Bulgária északi része az Európai Unió egyik legszegényebb régiója. Arra felé vannak olyan települések, amelyeket csak szellemvárosoknak neveznek, de senki ne gondolja, hogy ennek valami spirituális oka van, a helyzet egészen más.
HIRDETÉSAz euronews európai nagy utazása Bulgáriában jár. Az ország északi része az Európai Unió egyik legszegényebb régiója. Arra felé vannak olyan települések, amelyeket csak szellemvárosoknak neveznek, de senki ne gondolja, hogy ennek valami spirituális oka van, a helyzet egészen más.
A csapat Kanitzban jár, ahol ma összesen négyen laknak. Pedig harminc évvel ezelőtt népesebb volt, akkor több mint százan laktak erre. Most a romos épületek többsége üresen áll, az utcákon nem látni senkit. Pedig egyszer itt nyüzsgő élet volt.
Petko egyike annak a négy embernek. aki még itt lakik.
Azt mondja, hogy a nyolcvanas években még volt élet a településen, a házaknál sokan állatot is tartottak. Akkoriban mindenki a mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott, hatalmas területeket műveltek meg. De aztán a falu kiürült. Petko minden hétfőn és pénteken átmegy az egyik közeli faluba, hogy találkozzon élő emberekkel és beszélgessen. Kanitzban az öregek már meghaltak, a fiatalok, akik voltak elmentek. Ő csak azért nem érzi végtelenül magányosnak magát, mert vannak állatai és egy TV-je, ha az se lenne ő is meghalna, ahogy mondja ennek a településnek nincs jövője.
Az egykori kisbolt épülete romos, üresen áll. A berendezés tönkre ment, használhatatlan, pedig a fénykorában a település elöljáróinak is itt volt az irodája.
Az idők változnak, van, hogy jobb lesz, van, hogy rosszabb. Amit Bulgáriában tapasztalni lehet nem egyedülálló az Európai Unióban, több másik tagállamban is vannak régiók, amelyek egyszerűen kiürülnek, ahonnan az emberek elmentek. Pár év múlva pedig már egy lélek sem lesz erre.
Kanitztól alig néhány kilométerre van Rabrovó. A helyi iskolát nemrégiben bezárták. Ma 250 állandó lakója van a falunak. Most fele annyian laknak itt mint 30 éve. És a folyamat megállíthatatlannak tűnik.
Rabrovo polgármestere Galina Vakaritzova. Azt meséli 30 éve lakik Rabrovóban, de a helyzet egyre elkeserítőbb. Amikor idekerült még voltak az utcán emberek. Most ha reggelente megy a hivatalban van úgy hogy egy teremtett lélekkel sem találkozik. De délutánonként sem más a helyzet, az utcák kihaltak. Eltűntek az emberek - mondja Galina, pedig régen mennyivel jobb volt.
A nyolcvanas évek végén a kommunizmus összeomlása után a környékbeli gyárakat bezárták, a földeket pedig privatizálták – meséli a polgármester. Megélhetés nem volt, elmentek az emberek, a fiatalok a nagyobb városokban kerestek munkát maguknak. Akik maradtak, azoknak a többsége elmúlt már 60 éves, nyugdíjas és sokan közülük kevesebb pénzből élnek mint havonta mint 150 euró.
A gazdálkodásból, a földből nem lehet már megélni, a szövetkezeteket privatizálták. Az öregek érthető módon nosztalgiával gondolnak a 80-as évekre, a kommunizmusra. Ahogy sokan mondják, akkor minden jobb volt, igaz, hogy kevesebb pénzt kerestek, de legalább volt munkájuk. Ma se munka se pénz.
Ahogy Rabrovo polgármestere mondta, az Európai Unió igyekszik támogatni az ilyen térségekben lakókat, vannak alapok amiből fejleszteni lehet az infrastruktúrát, illetve vannak olyan programok, amelyeknek célja a helyi munkalehetőségek bővítése, de nagyon sokat kell még ahhoz dolgozni és sok pénzre van szükség, hogy a Bulgáriában kiürült csaknem 600 településen újra legyen élet.