Minden idők legjobb női sakkozójával az Euronews exkluzív interjút készített abból az alkalomból, hogy nemrégiben mutatták be az életéről szóló, „A sakk királynője” című dokumentumfilmet.
Aligha vitatható, hogy Polgár Judit az egyik legismertebb élő magyar a világon, a sikereit felsorolni szinte lehetetlen (26 évig vezette a női világranglistát, kétszer nyert sakkolimpiát csapatban – a nővéreivel, Zsuzsával és Zsófiával, valamint Mádl Ildikóval –, 15 évesen a legfiatalabb nemzetközi nagymester volt, illetve az egyetlen női sakkozó, aki valaha a 2700-as Élő-pontszám fölé jutott – és a sor még hosszan folytatható).
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A róla szóló, „A sakk királynője” (Queen of chess) című dokumentumfilmet február elején mutatták be az egyik fizetős médiaszolgáltatónál. Az Euronews erről – valamint a pályafutásáról és jelenlegi projektjeiről – készített exkluzív interjút a „címszereplővel”.
Euronews:
Vannak-e már visszajelzések?
Polgár Judit:
Nagyon sok visszajelzést kaptam, amikor kijött a film a Netflixen. Özönlöttek az üzenetek a telefonomra, meg a közösségi média felületeken. Nekem nagyon izgalmas, hogy a sakkozóktól, a szakmától, illetve olyan emberektől is jönnek visszajelzések, akik nem sakkoznak.
Euronews:
Honnan jött a film ötlete?
Polgár Judit:
Amikor Rory Kennedy rendező e-mailben megkeresett azzal, hogy szeretne beszélni velem, akkor már négy stábbal volt egyeztetésünk – konkrétan kettővel több beszélgetésem is volt. Aztán csináltunk egy online meetinget, amelyen
Viszont nem tudott semmit a sakkról, a családomról. Semmit! Mégis, nagyon megmaradt bennem ez a beszélgetés. Lenyűgöző volt. Utána nagyon hamar beszéltünk még, és a végén őmellette döntöttünk.
Euronews:
Hogyan készült a film?
Polgár Judit:
Nagyon izgalmas utazás volt. A forgatás során pár napon keresztül beszélgettek velem, az nagyon fárasztó volt. Aztán nagyon érdekes volt, amikor 10 napig az Egyesült Államokban promóztuk a filmet, és különleges volt megélni a premiert is 1200 nézővel a Sundance Filmfesztiválon.
Euronews:
Melyek voltak a legemlékezetesebb várt vagy nem várt találkozások?
Polgár Judit:
Például Robert Redford lányával találkoztam a záróbulin, ami különleges volt, hisz a Sundance fesztivál mégiscsak az édesapja, Robert Redford kezdeményezése. Különleges volt hallani, hogy Amy Redford mennyire lelkes volt a filmem kapcsán.
Euronews:
A sakkozás Alec Baldwinnal hogy jött össze?
Polgár Judit:
Az is egy érdekes történet, mert ő ugye nem a sakkjáról híres – erről megbizonyosodtam –, de nagyon jó sztori volt. Jó volt vele játszani, humoros volt, aztán sokat kérdezett is. Ez egy kisebb rendezvény lett volna körülbelül ötven fővel egy magánházban, de ahogy múlt az idő, egyre többen lettek. Különleges promója volt a filmnek, és maga a rendezvény is jól sikerült.
Euronews:
„A sakk királynőjének” van egy másik főszereplője is: Garri Kaszparov. Miért?
Polgár Judit válasza a videóban
Euronews:
Most milyen a viszony Kaszparovval?
Polgár Judit:
Azóta is teljesen jóban vagyunk, de ő csinálja a saját dolgát, és én is az enyémet. Az oktatás a metszőpont, mert ő is nagyon támogatja, és én is sokat foglalkozom azzal, hogy promotáljam. Néha aztán találkozunk, és akkor ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Euronews:
A már említett eredmények mellett sorakoznak a győzelmek férfi világbajnokok – többek közt Kaszparov, Anand, Karpov, Kramnyik, Szmiszlov, Topalov, Szpasszkij és Carlsen – ellen. De mi volt a legnagyobb siker?
Polgár Judit válasza a videóban
Euronews:
Kívülről olyan ez, mint egy tündérmese. De volt-e a történetben kudarc?
Polgár Judit:
Volt, de szerencsére elég későn kezdett utolérni. 5 évesen kezdtem sakkozni, aztán 6 évesen megnyertem az első háztömb-bajnokságot. 9 évesen az első nemzetközi versenyt nyertem New York-ban, 12 éves voltam, amikor az első olimpiámat nyertem meg – illetve olimpiánkat Magyarországnak! – a testvéreimmel és Mádl Ildikóval. Szóval nagyon hamar elért a siker, és
De aztán később – úgy tinédzserkorom után – volt olyan, hogy egy egész verseny nagyon rosszul ment, vagy rossz időszakom volt több hónapon keresztül. Hát azt nem könnyű feldolgozni! Először is rá kell jönni, hogy mi okozta, hogy több versenyen is esetleg nem úgy játszottam, ahogy akartam. Megnyitási probléma? Fizikai felkészülési probléma, hogy nem tudok eléggé koncentrálni? Kell-e egy új edző, aki jobban passzol hozzám? Ha igen, akkor kivel tudok jól együtt dolgozni? Hogy tudom megtalálni az egyensúlyt a magánéletemben? Amíg az ember kibogozza, hogy hol vannak a gondok, az egy fájdalmas, komfortzónán túli út – viszont mindig fejlődést hoz. Aztán ha már kitisztul, hogy hol van a probléma, hol kéne javítani, és megvan a terv, onnantól kezdve sokkal könnyebb.
Euronews:
Okozott-e törést, vívódást, hogy egy nagy célt, a férfi világbajnoki címet elérni végül is nem sikerült?
Polgár Judit válasza a videóban
Euronews:
Nem érte volna meg legalább egyszer elindulni a női világbajnoki címért? Alighanem meglett volna.
Polgár Judit:
Bizonyos társaságokban, amikor sorolják az eredményeimet, és szóba kerül, hogy világbajnok nem voltam, akkor szokták mondani, hogy de, te igenis
Igazából, nem volt számomra kihívás, és mivel úgy éreztem, hogy nekem az utam az, hogy a legjobb férfi nagymesterekkel játszom, nem éreztem azt, hogy örömöt okozna, hogy a személyiségemhez bármit is hozzátenne, illetve azt, hogy érdemes lenne 3-4 hónapot csak erre – tehát a női világbajnoki címre fókuszálva –feláldozni. Ez nyilván tűnhet arroganciának is, de nekem fontosabb volt, hogy objektíve egyre jobb játékos legyek, és ne a titulus számítson.
Euronews:
Nem volt még korai fiatalon, 2014-ben visszavonulni?
Polgár Judit:
Amikor visszavonultam a gyerekeim 8 és 10 évesek voltak. Több mint 30 évet játszottam, versenyeztem, aztán nagyon sok más dolgot kezdtem el csinálni. 2012-ben megalapítottam a Polgár Judit Sakk Alapítványt, Sakkpalota néven oktatási programot csináltunk a módszeremmel, könyveket kezdtem írni. Világsakk fesztivált szerveztem és nagyon sok olyan tapasztalatom volt, amikor úgy éreztem, hogy szintén örömöt okoz, és siker, hogy
Egy idő után aztán azt vettem észre, hogy nem lehet szétszakadni, nem lehet mindent csinálni. Akkor el kellett döntenem, hogy visszaveszek, kivonom magam az új kezdeményezéseimből és újra a sakkra fókuszálok, vagy a sakk – illetve a versenyzés – „vonul ki” az életemből. Ugyan sok szurkoló panaszkodott, mondták nekem, hogy „hát mi lesz velünk, hol lesznek a szép játszmáid?”, de úgy gondoltam, hogy – ugyan nagyon büszke vagyok arra, amit a sakkban elértem, és a sakktól nem is szakadtam el, például versenyeket kommentálok – a „sakktáblán túli” tevékenységeimmel már sokkal szélesebb köröket tudok motiválni, inspirálni, és ez már jobban izgatott.
Euronews:
Csak néhány kérdés gyerekeknek készült Polgár Judit könyvek kapcsán: például mi köze a futballnak a sakkhoz?
Polgár Judit:
Mindkettőben stratégiákat kell kialakítani. És ahogy a fociban is igencsak nehéz a saját térfélről gólt lőni, a súlypontot a sakkban is érdemes az ellenfél térfelére áthelyezni. És a sakkban is csapatban kell játszani! Mert a sakk ugyan egyéni sportág, de hat különböző figurát, hat különböző karaktert kell mozgatni. Mint a focipályán is, a játékosoknak nyilvánvalóan együtt kell működniük.
Euronews:
Mi a „közbeiktatott lépés”?
Polgár Judit:
Az egyik legfontosabb lépés egy sakkjátszmában. Például, leütik egy figurámat, és nem azonnal ütöm vissza – ami sokak számára a legtermészetesebb lenne –, hanem mondjuk egy másik figurámmal sakkot adok, amiből az ellenfél királyának ki kell lépnie, és csak utána ütök vissza. Az életben is rengeteg hasonló helyzet van. Az ember például elmegy A pontból B pontba, de közben, hogy hatékony legyen, még két pontot beiktat útközben. Szóval, az életben azért megmaradt nekem a „sakkozás”, ha nem is a sakktáblán, de minden másban.
Euronews:
Visszafordíthatatlan döntések és a gyalogok?
Polgár Judit:
Az kemény dolog.
amiből adódóan visszavonhatatlan gyengeségeket okozhatnak. Az életben is vannak olyan dolgok, amelyek visszavonhatatlanok, ezért ezeket a lépéseket jobban meg kell fontolni.
Euronews:
Korábban már elhangzott az a szó, hogy inspiráció? Akkor most ez áll a fókuszban?
Polgár Judit:
Azt hiszem, igen. Amikor megjelenek, előadásokat tartok, tanítok, vagy csak beszélgetek, sokszor jön vissza, hogy milyen inspiráló a jelenlétem és amiket mondok. Körülbelül tíz éve egyre többen mondják, hogy ebben jó vagyok. Ez valahol megtisztelő, és örülök is neki, hogy van egy ilyen tulajdonságom és tudok inspirálni gyerekeket, felnőtteket. Igen, ez fontos dolog lett az életemben. Valahogy kialakult.