Az orosz állami tévécsatornák kedvenc műfaja a vitának álcázott stúdióbeszélgetés, melyekben a szereplők mélységesen egyet szoktak érteni, és egymásra licitálva emelik a politikai téteket, eljutva akár London nukleáris megtámadásáig.
Ezek a propagandaműsorok a Kreml háborús politikájának sulykolói és népszerűsítői, élükön többnyire Vlagyimir Rudolfovics Szolovjov riporterrel, aki olykor még egyéni monológokat is előad. Emlékezetes kirohanásainak egyike a katonafeleségek tüntetésén részt vevő asszonyokat célozta meg.
Legutóbb viszont nem ő vitte a prímet, hanem egy tekintélyes katonai és politikai szereplő, bizonyos Andrej Kartapolov vezérezredes. A tábornok több évig védelmi miniszterhelyettes volt, majd 2016-ban ő vezette az orosz expedíciós erőket a szíriai polgárháborúban, ahol a nevéhez fűződött a római kori Palmyra városa ellen intézett 64 légitámadás.
Később a legfontosabb oroszországi frontszakasz, a Nyugati Katonai Terület parancsnoka lett, amely közvetlen katonai érintkezésben van Ukrajnával. A Weimarban (NDK időkben) született vezérezredes jelenleg a törvényhozás (Állami Duma) képviselője, egyben a védelmi bizottság elnöke, aki gyakran tesz nemzetvédelmi tartalmú nyilatkozatokat. Szövegeire leginkább az aszimetrikus hadviselés méltatása a jellemző.
A tábornok fejtegetése szerint a jelen helyzet lényege az, hogy Amerika és Európa a rettegés állapotában van
Kartapolov legutóbb az állami televízió "A nagy játszma" című műsorában szerepelt, az orosz-amerikai szerző, Dimitrij Simes oldalán.
A köztévés beszélgetés egy ponton az amerikai béketerv felé kanyarodott, amit az oroszok csak egy munkaanyagnak tekintenek, és amelyen még sokat kell dolgozniuk. Simes bevezetője szerint „a tervet az amerikai fél alkotta meg, de egy nagyon jó hírű amerikai forrás azt mondta nekem, hogy maga Trump elnök nem olvasta el. Hogyan kezeljük ezt a helyzetet, tábornok?” – fordult Simes Kartapolovhoz.
Kartapolov azzal kezdte, hogy az amerikaiak „világosan megértik, hogy ki kell jutniuk ebből a helyzetből, mert ez az örvény egyre mélyebbre húzza őket, és olyan mértékben szippanthatja be őket, hogy már az USA létét kell kockára tenniük, ha a dolgok a harmadik világháborúba fajulnak”.
Kartapolov szerint az európaiak helyzete még ennél is rosszabb. „Az európaiak mint a tűztől, úgy félnek attól, hogy Oroszország győz és eléri Ukrajna nyugati határait”. Ha a háború (orosz győzelemmel) véget ér, a tábornok szerint szerint „Európának térdre kell borulnia és bocsánatot kell kérnie tőlünk”.
„Ezért is foglalkoznak ezzel a kérdéssel ilyen proaktívan. Nem azért, mert annyira szeretik az ukránokat. Hanem mert nekik sincs hová menniük, és akkor mit fognak csinálni, szegények?”
„Térdre kell borulniuk és bocsánatot kell kérniük. Újra energiaforrásokat kell vásárolniuk tőlünk. Be kell fejezniük a szankciókat. Csökkenteniük kell az összes hadcsoportjukat, amelyeket a keleti szárnyukra hurcoltak. De ami a legfontosabb, a bürokrácia nagy részének el kell hagynia a posztját, az európai, az uniós és a nemzeti posztokat is azoknak, akik belerángatták az embereiket ebbe a káoszba”.
A műsor a pokrovszki csata végjátékának napjaiban készült, aminek orosz sikere nagyban magyarázza Kartapolov diadalmas hangvételét. Az ütközet elvesztése valóban fájó csapás az ukrán védelemre, de egyáltalán nem jelenti a frontvonal beomlását és az orosz haderő gyors előretörésének lehetőségét.