Túlélték az orosz bebörtönzést, kínzást és szexuális erőszakot. A "Traces" című filmben hét ukrán nő meséli el történetét. A rendező a háborús bűnöket, a méltóságot és az igazságért folytatott küzdelmet dokumentálja.
Elképzelhetetlen az a kegyetlenség, amelyről Alisza Kovalenko dokumentumfilmje szól. Hét ukrán nő mesél arról, mi mindenen ment keresztül Ukrajna orosz megszállásának kezdete óta. Egyikük, Iryna átverekedte magát a szörnyű megpóbáltatásokon, és valami újat teremtett - erőt, közösséget, reményt. A "Traces" (magyarul "Nyomok") című dokumentumfilm világpremierje a Berlinalén volt. Többször is vetítették, mindig teltház előtt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A háború látható és láthatatlan nyomai
A berlini ukrán nagykövetség fogadást adott az alkotók tiszteletére. A film összes szereplője kiállt az egybegyűltek elé. Egyikük Iryna. Amikor ő beszélt, a közönség figyelmesen hallgatta. Mesélt a bebörtönzésről, a bántalmazásról és arról, hogyan próbálta megőrizni a méltóságát. Az erőszak olyan megjelenítése volt ez, amely szinte lehetetlennek tűnt a Berlin központjában lévő meleg, biztonságos térben. Iryna számára azonban ez a valóság volt egykor. Túlélte, de az átélt erőszak emléke vele marad.
"Megfenyegették a fiamat, hogy megerőszakolják, és azt mondták, hogy a magunkfajtáknak nem szabadna élniük" - mondta egy másik nő, akinek azt is mondták az orosz katonák, hogy majd csak utána ölik meg mind a kettejüket. "Az idő megállt, én pedig csak álltam ott" - mondta.
Ez a fogadás a "Traces" című dokumentumfilmhez kapcsolódó társadalmi kampány nyitánya volt. A civil társadalom képviselői, az ENSZ küldötte és Olekszij Makejev ukrán nagykövet is ott voltak az eseményen.
A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a bebörtönzött és bántalmazott ukránok sorsára, illetve hogy az elkövetők elszámoltatását követelje.
Hét nő portréja: "Feláldozzák a magánéletüket"
A filmben Iryna végigvezet minket saját és hat másik, orosz fogságban lévő nő sorsán. Túlélték a kínzást, a szexuális és egyéb erőszakot - az orosz katonák által elkövetett háborús bűnöket.
Irynát Alisza Kovalenko dokumentumfilmes kísérte el. A rendező harcolt 2014-ben a Krím megszállása ellen, és maga is megtapasztalta az orosz fogságot. "Hogy őszinte legyek, nem akartam ezt a filmet elkészíteni. Csak éreztem, hogy meg kell tennem" - mondta Kovalenko az Euronewsnak. - "Tudtam, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz. Hogy szenvedni fogok. De tudtam, hogy miért csinálom. Megérte" - tette hozzá.
„Amikor a megszállt Herszoni területen jártam, mindenhol ott voltak a háború nyomai, az orosz agresszió nyomai. Voltak aknamezők, égő mezők, romba dőlt házak, sebesültek. Ugyanakkor voltak láthatatlan sebek is. Akkor kezdtem gondolkodni azon, hogyan tudjuk megmutatni a látható és a láthatatlan nyomok közös valóságát" - mesélte a rendező.
Véleménye szerint a nőknek egy másik áldozatot is meg kellett hozniuk. - "Feláldozták a magánéletüket. De tudják, hogy miért tették. Mert azokért is beszélnek, akik még mindig hallgatnak" - folytatta Kovalenko. A film a méltóság, a szolidaritás, az igazságért és a testvériségért folytatott közös küzdelem bizonyítéka.
A rendező szerint Irynának és a többi nőnek sikerült erőt merítenie a fájdalomból. - "Ezért hiszem, hogy ez a film együttérzést szül, aktív együttérzést, amit tettek követnek". Ezért fontos ez a film, amellyel dokumentálni akarja, hogy az orosz hadsereg fegyverként használja a nők elleni szexuális erőszakot. A film során a néző nemcsak kegyetlen történeteiket ismeri meg, hanem érzékeli közösségük erejét és a kölcsönös támogatást is.
"Öt év után beszéltem róla először"
Iryna Dovhan azt mondta az Euronews riporterének, hogy sok évbe telt, mire összeszedte a bátorságát, hogy beszéljen a történtekről. Öt év telt el, és még ma sem könnyű - tette hozzá. A filmről és a kampányról Iryna azt mondta: "Ez a mi kis győzelmünk, és újabb bizonyíték arra, hogy van igazság".
A filmben nem jelenik meg az erőszak konkrét valójában. A nők visszatérnek a múltjuk helyszíneire – romos házakba, golyó ütötte lyukakkal teli falak közé, elpusztult kertekbe. Ott mesélik el történeteiket.
Alisza Kovalenko tudatosan kerülte, hogy a nők felismerhetőek legyenek: "Úgy döntöttem, hogy nem veszek filmre egyetlen nőt sem, csak hangfelvételeket készítek" - magyarázta. Nagyobb esély van rá, hogy kialakul a bizalom kérdező és válaszadó között, "ha beszélgetnek, ha egymás szemébe néznek, ha a kérdező nem a kamera mögött áll".
Nem csak dokumentum
Iryna, Kovalenko és a többi nő nem csak azt akarják, hogy a világ megtudja, mit tettek az orosz katonák. Ott állnak a németországi ukrán nagykövetségen és a Berlinale vörös szőnyegén a sztárok között, mindezt arra használják, hogy filmjük üzenete messzebbre jusson.
"A traumán úgy lehet a legjobban túllépni, ha előre tekintünk. Számomra nagyon fontos volt, hogy ne hagyjam, hogy boldogtalanná tegyenek" - mondta az egyik nő a film előzetesében. "Ez az én fegyverem, amit átadhatok más nőknek. Az a tény, hogy leküzdötték fájdalmukat, a legjobb bizonyíték arra, hogy az ellenség kudarcot vallott."
A Berlinale mellett számos civil szervezet támogatja a SEMA nevű kezdeményezést, amely a háborús fegyverként alkalmazott szexuális erőszak ellen küzd, és közben segíti az áldozatok felépülését.
A szisztematikus erőszak háborús bűncselekmény
A film alkotói szerint Oroszországot fel kell venni az ENSZ "szégyenlistájára". Az ENSZ-szervezetnek definíciója van a háborús konfliktusban alkalmazott szisztematikus szexuális erőszakra.
Az ENSZ legutóbbi, 2023-as jelentése szerint Ukrajnában legkevesebb 85 esetben azonosítottak konfliktushoz kapcsolódó szexuális erőszakot civilek és hadifoglyok ellen. Az áldozatok között nők és férfiak is vannak.
"A legtöbb dokumentált, felnőtt férfi áldozatot érintő esetben a szexuális erőszakot kínzási módszerként alkalmazták fogságuk során az orosz fegyveres erők és a rendvédelmi szervek" - áll a jelentésben.
Az ukrán vezetés állítólag tíz ilyen ügyben is eljárást kezdeményezett. Ezek az erőszakkal való fenyegetéstől a kivégzésig terjednek. A SEMA Ukrajna Egyesület feltételezi, hogy az orosz CRSV-erőszak nem bejelentett eseteinek száma magas.
"Ez nem egy olyan dokumentumfilm, amiről az emberek beszélni fognak. Sokan inkább félrenéznek majd" - mondta Olekszij Makejev ukrán nagykövet a rendezvényen. Szerinte az ukrán nők elszántsága hazája ellenállóképességének szimbóluma.
„Az ukránok ma példát mutatnak, hogyan képes működni a társadalom, hogyan tudják védeni a demokráciát, és mit is jelentenek valójában azok az európai értékek, amelyek gondolkodásunk alapját adják Európában" - magyarázta az ukrán nagykövet a "Nyomok" című dokumentumfilm alkotói tiszteletére adott fogadáson Berlinben.
Habár a film szereplőinek története tele van borzasztó megpróbáltatásokkal, az est nem volt lehangoló. Az együtt töltött órák alatt a légkör megtelt együttérzéssel, összetartással és elszántsággal.