Leesett Tutanhamon fáraó szakálla, hát megragasztották. Közben összekarcolták a pótolhatatlan, 3300 éves műemléket, amelyet Egyiptom jelképének tartanak. Nem ez az első alkalom, hogy egy értékes műkincset ügyetlen restaurátorok, dühöngő emberek vagy éppen a történelem viharai tesznek részben vagy teljesen tönkre.
Először hevesen tagadták, végül elismerték kairói szakértők a hét végén, hogy tisztítás közben valóban leesett a gyermekfáraó halotti maszkjának szakálla, és azt szakszerűtlenül ragasztották vissza. Az eset még tavaly történt, ám csak most derült rá fény. A világhírű, kék-arany színű halotti maszk szakállát epoxigyantával illesztették vissza, miután letörték azt, majd amikor a ragasztó maradványait megpróbálták spatulával eltávolítani, karcolásokat ejtettek rajta – közölték a kairói Egyiptomi Múzeum restaurátorai.
Az intézmény által a műkincs megvizsgálásával megbízott Christian Eckmann német restaurátor szerint a halotti maszk nincs veszélyben, a hiba kijavítható – erről tudósított internetes oldalán az Al-Ahram mértékadó egyiptomi napilap.
A fáraó ékességét legutóbb 1941-ben, a maszk restaurálása közben rögzítették. A felbecsülhetetlen értékű műkincsnek azonban már a feltárása sem volt viszontagságoktól mentes. Tutanhamon sírját Howard Carter és George Herbert, Carnarvon ötödik grófja fedezték fel 1922-ben. A sír csaknem érintetlen volt, és a régészek legnagyobb örömükre megtalálták a múmiát is. A testre helyezett aranymaszkot azonban csak felhevített késsel tudták levágni a fáraóról, ugyanis az beleragadt a balzsamozáskor használt kenőcsökbe.
Az utóbbi idők legemlékezetesebb műkincsrongálása az a 2012-es eset, amikor egy idős hölgy Elias Garcia Martinez “Ecce Homo” című, kissé megkopott, Jézust ábrázoló portréjából az internetes kommentelők szerint szőrös manót csinált. Az amatőr restaurátort a jó szándék vezette, amikor engedély nélkül próbálta rendbehozni a kissé málló alkotást, azonban a felismerhetetlenségig tönkretette a 19. századi spanyol falfestményt.
Rembrandt Éjjeli őrjárat (1642) című grandiózus, az amszterdami Rijksmuseumban egy egész termet elfoglaló festményét szándékosan rongálták meg többször is- írja a múlt-kor történelmi portál.
1911-ben egy munkanélküli férfi próbált késsel kárt tenni a festményben, de nem járt sikerrel. 1975-ben egy zavarodottt középiskolai tanár még ma is jól látható cikk-cakkokat vágott a műbe. 1990-ben pedig savtámadás érte a festményt, de az őrök közbeléptek, így elejét vették a végleges károsodásnak.
Michelangelo Pietáját, amely a vatikáni Szent Péter-bazilika egyik legfőbb látványossága, azután vették körbe golyóálló üveggel, hogy egy geológus 1972-ben „Én vagyok Jézus” felkiáltással támadt a szoborra. Néhány, az alkotásból letört darabot, mint például Mária orrát is a látogatók vitték magukkal, és sosem kerültek elő.
De Koppenhága jelképe, A kis hableány (1913) sem úszta meg a rongálást. A szobrot többnyire politikai okok miatt vették célba vandálok. Fejét többször is lefűrészelték és ellopták. A szobrot többször felöltöztették, és több színű festékkel is leöntötték már.
A szíriai polgárháborúban felbecsülhetetlen értékű kincsek pusztultak el örökre. (Cikkünk, melyben a margati keresztes vár ásatásának magyar vezetőjét szólaltattuk meg, ezeknek a műemlékeknek a hányatott sorsáról szól.)
A bamyáni Buddha-szobrok felrobbantásának képeit aligha felejti el, aki látta. A Közép-Afganisztánban található Bamyan-völgy két, 6. századi, a hegyoldalból kifaragott Buddha-szobrát az ázsiai országot kézben tartó tálibok robbantották fel 2001 márciusában, mivel vezetőjük szerint azok bálványoknak minősültek.