míg Biden hajlandó újratárgyalni az atomalkut.
A 2015-ös atomalku összes pontját Irán a nemzeti hősként tisztelt Kászim Szulejmáni tábornok likvidálására reagálva még az év elején felmondta. Miközben az Irán közel-keleti térnyeréséért felelős, és az Egyesült Államok dróntámadásának áldozatává vált stratéga koporsója megérkezett Teheránba, a parlament tagjai az ország nukleáris programjának korlátozások nélküli folytatásáról döntöttek. A képviselők összegyűltek az ülésterem közepén, és percekig skandálták: „_halál Amerikára!_”
A natanzi fenyegetés
A natanzi nukleáris létesítmény 100 ezer négyzetméteren terül el, maga a dúsító pedig 8 méterrel a föld felszíne alatt helyezkedik el.
Ez utóbbit egy 2,5 méter átmérője betonfal védi a külső támadástól, amit – óvatosságból – még egy betonfal ölel körül. A dúsító boltozatát 2004-ben megerősítették, és további, 22 méter vastag földréteggel fedték el.
A világ 2002-ben szerzett róla tudomást, egy évvel később pedig már a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) vezetője a helyszínen tájékozódott kapacitásáról.
A későbbi Béke Nobel-díjas Mohamed el-Barádei akkor arról számolt be, hogy 160 centrifuga már üzemképes, további ezret pedig rövidesen terveznek üzembe állítani.
A centrifugákban dúsított urán a nukleáris reaktorok üzemanyaga. A finomabb dúsítású urán azonban már atombomba töltete lehet.
2020-ra Irán centrifuga-kapacitása elérte a közel 20 ezer darabot, de ezek az IR-1 és IR-2M típusú centrifugák voltak, az év elején azonban már bevetették a jóval korszerűbb, IR-4 és IR-6 típusú centrifugákat, amelyek sokkal nagyobb hatékonysággal dúsítják az urán – írta az általában jól értesült Jerusalem Post.
A Teherántól 250 kilométerre fekvő natanzi létesítmény egy része azonban 2020 júliusának elején lángba borult.
Az „_incidens_” komoly károkat okozott – ismerték el velősen az iráni hatóságok, miután Natanz kormányzója első körben úgy nyilatkozott, hogy a tűz mindössze egy félkész épületet rongált meg a komplexumban, az ott folyó tevékenység szempontjából lényegi területet nem érintett
Az iráni atombomba
Pontosan senki sem tudja, mire képes Irán.
Az év elején 1200 kilogramm dúsított uránt tárolt – saját atomenergia-ügynökségének magasrangú illetékese szerint. A készlet alig három hónap alatt megkétszereződött.
A mennyiség – az urán további dúsításával – elegendő egy atombomba összeállításához. A dúsítás mindössze 2-3 hónapot vesz igénybe. Maga az atombomba gyártása azonban ennél jóval bonyolultabb és időigényesebb – hangoztatta David Albright. A washingtoni biztonságpolitikai szakértő azonban nem látja bizonyítottnak, hogy Teherán valóban atombomba előállítására törekedne.
Legalább ötször próbálkoztak
Az atombomba-gyártás költséges, és szaktudást igényel.
A nyers urán mindössze 1%-a az a 235-ös izotóp, ami a töltethez kell. Ezt az izotópot kell leválasztani a 238-as izotópból, amiből jóval több van a nyers ércben. Ez a dúsítás folyamata.
Az iráni kutatók természettudományi szakértelme évtizedek óta hagyományosan magas színvonalú. Az izotópok előállítása ezzel párhuzamosan évtizedek óta folyik. Az izotópokat azonban jobbára az orvostudományban hasznosították.
A 2000-es évek elején azonban az amerikai hírszerzés és a nemzetközi megfigyelők szerint legalább öt uránhasadási bomba előállítását volt kénytelen leállítani.
A 2000-es évek derekán az IAEA újra arról számolt be, hogy Irán aktívan tevékenykedik nukleáris fegyverzete fejlesztésén. Ezzel nemzetközi nyomásra 2003-ban hagytak fel, de sosem állították le teljesen.
Az atomalku
2015-re Irán 11 tonna uránt-hexafluoridot halmozott fel, aminek egyötöde már a fegyvergyártáshoz szükséges 235-ös izotóp volt.
Akkoriban – a szakértők szerint – Teheránt alig néhány hónap választotta el attól, hogy atomfegyver-minőségű uránt állítson elő.
Ezt akadályozta meg az atomalku, amely arra kötelezte az országot, hogy készletei nagy részét szállítsa külföldre.
Miután az Egyesült Államok (Trump) 2018-ban egyoldalúan kilépett a nemzetközi egyezményből, a perzsák átverve érezték magukat.
Azóta is tartja magát a nézet, hogy „_az USA-val nem lehet sem tárgyalni, sem bízni benne_”.
„_Ma egyébként semmi jele annak, hogy Irán atombomba előállításán ügyködne_” – ezt mondta Zia Mian, a Princeton Egyetem fizikusa és nukleáris szakértője.
Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelső vezetője egyébként 2005-ben fatvába, vallási utasításba foglalta, hogy a nukleáris fegyverek gyártása, raktározása és felhasználása az iszlámmal összeegyeztethetetlen, ezért országa sosem fog ilyen fegyvereket bevetni. A fatvát azonban sosem tették közzé, hanem csak a bécsi tárgyalásokon hivatkoztak rá.
