Az első, szabadnak mondott szíriai elnökválasztásról olyan képeket közölt a hivatalos sajtó, amelyek alapján akár egy igazi, demokratikus választás is lehetett volna Szíriában. A tökéletesen elegáns Basár el-Aszad és felesége mosolyogva szavazott. Az országban közben három éve polgárháború dúl, több mint 150 ezren meghaltak, két és félmillió ember elmenekült az országból.
A kihívók Hasszan el-Nuri és Maher el-Haddzsar, szintén tökéletes eleganciával, kedves derűvel arcukon szavaztak. Őket használta Basár el-Aszad hatalma legitimálásához. Hiába indulhattak az elnöki posztért, az esélyük gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.
Damaszkusz utcáin a választási plakátokról szinte csak egy arc néz a szavazókra: a jelenlegi államfőé. Az ellenzék természetesen bojkottra szólította fel az embereket, az elnökválasztást pedig egy rossz színjátéknak minősítette.
Néhány kilométerre a fővárostól, a romok közt bombák robaja és fegyverek ropogása hallatszik. Aleppóban, a kettévágott városban, a kormányt támogatók leadták szavazatukat. Az ellenzék viszont tovább harcol.
Szíriában 15 millió szavazásra jogosult adhatta le a voksát, de csak azokon a területeken, amelyeket a kormányhadsereg felügyel. A választások tisztaságát iráni, orosz és észak-koreai megfigylők ellenőrizték.
A rezsim az ország felét tartja kontroll alatt. A többi megoszlik a lázadók, a kurdok és a szélsőséges iszlamista erők között. A hadsereg, a libanoni Hezbollah segítségével fokozatosan szerzi vissza a területeit, ám Basár el-Aszad módszerei között az ostrom, és a városnegyedek kiéheztetése is megtalálható. Persze az elnök ellen harcoló, az ellenzékkel is szemben álló iszlamisták, szintén válogatott kegyetlenséggel próbálják magukhoz ragadni a hatalmat.
2012-ben Basár el-Aszad új alkotmányt vezetett be, amellyel megnyílt az út a többi elnökjelölt előtt is. Ahhoz azonban, hogy valaki jelölt lehessen 35 képviselő támogatása szükséges abban a parlamentben, ahol a többség az elnök embere. A 250 fős parlamentben 161 képviselő Aszad pártjának tagja.
A sors iróniája, hogy Basárt nem politikusnak, hanem orvosnak szánta apja, aki 1970 és 2000 között irányította vaskézzel Szíriát. Bátyja halála után lett ő apja örököse.
A körülbelül hárommillió menekültből csak 200 ezer voksolhatott az elnökválasztáson, azok, akik nem törvénytelenül hagyták el az országot. Aszad hívei közül voltak, akik menekültstátuszukat veszélyeztetve átlépték a határt, hogy leadhassák szavazatukat.
Ám a többség számára Aszad elnök csak egy mészáros, a demokráciáért indított harc pedig már a túlélésért folyik.
Belaïd Mekious, Euronews:
Isztambulból velünk tart a szíriai ellenzék egyik szervezetének, a Szíriai Nemzeti Tanácsnak a volt elnöke, Burhan Ghalioun, aki ma is tagja a Szíriai Nemzeti Koalíciónak. Dr. Ghalioun, Szíriában ma tartják az első olyan elnökválasztást, amikor több jelölt is indulhatott a posztért, ám az eredményt előre lehet tudni, hiszen az országban polgárháború dúl. A szíriai ellenzéknek mi a véleménye a választásról?
Dr Burhan Ghalioun: – Ezt nem nevezhetjük választásnak, ez inkább egy tragikomédia. Egy színázi előadás a szó szoros értelmében. Mindenki tudja, hogy Teherán, az iráni rezsim áll a választások mögött, vagyis az iszlám forradalom védelmezői. Basár el-Aszad elnököt és az uralkodását egyfajta alkutárgynak használják a nyugattal történő egyezkedéshez, a nukleáris fejlesztésekről szóló tárgyalásokhoz.
Annak ellenére, hogy a szíriai ellenzék az elnökválasztás bojkottjára szólított fel, meglehetősen sokan elmentek voksolni a külföldön élő szíriaiak közül, különösen Bejrútban. Mivel magyarázza ezt?
- Emlékezzenek arra, mi történt Hamaban, ahol Aszad apja romba döntötte a fél várost és megöletett körülbelül 40 ezer embert, a történelemben szinte példátlan az ilyen fajta mészárlás. Ám Szíriában mindennapossá váltak az effjata tömeggyilkosságok. A hamai mészárlás után az emberek kimentek az utcákra és azt kiálltották, hogy Aszadot támogatják, még azok is, akik a gyermeküket vagy szüleiket vesztették el. Félelemből tették. Ez is a show része. Bármelyik totalitárius dikttúra megteheti ezt.
Éppen ezért nem csodálkozom azon, hogy sokan elmennek szavazni, az elmúlt 50 évben megszokhatták, hogy ezt kell tenniük. Nem mondhatjuk azt, hogy a szíriai emberek szabadon választhatnak, szabadon dönthetnek sorsukról. A korábban említett okok miatt ennek a választásnak semmi értelme, semmi jelentőssége nincs.
A Szíria Barátai nevű csoport azt mondja, hogy az Aszad kormány elvesztette törvényességét és a Szíriai Nemzeti Koalíció képviseli valójában az emberek érdekeit. Másrészről több ország szabad utat adott a szavazásnak saját területén. Hogyan magyarázza ezt az ellentmondást?
- Úgy vélem, hogy a Nyugat és néhány arab ország amellett döntött, se nem támogatja, se nem ellenzi az Aszad-rezsim fennmaradását, ami az 50 éve tartó zsarolás, az erőszakkal való fenyegetés és gyilkosságok eredménye.
Barack Obama elnök egy múlt heti beszédében ígéretet tett a szíriai ellenzék támogatására és aláhúzta, hogy Szíriának politikai megoldásra van szüksége, egyetért ezzel?
- Mi már az elejétől fogva azt mondtuk, a politikai megoldás az egyetlen megoldás. A szíria forradalom békés mozgalomnak indult, párbeszéddel akartuk megnyitni az utat a változás előtt, amit mindkét oldal elfogad. Meg akartuk őrizni az intézményi rendszerünket és az országunkat is.