Az olyan közösségi médiafunkciók, mint a végtelen görgetés és a személyre szabott hírfolyamok kényszeres használathoz vezethetnek. Szakértők szerint a Big Technek az üzleti modelljén kell változtatnia a valódi változáshoz.
Az Európai Bizottság legutóbbi döntése, amely szerint a TikTok „addiktív dizájnja” megsérti az uniós jogot, újraélesztette a vitát arról, hogy a közösségi média valóban függőséget okoz-e.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Bizottság szerint az úgynevezett végtelen görgetés, az automatikus lejátszás, az értesítések és a személyre szabott hírfolyam a felhasználók mentális és fizikai jólétére is ártalmas lehet.
A tengerentúlon, Kaliforniában egy, a közösségi média „függőséget okozó” hatásait vizsgáló perben hasonló állításokat értékelnek a Google és a Meta platformjaival szemben.
A KGM monogrammal jelölt felperes és ügyvédei azt állítják, hogy az olyan alkalmazásokat, mint az Instagram, tudatosan úgy tervezték meg, hogy a fiatal felhasználókat rászoktassák.
Valóban úgy tervezték ezeket a platformokat, hogy függőséget okozzanak – és ha igen, mit lehet tenni ellenük?
Valóban függőséget okoz a közösségi média?
A közösségi oldalak működése sok tekintetben a nyerőgépekéhez hasonlít: kiszámíthatatlan jutalmakat adnak, és villámgyors visszajelzéseket – hozzászólásokat, lájkokat – kínálnak – mondta Natasha Schull, a New York-i Egyetem média-, kultúra- és kommunikációkutató docense.
A közösségi platformok bizonyos megoldásai – például a „tetszik” gomb, az új tartalmakat ajánló „For You”/„Neked” oldalak vagy a soha véget nem érő „végtelen görgetés” – szintén kényszeres használathoz vezethetnek – mondta Christian Montag, a kínai Makaói Egyetem kognitív és agytudományi tanszékének professzora.
„Jó érzés, ha valaki lájkolja a posztunkat – mondta Montag az Euronews Nextnek. – Aztán újra át akarjuk élni ezt az érzést, ezért megint posztolunk, ami idővel szokáskialakuláshoz vezethet.”
A TikTok ehhez még automatikus lejátszást és rövid formátumú videókat is társít, ami még gyorsabb jutalmazási ciklust hoz létre.
„Az emberi agy erősen reagál az újdonságokra, és itt nagyjából 15 másodpercenként történik valami új – mondta Montag. – Így még ha az aktuális videórészlet nem is túl jó, máris abban bízom, hogy a következő legalább jobb lesz.”
Az Európai Bizottság döntésében arra is figyelmeztetett, hogy a felhasználók könnyen „autopilóta üzemmódba” kapcsolhatnak az olyan platformokon, mint a TikTok: ilyenkor már nem aktívan vesznek részt, hanem passzívan fogyasztják a tartalmakat – mondta Daria Kuss, a nottinghami Trent Egyetem programvezetője az Egyesült Királyságból.
Az efféle közösségimédia-használatot „rosszabb mentális állapottal hozták összefüggésbe, beleértve a függőséget, a másokhoz való felfelé irányuló összehasonlítást, a kimaradástól való félelmet, a társas elszigetelődést és a magányt” – sorolta Kuss.
A TikTok visszautasította, hogy a Bizottság függőséget okozónak minősítette a platformját, és „egyértelműen hamisnak” nevezte a megállapításokat. A cég szerint többek között képernyőidő-korlátokat és más eszközöket is kínál, hogy az emberek szabályozni tudják, mennyi időt töltenek online.
Ha változik az üzleti modell, változhat a viselkedés is
Szakértők szerint a közösségi médiavállalatok ma a készüléken töltött időben mérik a sikert, mert ebből lesz a hirdetési bevétel. Montag és Schull egyaránt úgy látja, hogy ez a modell eleve a minél nagyobb elköteleződést jutalmazza.
„Ha megkérdezi [a közösségi médiacégek képviselőit], szándékosan terveznek-e úgy, hogy rászoktassák az embereket, azt válaszolják: szó sincs róla, mi az elköteleződést optimalizáljuk” – mondta Schull, megjegyezve, hogy a cégek valószínűleg nem kifejezetten függőség kialakítására tervezték a termékeiket.
Montag és Schull szerint a platformoknak érdemes lenne előfizetéses modellre átállniuk. Ha a felhasználók kis díjat fizetnének, a cégeknek nem kellene a reklámokra és a személyes adatok nyomon követésére támaszkodniuk, ami azt is jelentené, hogy egyes funkciókat el lehetne hagyni.
Montag kutatásai szerint az emberek jelenleg nemigen hajlandók fizetni a közösségi médiás előfizetésekért, mert nincsenek hozzászokva az ötlethez. Amikor azonban a résztvevők megtudták, hogy ezzel a modellel csökkenteni lehetne a képernyő előtt töltött időt, illetve tényellenőröket lehetne alkalmazni az álhírek elleni küzdelemre, már nagyobb eséllyel fizettek volna.
Egy másik lehetőség, hogy a hagyományos médiumoknak juttatott közpénzek egy részét alternatív platformok támogatására is fordítsák – tette hozzá Montag.
Erre már vannak kísérletek. 2022-ben az Európai Adatvédelmi Biztos (EDPS) elindította az EU Voice és az EU Video nevű, uniós intézményeknek szánt európai közösségimédia-csatornákat. A platformok azonban 2024-ben forráshiány miatt leálltak.
A Public Spaces Incubator, a belgiumi, német, svájci, amerikai, kanadai és ausztrál közszolgálati műsorszolgáltatókból álló munkacsoport (forrás: angol) közlése szerint több mint száz prototípust fejlesztettek ki az online párbeszéd javítására.
A Kanadai Műsorszolgáltató Társaság (CBC) egyik példája egy élő videóba ágyazott „közösségi tér nézetet” mutat be (forrás: angol). A funkció lehetővé teszi, hogy a felhasználók együtt nézzék az adást és valós időben kommentáljanak, ráadásul árnyaltabb véleményopciókat kínál, például „udvariasan nem értek egyet”, „elgondolkodtatott” vagy „megváltoztatta a véleményemet”. Egyelőre nem világos, mely eszközöket vezették be, és hogy egyáltalán kiválthatják-e a közösségi médiát.
Schull szerint a nagy technológiai közösségimédia-platformokon csak a jogi eljárások kényszeríthetnek ki érdemi változást.
„Ha tervező, és egy ilyen cégnél dolgozik, az a feladata, hogy növelje az elköteleződést… és szerintem ezt csak úgy lehet megfékezni, ha kemény, egyértelmű korlátokat szabnak: az időre, a hozzáférésre és az életkorra vonatkozó határokat” – mondta.
Léteznek valódi alternatívák?
A Fediverse, egy decentralizált közösségimédia-hálózat, ahol független platformok kapcsolják össze a felhasználókat reklámok, követés vagy adattovábbítás nélkül, alternatívát kínál a nagy technológiai cégek platformjaival szemben.
Ezek közé tartozik például a Mastodon, amely az X (korábban Twitter) helyettesítésére szolgál, a Pixelfed, egy Instagram-szerű fotómegosztó alkalmazás, valamint a PeerTube, egy a YouTube-hoz hasonló videós felület.
Február 24-ig összesen 15 millió fiókot (forrás: angol) regisztráltak a Fediverse-ben, ezek 66 százaléka a Mastodon közösségimédia-platformon található.
A Mastodon népszerűsége azt követően ugrott meg, hogy Elon Musk milliárdos 2022-ben felvásárolta a Twittert, a mai X-et. Montag ugyanakkor arra figyelmeztet, milyen nehéz helyzetben vannak a felelősebben működni kívánó közösségimédia-cégek.
„[Szerintem] őszintén szólva nagyon nehéz feladat lesz olyan platformokat kitalálni, amelyek egyrészt kényelmesek, másrészt viszont nem tolják túl a felhasználói elköteleződést, és nem hosszabbítják meg indokolatlanul az online töltött időt” – folytatta Montag.
Hogyan fékezhető a vég nélküli görgetés
A felhasználók maguk is csökkenthetik a kényszeres görgetést.
Schull azt javasolja, tegyük a lehető legnehezebbé a közösségi oldalak elérését. Az egyik módszer, ha az alkalmazásokat egy „közösségi média” nevű mappába helyezzük át az okostelefon utolsó képernyőjére, így nehezebb lesz eljutni hozzájuk. Emellett érdemes képernyőidő-korlátokat is beállítani a telefonon.
Kuss és Montag szerint az is megfontolandó, hogy teljesen töröljük a közösségi média alkalmazásait az okostelefonról. Ha valaki közösségi médiát szeretne használni, jobb, ha asztali számítógépről lép be – tette hozzá Montag –, mert így kevésbé kényelmes, és nem ösztönöz annyira a folyamatos jelenlétre.
„Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne használjuk a közösségi médiát, csak azt, hogy ne legyen állandóan kéznél, mert így csökkenthető az online töltött idő” – mondta Montag, megjegyezve, hogy érdemes kikapcsolni az értesítéseket azoknál az alkalmazásoknál, amelyeket a telefonon hagyunk.
Montag azt is javasolta, hogy amikor csak lehet, a telefont cseréljük analóg eszközökre, például használjunk hagyományos ébresztőórát, vagy nézzük meg az időt egy karórán.
Ha pedig mindez sem segít, az is hasznos lehet, ha a telefont „hétköznapi helyzetekben” kivesszük a közvetlen látóterünkből – mondta Kuss.
Ennek ellenére Montag és Schull egyaránt hangsúlyozták: nem a fogyasztókra kellene hárítani az önszabályozás felelősségét, hanem a platformoknak kellene változtatniuk.