HIRDETÉSGyilkos kormány! Élve adjátok őket vissza! – ezt kántálták a tüntetők egy mexikóvárosi demonstráción, egy hónappal a 43 egyetemista eltűnése után. A mexikói Guerrero állam egyik legszegényebb vidékén, Ayotzinapa főiskoláján tanultak a fiatalok, akiknek szeptember 26-án veszett nyomuk.
Iguala városban, a nyílt utcán támadt buszukra a rendőrség, a tűzpárbajban hatan haltak meg és 25-en sérültek meg. 43 diákot elszállították és látszólag nyomozóknak adták át őket. Az egyenruhások azonban nem rendőrök, hanem egy drogkartell, a Guerreros Unidos emberei voltak.
A szövetségi ügyész szerint Iguala város polgármestere és felesége rendelték meg a támadást. A vádakat a rendőrök és a drogkartell időközben elfogott vezetőjének vallomására alapozzák.
- A gyanúsítottak elismerték, hogy a rendőrségi rádión kaptak utasítást az egyetemisták elfogására. Az A5-ös kódot, az Iguala-i polgármester kódját használták – jelentette be a mexikói főügyész, Jesus Murillo Karam.
Kétezer szövetségi rendőr és katona kereste a diákokat. Ötvenhat embert fogtak el. Vallomásuk alapján titkos tömegsírokat is felfedeztek, de azokban sem találták az egyetemisták nyomát.
Három héttel eltűnésük után egy lelkészként is tevékenykedő emberi jogi aktivista, Alejandro Solalinde egy lesújtó értesülésről számolt be.
- Azt hallottam, hogy néhány fiatal megsebesült, és közülük többen már meg is haltak. Nem tudom, hányan, de a holtesteket egy faasztalra tették, leöntötték gázolajjal és elégették. A maradványokat eltemették – mondta Alejandro Solalinde október 20-án.
„Élve vitték el őket, élve akarjuk őket visszakapni” – kiabálják a tüntetők. A világszerte szervezett demonstrációk sorozata bizonyítja, hogy hangjuk túljut a mexikói határon, de csak kevesen hallják meg.
Például Elena Poniatowska-t, a többszörösen díjazott újságíró és író, akit a szociális és politikai kérdések könyörtelen feszegetőjeként, az emberi jogok és a fiatalok védelmezőjeként ismernek a mexikóiak. Mexikóvárosi otthonában fogadta az euronews stábját.
- Nagyon szegény diákokról beszélünk, földműves vagy nincstelen családok gyermekeiről – kezdi Elena Poniatowska a történtek hátterének bemutatását.
- A főiskolán, ahová jártak, láttam képeket az otthonaikról. Bútorok híján a földön tartják hátizsákjaikat, kartonpapírok hevernek a földön, nincsenek ágyak, a házakat a lepusztultság jellemzi. Ahhoz, hogy tanulhassanak, az emberektől kéregetnek aprópénzt, bádogbögrékkel koldulnak az utcán, különben dolgozniuk kell az egyetem helyett. De ez sem szegi kedvüket, nem adják fel álmaikat. Ezért is borzalmas, ami velük történt. Úgy kezelik őket, mintha nem lennének értékesek. Úgy bánnak velük, mint a szeméttel, csak azért mert szegények.
A mexikói média rögtön összekötötte a diákok eltűnését a helyi hatóságok visszaéléseivel, a korrupcióval. Elena Poniatowska még ennél is tovább megy.
- A polgármester feleségének utasítására vitték el őket a buszokkal. Iguala első embere teljesen alkalmatlan a vezetésre, de megteszi ezt helyette a felesége. Mindketten jól megszedték már magukat. Az asszony azt állította, hogy az egyetemisták megzavartak egy rendezvényt vagy politikai nagygyűlést, amit ő szervezett. Ezért kellett teherautóra rakni őket, és azóta nincs hír róluk. Tulajdonképpen állami bűntényről beszélhetünk. Néhány diáknak sikerült elmenekülnie, őket a rendőrök vagy más egységek vették üldözőbe. Ezek szerintem kormányzati egységek lehettek, elnyomó alakulatok. Akik kereket oldottak, látták, mi történt, miért és hogyan. Ők már tanúskodtak is ügyben.
Elena Poniatowska egész életében a mexikói törvények betartásáért harcolt. Könyvet is írt a diákok 1968-as lemészárlásáról, az ellenzék kormányzati elnyomásáról.
- Emberiesség elleni bűntény történt. Lehetetlen, hogy 43 fiatal eltűnjön. Még az egész jövő, az egész élet előttük volt, egyik napról a másikra nyomuk veszett, hiába keresik őket szüleik. 43 egyetemista eltűnése nem maradhat büntetés nélkül. Nekünk, mexikóiaknak is szégyen. Nemcsak a családok vesztesége óriási, az ország is veszít. Megítélése és hitele romlik. Félek, hogy előbb-utóbb Mexikót is maga alá temetik az ilyen esetek – aggódik országa sorsáért a veterán újságíró, író.