Szabotázs, kémkedés, dezinformáció, dróntámadások: mind gyakrabban érik hibrid fenyegetések Németországot. De hogyan védekezhetnek a nehezen felismerhető támadások ellen?
Már a német szövetségi kancellár és több miniszter is úgy fogalmazott, hogy Németország ugyan nincs háborúban Oroszországgal, Moszkva azonban hibrid eszközökkel támadja az országot.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ide sorolják a drónok átrepülését, a szabotázst és a dezinformációt, valamint azt a készséget, hogy „egyre gátlástalanabbul akár súlyos anyagi károkat, sőt sérülteket és halálos áldozatokat is kész legyen vállalni”, ahogy Friedrich Merz szövetségi kancellár fogalmazott egy sajtóértekezleten a lipcsei/halle-i repülőtér elleni sikertelen dróntámadás után. A kormány ezt követően első ízben Oroszországot tette felelőssé a kísérletért.
Az orosz támadóháború kezdete óta gyakran esik szó a Kijev partnerországai ellen folytatott hibrid hadviselésről, amelyben Németország különösen veszélyeztetett. Alexander Dobrindt szövetségi belügyminiszter ezért az aktuális veszélyhelyzeti szintet (forrás: német) „elméletiről” „magasra” emelte. A hibrid támadásokat nehéz azonosítani, mert gyakran nem világos, ki áll mögöttük, és az egyes incidensek egyáltalán összefüggenek-e egymással.
Egyre többször kerül szóba az Oroszország által Németország ellen alkalmazott hibrid eszköztár is, Moszkva azonban nem az egyetlen ország, amely ilyen módszerekkel él. A Szövetségi Lakosságvédelmi és Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) szerint (forrás: német) Kína, Irán és Észak-Korea is hibrid eszközökkel lép fel Németországgal szemben.
Hogyan ismerhető fel egy hibrid kampány?
„Nem minden kibertámadás, szabotázsakció vagy dezinformációs kísérlet része automatikusan egy hibrid kampánynak” – magyarázza Ferdinand Gehringer biztonsági szakértő az Euronews megkeresésére. Szerinte döntő a felismerhető kapcsolat az egyes lépések között. Ehhez „közös szereplő, összehangolt időzítés, visszatérő célpontok vagy módszerek és mindenekelőtt közös stratégiai cél” tartozik.
Erre jó példa a lipcsei/halle-i repülőtér elleni meghiúsított dróntámadás. A létesítmény közelében egy robbanóanyaggal megtöltött drónt találtak közvetlenül ukrán Antonov-teherszállító repülőgépek mellett, amelyek a háborús felszerelést is szállítják Ukrajnának. Dobrindt sajtónyilatkozatában azt mondta, abból indulnak ki, hogy úgynevezett „eldobható ügynökök” is részt vehettek az akcióban egy orosz titkosszolgálat megbízásából. A cselekmény mintázata, az alkalmazott technika és a hírszerzési információk végül arra a következtetésre vezették a szövetségi kormányt, hogy Oroszország áll a támadás mögött.
Gehringer szerint pontosan itt kerül előtérbe az úgynevezett helyzetkép. Ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, az egyes incidensek ugyanahhoz az akcióhoz tartoznak-e, különböző területekről származó információkat kell összevetni – például a rendőrségtől, a titkosszolgálatoktól, a Bundeswehrtől, a kibervédelemtől és a gazdaságból. „Csak akkor ismerhetők fel az összefüggések, ha a technikai nyomokat, a cselekmény mintázatait, az időbeli lefolyást és a dezinformációs narratívákat együtt vizsgáljuk” – teszi hozzá Gehringer.
Hogyan védekezik Németország a hibrid támadások ellen
A hibrid hadviselés gyakran a nyílt fegyveres konfliktus küszöbe alatt zajlik. Célja egy ország gyenge pontjainak kihasználása, az állami intézményekbe vetett bizalom megingatása, a társadalom bizonytalanságba taszítása és destabilizálása. De hogyan tud egy állam és egy társadalom felkészülni a hibrid támadásokra, illetve magára a hibrid háborúra, és hogyan tud ellenük védekezni? A feltételezett támadások, a kémkedési kísérletek vagy a dezinformáció ellen önmagában nem elegendő a Bundeswehr haderőfejlesztése. A hibrid támadásokat ráadásul a legtöbb esetben nem lehet egyszerűen kinetikus eszközökkel elhárítani vagy visszaverni. Felmerül a kérdés: hogyan reagáljon egy állam olyan agresszióra, amely a fegyveres támadás küszöbe alatt marad?
A szövetségi kormány 2022 óta bővítette a hibrid fenyegetésekkel szembeni védelmi intézkedéseit. Ide tartozik többek között egy tárcaközi munkacsoport, amely a dezinformációval és más hibrid fenyegetésekkel foglalkozik. Emellett olyan eljárások is rendelkezésre állnak, amelyek segítségével a kibertámadásokat és a külföldi információmanipulációt lehetséges elkövetőkhöz lehet kapcsolni.
Uniós szinten az úgynevezett „Hybrid Toolbox” is rendelkezésre áll, amely a közös fellépést szolgáló eszköztár. Idén jött létre továbbá a Hibrid Fenyegetések Elleni Közös Központ (GAZ Hybrid). Itt a kémkedésre, szabotázsra, dezinformációra és más hibrid fenyegetésekre vonatkozó információkat gyűjtik össze, hogy az ilyen tevékenységeket időben felismerjék és hatékonyabban tudjanak rájuk reagálni.
A lipcsei meghiúsított dróntámadás ügyében a szövetségi kormány „határozottan, megfontoltan és arányosan” lépett fel. Bejelentették többek között a bonni főkonzulátus és a berlini Orosz Ház bezárását, további orosz állampolgárok szankcionálását az EU szintjén a hibrid támadásokkal összefüggésben, a szigorúbb beutazási ellenőrzéseket, valamint a nagyobb nyomásgyakorlást az orosz árnyékflottára.
A lakosság is a védelmi struktúra része
Gehringer szerint a védekezés már a kampány előtt elkezdődik: „Általánosságban el kell mozdulnunk a puszta reagálástól az előrelátó megközelítés felé. Az a cél, hogy növeljük a támadók költségeit, megzavarjuk a tervezési folyamatokat, minél korábban feltárjuk a hálózatokat, és elvegyük a támadások hatását.”
Ha például egy alállomás elleni támadás áramszünethez vezetne, a lakosság és a vállalatok vészáramforrással áthidalhatnák a kiesést, amíg a hálózatüzemeltető kijavítja a hibát. Ideális esetben a felkészültség idővel elérné azt a szintet, hogy a hibrid támadásokat meg lehessen előzni, vagyis a megfelelő cselekedeteket már a tervezési fázisban felismerjék és csírájában elfojtsák. Ezzel párhuzamosan az államnak és a társadalomnak kommunikációs szempontból is készen kell állnia a lehetséges támadásokra. Így nemcsak a károk mérsékelhetők, hanem a hibrid műveletek elrettentő hatása is csökkenthető. Mindez csak az elrettentés, az aktív védekezés és a teherbírás hármasában valósítható meg – hangsúlyozta a biztonsági szakértő az Euronewsnak.
Gehringer szerint a lakosság „nagyon fontos szerepet” játszik ebben, ugyanakkor „indokolatlanul még mindig vattába csomagolják”. „Pedig a lakosság a megoldás része” – teszi hozzá, és rámutat arra, hogy a dezinformációt például nem lehet teljesen megelőzni, és nem is ez kell, hogy legyen a cél, mivel egy nyitott társadalomnak mindig kezelnie kell a manipulatív információkat.
„Ezért a célunk nem az elszigetelődés, hanem a reziliencia kell, hogy legyen” – fogalmaz Gehringer. A polgároknak képesnek kell lenniük kritikus módon értelmezni az információkat, a médiának függetlenül kell működnie, az államnak pedig „gyorsan, hitelesen és átláthatóan” kell kommunikálnia – teszi hozzá a szakértő.