Wopke Hoekstra arra figyelmeztet, hogy Kínától való függés drágábbá teszi az EU zöld átállását, és hangsúlyozza, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítésére „nincs alternatíva”.
Európának el kell fogadnia, hogy rövid távon magasabb költségekkel jár, ha csökkenteni akarja Kínától való függőségét a tisztaenergia-technológiák terén – mondta az Euronewsnak Wopke Hoekstra, az EU klímaügyi biztosa, figyelmeztetve, hogy a lépések halogatása még nehezebben és drágábban orvosolható stratégiai kiszolgáltatottsághoz vezet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Az Uniónak öt–tíz évvel ezelőtt kellett volna szembesülnie ezzel a Kínától való függéssel” – mondta Hoekstra, hozzátéve, hogy a további várakozás nagyobb zavarokkal és költségekkel járna.
„De sokkal olcsóbb, és sokkal inkább a javunkra válik, ha most tesszük meg, mintha mismásolnánk, és még újabb öt–tíz évig várnánk” – fogalmazott a holland biztos.
Európának gyors ütemben kell napelemeket, szélerőműveket, akkumulátorokat és más tiszta technológiákat telepítenie, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet. Hoekstra azonban arra figyelmeztetett, hogy az elektromos járművek, az akkumulátorok, a napelemek és az energiatárolás terén a kínai gyártóktól való erős függőség azzal fenyeget, hogy egy stratégiai függőséget egy másikkal váltunk fel – ami az olcsó energia terén Oroszországtól való korábbi európai függésre emlékeztet.
„Ez a helyzet évekig velünk marad, mert számos területen egyszerűen túl nagyra nőttek a függőségek” – mondta, „veszélyes és kényelmetlen” kiszolgáltatottságnak nevezve azt, amely egyszerre fenyegeti Európa klímacéljait és gazdasági biztonságát.
A kínai cégek már most uralják Európa akkumulátor-ellátási láncának kulcsfontosságú részeit. Több mint 80 százalékos részesedéssel bírnak az unió lakossági akkumulátoros energiatárolási piacán, és közel 88 százalékát adják a lítiumion-akkumulátor-importnak – derül ki a Wood Mackenzie adataiból.
Az EU Kínától való függése a kritikus nyersanyagok terén is mélyen gyökerezik
A kérdés azóta az uniós politikai napirend élére került, hogy a szél- és napenergia gyors bővülése megelőzte a tárolóinfrastruktúra fejlesztését. Az uniós energiaügyi miniszterek nemrégiben a ciprusi EU-elnökség alatt tartott ülésen vitatták meg a blokk kínai gyártmányú energiatárolók iránti függőség kérdését.
Nyomás alatt áll a szélesebb értelemben vett kereskedelmi kapcsolat is. Az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya 2025-ben rekordot döntött, napi 1 milliárd euróra rúgott, ami arra késztette az európai vezetőket, hogy a szerintük „fenntarthatatlan” gazdasági viszonyok újraegyensúlyozását követeljék.
„A párbeszéd Kínával továbbra is szükséges. De eredményeket kell hoznia. És amikor a párbeszéd nem elég, készen kell állnunk arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk eszköztárunkat” – mondta Ursula von der Leyen bizottsági elnök augusztus 27-én.
A feszültség fokozódott, mióta Brüsszel intézkedéseket hozott az európai piac védelmére, és különböző ügyek – többek között illegális termékek, állami támogatások és külföldi beruházások – miatt lépett fel kínai vállalatokkal szemben. Peking válaszlépésekkel fenyegetőzött.
Hoekstra Európa napelemiparát hozta fel példaként arra, mi történik, ha a hazai termelés alulmarad az erősen támogatott kínai importtal szemben. A biztos azonban ennél is tovább ment, amikor aggodalmát fejezte ki a kínai beavatkozások és az európai kritikus infrastruktúrát érintő biztonsági kockázatok miatt.
„Leállító kapcsolókat építenek be szélturbinákba. Nagyon magas szinten folyik a kémkedés európai földön. A legfejlettebb vállalatainknál hetente fordul elő a szellemi tulajdon ellopása, és a sor hosszan folytatható – ezt egyszerűen egyetlen kormány, és az EU sem engedheti meg” – mondta.
A biztos nyilatkozatai akkor hangzottak el, amikor Brüsszel kézzelfogható előrelépést keres Pekinggel fennálló gazdasági kapcsolataiban. Az unió és Kína közötti technikai egyeztetések várhatóan októberben lépnek előre, amikor Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos Kínába utazik.
Hoekstra szerint azonban a cél nem a Kínával folytatott kereskedelem megszüntetése, hanem az, hogy Európa ne legyen kiszolgáltatva egyetlen külső beszállítónak az energiaátmenet szempontjából kritikus technológiák terén.
Az a kihívás – mondta –, hogy már most ki kell építeni az európai kapacitásokat, még ha ez rövid távon magasabb költségekkel is jár.