Brazília legvadabb „kívánságkút-ünnepségeként” ismert szertartás fehérbe öltözött tömegeket vonzott, akik a dobok egyenletes ritmusára léptek a tengerbe. Virágokat és apró felajánlásokat vittek a vízbe, majd engedték, hogy a hullámok sodorják őket, miközben halkan jólétért, védelemért és harmóniáért imádkoztak.
A szertartás középpontjában Yemanjá áll, a candomblé és az umbanda egyik kulcsfigurája, aki a tengert, az anyaságot és a termékenységet testesíti meg. Eredetileg joruba istenség, aki a gyarmati uralom idején a vallási szinkretizmus révén szorosan összekapcsolódott Szűz Máriával, lehetővé téve a rabszolgasorba taszított afrikaiak számára, hogy megőrizzék hiedelmeiket. A résztvevők a szertartást mélyen személyes élményként írják le: olyan térként, ahol elcsendesedhetnek, hálát adhatnak, vagy erőt kérhetnek.
Az esemény egyben rávilágít az afro-brazil spiritualitás tartós jelenlétére Brazília közös, nyilvános rítusaiban is.
