HIRDETÉSAz elmúlt egy évben sokat olvashattunk a franciaországi, németországi, vagy belgiumi támadásokról, azonban keveset tudunk arról, hogy a távol-keleten mi zajlik. Az Iszlám Állam ezreket toborzott Kínából. Emellett az országban megnövekedett a belföldi terrorista támadások száma, ami gyakran fennakad a médiacenzúrán, sokan még belföldön sem tudnak a terrorcselekményekről. Mégsem annyira a cenzúra a vita tárgya, hanem a kínai kormány hozzáállása a terrortámadásokhoz. Nem ritka az olyan eset, amikor a békés belföldi demonstrálókat és a szeparatista csoportokat is terroristáknak nevezik.
Kína legnyugatabbi tartományára, Hszincsiangra 2009-ben figyelt fel a nemzetközi média, amikor a kisebbségi ujgur kínaiak összecsaptak a han kínaikkal. Ebben az összetűzésben 197-en haltak meg és 1700-an megsebesültek. Azóta több zavargás is történt, például 2014-ben 31 halálos áldozattal.
Hszincsiang tartománynak (kínaiul új határokat jelent) közös határa más közép-ázsiai országokkal hosszan fut. Mivel a történelem során erre vezetett a selyemút egy szakasza, ezért ezt a tartományt nem a han kínaiak dominálják, hanem az ujgur kínaiak. Amíg az ország teljes lakosságának 92%-a han, Hszincsiangban az arányuk mindössze 40%, a helyiek 45%-a ujgur. Ez az etnikum a török népcsoportba tartozik és többségük szunnita muzulmán.
2015-ben a hírekből ismert a magát Iszlám Államnak nevező dzsihadista csoport hszincsiangi lakosokat toborzott, hogy Szíriában harcoljanak. Ugyan sokan csatlakoztak a közel-keleti terrorszervezethez, de egyelőre úgy tűnik, Kínába nem mentek vissza támadásokat végrehajtani. A han többség és az ujgur kisebbség közötti feszültséget pedig nem a szélsőséges vallási támadások gerjesztették. Kínában a szélsőségesség és az etnikum közötti kapcsolatra az indokoltál nagyobb hangsúlyt fektetnek.
A XX. század során a régió rövid időre kikiáltotta függetlenségét, ám 1949-ben a Kínai Népköztársaság adminisztrációja alá vonták. Hivatalosan a kínai kormány 55 etnikumot ismer el, közöttük ujgur kínait is. A pekingi kormány igyekszik csökkenteni az etnikai konfliktusok lehetőségét, ezért hivatalos kommunikációjában erősen hangsúlyozza a etnikumok közötti békét. Ezt a törekvést azonban sokan kulturális beolvasztásként élik meg. Mások pedig úgy gondolják, hogy a kínai kormány ezzel is igyekszik a hatalmát megerősíteni az ország szélén lévő tartományokban, mint amilyen Hszincsiang is. Peking kulturális politikájának ellensúlyozására számos szervezet jött létre, amely az ujgur kisebbségi jogaiért küzd.
A kínai közbiztonsági minisztérium azonban számos ilyen csoportot terroristaként jegyzett egy 2003-as dokumentumban. A legtöbb szervezet ugyanakkor békés, mint például a World Uyghur Youth Congress (Nemzetközi Ujgur Ifjúsági Kongresszus). A WUYC-t részben egy amerikai központú alapítvány, a National Endowment for Democracy (Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért) is támogat.
Habár hivatalos közleményében a kínai kormány elutasította a terrorizmus és bármely etnikai csoport kapcsolatba hozatalát, a gyakorlatban ez másképp valósult meg.
Ahogy a CNN egyik cikkéből is kiderül, a kormány a terrorizmustól való félelmet felhasználja saját hatáskörének növelésére. A kiválasztott etnikum pedig nem más, mint a muszlim hitű ujgur kínaiak. Némelyiküknek DNS mintát, ujjlenyomatot és három dimenziós fotót kell beadniuk, amikor útlevelet és egyéb okmányokat kérvényeznek.
Habár a terrorizmus veszélye Kínában is valós, sokan látják úgy, hogy nem annyira fenyegetően, mint amennyire az ujgur etnikum ennek lett áldozata. A The Diplomat egyik cikke pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy ne keverjük össze a békés belföldi tüntetéseket a terrorista cselekedetekkel. Legfőképpen az ujgur népet nem szabad kapcsolatba hozni a terrorizmussal, mert a kettő csoport átfedése minimális.