Az olasz Holocaust túlélő, Liliana Segre 89 éves. Rendőri védelem alatt él tavaly november óta, mert halálos fenyegetéseket kapott.
Az olasz Holocaust túlélő, Liliana Segre 89 éves. Rendőri védelem alatt él tavaly november óta, mert halálos fenyegetést kapott. Ez a helyzet rávilágít a szélsőséges érzelmek erősödésére Olaszországban. Mindennek ellenére az asszony életkedve töretlen, és sajnálja azokat, akikben a gyűlölet dolgozik.
1944-ben deportálták Olaszországból Auschwitzba, amikor 13 éves volt. Egyike volt annak a 776 olasz gyermeknek, akiket koncentrációs táborba vittek. Csupán 25-en élték túl. 45 évig képtelen volt beszélni az ott történtekről. 60 éves korában kezdett megnyílni. Azóta eljár iskolákba, ahol a diákoknak beszél a holokauszt borzalmairól.
Euronews:
- A fasizmus legyőzése után 75 évvel milyen érzés Auschwitzról beszélni?
Liliana Segre:
- Auschwitzból visszatérve, a túlélők szinte kivétel nélkül képtelenek voltak beszélni az ott történtekről. Túl nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat arra, amit ott láttunk és elszenvedtünk. És szinte lehetetlen volt megérteni azoknak, akik nem látták ezt a szenvedést, hogy mit éltünk át, miközben visszatértünk a hétköznapi életbe azok után a szörnyű évek után. Természetesen nagy különbségek voltak még köztünk is a táborban. Voltak értelmiségiek, akik meglehetősen érzékenyek és iskolázottak voltak. Ők tudtak erről beszélni, sőt még írni is. Az író, Primo Levi például ezt tette. Leírt olyan dolgokat, amelyeket lehetetlen leírni. Mikor visszatértem, még mindig nagyon fiatal voltam, 15 éves. Annyira különböztem a társaimtól, még a néhány megmaradt családtagomtól is. A csendet választottam, a nehéz csöndet. De jobb volt nem beszélni, mint beszélni úgy, hogy nem értenek meg.
Euronews:
- És eljött a pillanat, amikor megtörte a csöndet. Mi történt?
Liliana Segre:
- Nem könnyű ezt a történetet kiabálás, sírás vagy hosszú hallgatások nélkül elmondani. Dolgozni kell magadon. Nekem sok évig tartott, és azután történt valami bennem. Úgy gondolom, egyszerűen győzött az élet szeretete, nagymama lettem. Végre képes voltam beszélni róla: hosszú és nehéz út volt, de ma már nagyon büszke vagyok rá. Olyan volt, mint a hányás, ami kétségtelenül egy kellemetlen szó, de segít. Olyan volt, mint az az érzés, amikor van valami a gyomrodban, és nem tudsz megszabadulni tőle, majd végül mégis...
Euronews:
- A szavak olyanok, mint egy terápia.
Liliana Segre:
- A szavak sérülést is okozhatnak, mint a sziklák, és nehéz őket megtalálni és megérteni. Nekem sokat segítettek, és még mindig segítenek.
Euronews:
- Elhagyta önt valaha Auschwitz emléke?
Liliana Segre:
- Reggelente, amikor zuhanyzom, látom a karomon a tetoválást, amely a részemmé vált. Ahogy nem tudok elfeledkezni az orromról, úgy nem tudom elfelejteni a tetoválásomat sem, egy szám, amely engem jelent. Ez soha nem hagy el engem - ez az emlék. Ez vagyok én.
Euronews:
- Mit mondott erről a számról a gyerekeinek és az unokáinak?
Liliana Segre:
- Soha nem beszéltem erről a gyerekeimmel úgy, ahogy most magával. A gyerekeim észrevették, hogy más anyukáknak nincs tetoválásuk, a 60-as években nem volt olyan nagy divat még a tetoválás. Így aztán egész kis korukban elkezdtek kérdezősködni. Azt válaszoltam nekik, hogy majd, ha nagyobbak lesznek, elmondom nekik. De ez soha nem jött el, ők meg abbahagyták a kérdezősködést. Bizonyos szempontból együtt nőttünk föl.
Euronews:
- Naponta kap tucatnyi gyűlölködő üzenetet az interneten. Milyen ember az, aki elrejtőzik egy billentyűzet mögé, és milyen társadalom az, ahol ilyesmi megtörténhet?
Liliana Segre:
- Őszintén szólva, sajnálom ezeket az embereket. Ha valakinek nincs jobb dolga, mint egy csaknem 90 éves embernek halálos üzeneteket küldözgetni... nos, mit mondjak erre? Azok az emberek jobb dolgokra is fordíthatnák az idejüket: nézhetnének tévét, sétálhatnának, megpuszilhatnának egy gyermeket, olvashatnának...ez az élet.
Euronews:
- Európába visszatért az antiszemitizmus.
Liliana Segre:
- Bocsánat, azért tért vissza, mert beszélünk róla, de szerintem ez a fajta gyűlölet mindig is ott volt. Április 25-én minden antiszemita ember úgy tett, mintha nem volna az. A nagy és fontos különbség az, hogy ma már beszélhetünk róla.
Euronews:
- Van hasonlóság a múlttal? Van valódi veszélye, hogy a múlt visszatér?
Liliana Segre:
- Egyáltalán nem. Nem úgy, ahogy átéltük. Nem hiszem, hogy visszatérhetnének ahhoz a szörnyűséghez. Nyilvánvalóan demokráciában élünk. Remélem, hogy több a tisztességes ember, mint a tisztességtelen.
Euronews:
- Milyen intézkedéseket hozhat a társadalom?
Liliana Segre:
- Nincs receptem ezek ellen a gonosz dolgok ellen, amiket ősinek gondolok, de abban is hiszek, hogy a történelem ismétli önmagát.
Euronews:
- 75 éve nagyon közel került a halálhoz. Még mindig fél a haláltól?
Liliana Segre:
- Szerintem mind félünk a haláltól. Úgy is mondhatnám, hogy én egyértelműen jobb' szeretem az életet, jobban hiszek az emberekben, és remélem, hogy önmagam maradhatok egészen az utolsó pillanatig.
Euronews:
- Egy embernek, akinek szabadnak kell lennie, ahogy mondta is...
Liliana Segre:
- Szabad és békés...
Euronews:
- Köszönöm, hogy a vendégem volt! Az Euronews hosszú életet kíván önnek!
Liliana Segre:
- Köszönöm! Ez kedves. Még sok dolgom van.