Az üzemanyag-árak évek óta alig változnak Iránban, amit az ott élők kizárólag az állami támogatásnak köszönhetnek. Az amerikai és európai embargók – amelyek Irán nukleáris programja miatt sorjáznak – elsősorban Irán olajexportját veszik célba, márpedig az az ország bevételeinek nyolcvan százalékát adja. A napi másfél millió hordónyi kivitel ezerkilencszáznyolcvanhat, tehát az iraki-iráni háború óta a legrosszabb adat.
A nemzetközi tilalmak a kereskedelem más szektorait, a beruházásokat, a bankokat és az egészségügyi ellátást is érintik, tehát a helyiek nap mint nap megküzdenek a korlátozásokkal.
A ritka betegségekben szenvedők például, akik gyógyszerei egytől egyig külföldről származnak, megoldhatatlan gond elé néznek. Támogató alapítványuk elnöke azt mondja, ezek a betegek a szó szoros értelmében életveszélybe kerültek, mert azok az országok, amelyek gyártják, nem hajlandóak szállítani a szóban forgó készítményeket Iránnak.
Egy nappal az iszlám köztársaság új elnökének beiktatása után mindenkit az foglalkoztat: vajon a mérsékelt konzervatív Hasszán Rohani, aki egykor maga is nukleáris főtárgyaló volt, képes lesz-e kiszabadítani Iránt az atomprogram miatt szorongató elszigeteltségből.
Az Egyesült Államok első szankcióit a kilencvenes évek közepén, a legutóbbi tiltást alig egy hónapja hirdette ki Irán ellen.
Teheránban egy közgazdász Moussa Ghaninjad egy civil mozgalmat hirdetett a nyugati szankciók ellen. Olaf Bruns az Euronews tudosítója a kampányáról kérdezte:
-Moussa Ghaninjad: A mozgalom és a kampány egy teljesen civil kezdeményezés és a szankciók káráról szeretnénk meggyőzni az európai és amerikai közvéleményt .
A szankciók a szabadkereskedelem ellen dolgoznak és egyáltalán nem érik el a céljukat.
-*A szankciók már régóta életben vannak, miért csak most jöttek elő a kezdeményezéssel? Mi változott?*
-Két dolog is megváltozott. Először is választások voltak Iránban és egy mérsékeltebb elnök van hivatalban, aki békésebb hangvételt ütött meg a nyugattal szemben.
A másik változás pedig az, hogy egyre egyértelműbb a hatása szankcióknak. Nyilvánvaló, hogy ezek jóformán csak a kiskeresetűeket büntetik és teljesen lerombolják a középosztályt.
A legnagyobb problémát már a gyógyszerek és az élelmiszerek beszerzése jelenti. Azt szeretnénk, hogy ezt a világ is lássa és megértsék, hogy ezek az eszközök nem érik el a céljukat.
-*Ha azt gondolja, hogy a szankciók nem azt a hatást érik el, amire szánták őket, akkor mégis ki profitál belőlük?*
-A szankiók elsősorban a radikálisok malmára hajtják a vizet Iránban és a nemzetközi színtéren is. Iránban vannak olyan szélsőségesek, akik szerint egyenesen áldást hoznak a szankciók és szeretik ezt a helyzetet. Ez például kiválóan megmutathatná az amerikaiaknak is, hogy valójában kik profitálnak a politikájukból. Azokat gyengítik, akik a párbeszéd és a helyzet normalizásának hívei, azokat pedig erősítik, akik nem a megoldást keresik és csak a szélsőséges álláspontjukat akarják fenntartani. Ezeknek az embreknek nem csak politikai, hanem gazdasági érdekei is vannak ennek a helyzetnek a konzerválásában.
-Az Egyesült Államok a napokban új szankciókat léptetett életbe. Mennyire biztos abban, hogy a kezdeményezésükre nyitottak lesznek?
-Nem kezdtünk volna bele, ha nem lennénk optimisták. Bízunk benne, de az Amerikaiak nagyon rosszul időzítették néhány napja az újabb szankciókat. Tudjuk azonban, hogy a Kongresszusban is sokan vannak, akik ellenzik ezt a politikát. Hozzájuk is szeretnénk szólni, hogy tolmácsoljuk nekik is azt, amit az iráni elnök mondott, vagyis, hogy a szankciók nyelve helyett a tisztelet nyelvén beszéljünk egymással.