HIRDETÉSHarkív a második legnagyobb város Ukrajnában, egykor annak fővárosa. Iparának és kultúrájának köszönhetően az első olyan település Kelet-Ukrajnában, amely kifelé tart a válságból. A város donbaszi menekültek ezreinek ad reményt: biztonságosan megállhatnak itt, mielőtt hazaindulnak.
A múlt hónapban Szergij Kurcsenko Harkívba költözött egy Donyeck közeli városból feleségével és két fiával. Otthagyták rokonaikat, lakásukat, amelynek ablakai betörtek, falai leomlottak. Szergij így emlékezik a bombázásra:
- Süvítést és robbanásokat hallottunk körös-körül. A pincében kellett aludnunk. Ott nem volt vécé, ezért amikor csönd volt, nagyon gyorsan kellett felrohannunk a lakásba.
Habár Szergij családjának segítettek a szállásban, de aggódik a jövő miatt: haza akar jutni, de ott még mindig veszélyes. Szerinte az új parlament és kormány legfőbb feladata most a biztonság és a béke megteremtése lenne.
- Nagy szükség van a gazdaság helyreállítására és a háború befejezésére. Valamint arra, hogy a törvényeket betartsák végre.
Piszocsin egy Harkívtól pár percre lévő kisváros. Itt van a régió egyik legnagyobb iskolája. Több mint ezer diák tanul itt – vannak, akik oroszul, és vannak, akik ukránul. Több mint 40 diák a konfliktuszónából való.
Szvitlana Lukjanenko, egy helyi orosz nyelv- és irodalomtanár azt mondja, a
nyelv itt soha nem jelentett problémát. Éppen ezért nem is értette, miért bontakozott ki ez a konfliktus.
- Nem számít, milyen nyelven beszél az ember. Mi mindenkivel barátságosak vagyunk. Sosem voltunk azért haragban valakivel, mert Nyugat- vagy Kelet-Ukrajnából való.
Szvitlana szerint sokminden megváltozott az elmúlt hat hónapban. De még a háború rettenetes következményeivel együtt is van rá esély, hogy megújuljon az ország- ezt várja Szvitlana az új parlamenttől és kormánytól. Támogatja a változásokat, de pénzre lenne szüksége, hogy kibírja az átmeneti periódust. Szerinte az emelkedő áraknak emelkedő fizetésekkel is járniuk kellene.
- Természetesen sok mindenen aggódunk. Főleg a közműdíjakon. A fűtésszámla hamarosan, novemberben aktuális, és már előre félünk tőle. A meleg víz és a gáz ára is nagyon megemelkedett.
Így a számlák óriásiak lesznek.
Egyelőre rejtély, merre tart politikailag Harkív. Néhány helyi oroszbarát politikus és a volt kormány szövetségesei szintén indulnak a választásokon. De az csak a szavazás után fog eldőlni, valójában kiben bíznak a harkíviak.
Ezt találgatja a Harkívban élő író, Szergij Zadan is:
- Úgy gondolom, ez két dolgon múlik. Az első, hogyan szervezi meg önmagát a helyi közösség. A társadalom nem engedte, hogy a szakadárok elfoglalják a várost. Ezzel egyidőben azok, akik nem támogatták az ukránbarát álláspontot, nem támogatták az oroszbarátokat sem. Ez az egyik legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti Harkívot a többi kelet-ukrajnai várostól: amint a város igazi veszélyben forgott, az emberek megmozdultak. Harkív az ország szerves részeként lépett fel. Másfelől a helyi hatóságoknak sikerült ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet. Nem tudjuk, mi történt volna, ha a rendőrség nem cselekedett volna áprilisban.
Az emberek gondolkodását megváltoztatta a konfliktus.
- Egyfelől vannak külsőleges változások: a várost az ukrán zászló színei, a sárga és a kék borítják mindenütt. Aztán vannak belső változások is, amelyek természetesen fontosabbak. Sok ember, aki eddig nem foglalkozott azzal, hová tartozik, hirtelen ráébredt: ő ukrán állampolgár. Nekik talán nem tetszik, ami itt zajlik, de meg kell védeniük az országukat – máskülönben akár minden elveszhet.
A megoldást még egy művészember sem tudja könnyen megfogalmazni.
- Gondolom, csak együttes erőfeszítéssel lehetne megoldani a helyzetet. Lehetetlen bármit is megváltoztatni, ha nincs megértés, ha nincs támogatás és akarat a párbeszédre a frontvonal másik oldalán.