"Ez a járvány kétszer öl. Először elzár a szeretteidtől, nem lehetsz ott velük, amikor elmennek. És a végső búcsún sem vehetsz részt" - mondja Andrea Cerato, az egyik milánói temetkezési vállalat munkatársa.
Olaszországban a járvány az emberektől nemcsak szeretteiket veszi el, de a lehetőséget is, hogy elbúcsúzhassanak tőlük. Hiszen a temetésen sem lehetnek ott.
HIRDETÉS"Ez a járvány kétszer öl. Először elzár a szeretteidtől, nem lehetsz ott velük, amikor elmennek. És a végső búcsún sem vehetsz részt" - mondja Andrea Cerato, az egyik milánói temetkezési vállalat munkatársa.
Olaszországban nagyon sok áldozat kórházban hal meg, magányosan, elszigetelve szeretteitől, barátaitól. A látogatás tilos, a fertőzés továbbterjedésének rizikója túlságosan nagy ár ahhoz, hogy el lehessen tekinteni tőle.
Bár az orvosok szerint a holttest nem fertőz, a ruhákon azonban néhány óráig még életben maradhat a vírus. Ez azt jelenti, hogy az elhunytat azonnal elviszik.
"Rengetegen kérik, hogy csak egyszer, utoljára láthassák még szerettüket. De ez tilos, nem tehetünk mást"- mondja Massimo Mancastroppa, aki Cremonában dolgozik halottszállítóként.
A halottat nem lehet saját ruhájában eltemetni, csak kórházi lepel van rajta. De Massimo azért próbál mindent megtenni, hogy ennél személyesebb legyen az egész:
A temetkezési vállalatok dolgozóit embert próbáló feladat elé állítja a helyzet: gyakran ők egy személyben a gyászoló hozzátartozók és a búcsúztatást végző papok, hiszen az igazi hozzátartozók és sokszor maga a pap is karanténban vannak.
"Mindent garantálunk a családoknak. Fotót küldünk nekik a koporsóról, amiben majd eltemetjük a szerettüket, hogy legalább lássák, hová kerül. Aztán elvisszük az elhunytat a kórházból, vagy egyenesen a krematóriumba, vagy pedig rögtön eltemetjük" - mondja Andrea, aki harminc éve foglalkozik ezzel, apjától vette át a családi vállalkozást. Szerinte a végső búcsú hiánya nagyobb traumát okoz az itt maradtaknak, mint maga a halál ténye.
Forrás: bbc.co.uk/europe