Történelmi paradoxon, hogy ma azok vitáznak Lengyelországban, akik évekkel korábban együtt számolták fel a kommunizmust Európában.
Lengyelország a II. világháború óta erre a pillanatra várt.
Sokak szerint a kommunizmus II. János Pál pápa nélkül nem bukott volna meg.
– Emelkedjen fel lelketek, és újítsa meg a föld, e föld arcát! – üzente a szentatya.
A lengyelek a Varsóban kimondott látnoki szavak ihletésével szántották be az oroszok által létrehozott rendszert. A lengyelek milliói csatlakoztak a Szolidaritás mozgalmához, amely a kommunizmus bukásához vezetett Európában.
– II. János Pál pápa és Ronald Reagan. Ez nem volt véletlen. Mindketten kísérletek célpontjai voltak. Szellemi atyák voltak, akiket a kommunista ellenesek nemes galaktikája vett körül – emlékezett vissza a történtekre Jacek Smagowicz, a lengyel demokratikus ellenzék aktivistája.
Ezek egyike volt Ryszard Majdzik, aki ironikus módon a Vörös proletár nevet viselő esztergapaddal sztrájkolt. Még mindig emlékszik édesapja szavaira, aki szintén a szabad Lengyelországért harcolt.
– Ne feledd, fiam, a harc mindig az egyénnel kezdődik. Ha megmutatod a helyes irányt, a lengyel nemzet követni fog a függetlenségért folytatott csatában. Mert egyszer a kommunizmusnak, a rabló rendszernek meg kell buknia – idézte fel apja szavait Majdzik.
A nyolcvanas évek elején a kérdés nem a mikor, hanem a hogyan volt. Sokan nem hittek abban, hogy megérik.
– Nem számítottam a Szovjetunió szétesésére. Álmaink csúcsa a Jugoszláviához hasonló autonómia kivívása volt, ahol a szabadságnak voltak helyettesítő elemei – mondta Tadeusz Isakowicz-Zaleski, a Szolidaritás Nowa Huta-i káplánja.
A kommunisták által alkalmazott statárium az ellenzék elnyomásával párosult. Mindez csak fokozta a lengyel közösség kommunizmussal szembeni ellenállását.
– Amikor a rendszer gazdaságilag kezdett lemorzsolódni, az oroszok – noha megtehették volna – nem szállták meg Lengyelországot újra. Akkor merült fel bennem először, hogy ha nem is 1989-ben, de visszanyerhetjük a szabadságunkat – mondta a 30 évvel ezelőtti fejleményekről Adam Kalita, a Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze.
A kommunistáknak az ellenzék egy részével kötött megállapodásának köszönhetően 1989-ben részben szabad választásokat tartottak. Ekkor alakult meg Mazowiecki kormánya, amelyben a korábbi politikai ellenségek kaptak helyet.
– Az volt a vágyam, hogy mindenki megértésére adjam: Lengyelország a fontos. Róla kell gondoskodnunk, nem pedig késre menő harcot folytatnunk egymás ellen, amint azt egy kicsit ma tesszük – véli Bogusław Sonik, a lengyel demokratikus ellenzék aktivistája.
A Szolidaritás egyes aktivistái szerint árulás volt a kommunistákkal kötött paktum ahelyett hogy bűneikért meglakoltak volna. Mások szerint történelmi siker, amit alku nélkül nem lehetett volna elérni.
– Harminc évvel a kommunizmus bukása után Lengyelország folyamatosan megosztott. Történelmi paradoxon, hogy azok vitáznak, akik évekkel korábban együtt számolták fel a kommunizmust Európában – jelentette Krakkóból Leszek Kabłak, az Euronews riportere.