Giorgia Meloni továbbra is Olaszország legerősebb politikusa, de a fiatal választók körében egyre súlyosabb problémával szembesül. A 35 év alattiaknál kormányának támogatottsága mindössze 25 százalék, a fiatal nők között pedig még látványosabb a jobboldaltól való elfordulás.
A jelenség nem kizárólag olasz ügy. Európa több országában egyre nagyobb politikai távolság alakul ki a fiatal férfiak és nők között, és erős az átrendeződés a fiatalabb korosztályokban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Giorgia Meloni 2022-es választási győzelme után egy ideig úgy tűnt, sikerült valami olyasmit elérnie, amivel az európai konzervatív és radikális jobboldal régóta küszködik, azaz egyszerre tudott megszólítani idősebb, hagyományos jobboldali szavazókat és fiatalokat. De négy évvel később ez a ki nem mondott és nem hivatalos társadalmi koalíció repedezni kezdett.
A Youtrend közvélemény-kutató adatai szerint Meloni kormányának támogatottsága a 35 év alatti olaszok között már csak 25 százalék, miközben a teljes választókorú népesség körében 35.
Nagyon jön föl a baloldal a fiatalabbaknál
A kormányzó jobboldali pártok – az Olasz Testvérek, a Liga és a Forza Italia – együttes támogatottsága sem éri el a 30 százalékot a 35 év alattiaknál. Az ellenzéki Demokrata Párt, az Öt Csillag Mozgalom és a Baloldali-Zöld Szövetség együtt csaknem 50 százalékot kapna ebben a korosztályban.
A visszaesés annál feltűnőbb, mert Meloni pártja 2023-ban önmagában nagyjából akkora támogatást élvezett a fiatalok körében, mint most az egész kormánykoalíció.
A legérdekesebb azonban nem egyszerűen a generációs, hanem nemi különbség. A Bocconi Egyetem kutatása szerint az Olasz Testvéreket a 18–29 éves férfiak 15 százaléka támogatta, az ugyanilyen korú nők között azonban mindössze 4,2 százalékos volt a párt szavazói köre. Az Öt Csillag Mozgalomnál szinte tükörképet látni, ahogy a 30 év alatti nők 18 százaléka választotta volna a pártot, míg a férfiaknál csak 5,1 százalék volt az arány.
Vagyis az olasz fiatalok nem egyszerűen eltávolodnak Melonitól, miközben a fiatal férfiak és a fiatal nők politikailag is kezdenek eltávolodni egymástól.
A fiatalok számára az olasz gazdaság kevésbé sikeres történet
A jelenséget könnyű lenne kizárólag kulturális konfliktusokkal, az abortusszal, bevándorlással vagy a nemi szerepekről folyó vitákkal magyarázni. Az olasz probléma erősen gazdasági is.
Itáliában a 15–24 éves korosztály foglalkoztatási aránya a legalacsonyabb az eurózónában. Az ország emellett GDP-arányosan kevesebbet költ oktatásra, mint az euróövezet legtöbb tagállama. Egy fiatal német diplomás átlagosan 80 százalékkal többet keres, mint olasz kortársa – derül ki az olasz jegybank által idézett adatokból.
A jelenség okai részben demográfiaiak. Fiatal olaszok tízezrei költöznek külföldre évente jobb fizetésért és biztosabb karrierlehetőségekért. Az olasz statisztikai hivatal adatai szerint bár 2025-ben csökkent a kivándorlók száma, de még így is 109 ezer olasz állampolgár hagyta el az országot.
A fiatalok helyzete nem minden mutatóban romlik. Azoknak az aránya, akik sem nem dolgoznak, sem oktatásban vagy képzésben nem vesznek részt, az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent: 2015 és 2025 között éppen Olaszország érte el az EU egyik legnagyobb javulását ezen a téren.
A strukturális probléma mégis fennmaradt: egy fiatal olasz előtt továbbra is nehezebb önálló egzisztenciát teremteni, lakást szerezni és családot alapítani, mint Európa gazdagabb északi országaiban.
Lorenzo De Sio, a római LUISS Egyetem politológusa szerint Meloni gazdaságpolitikájának ez lehet a gyenge pontja. A kormány nem hajtott végre olyan jelentős reformokat, amelyek alapvetően megváltoztatták volna a fiatalok helyzetét. A fennálló rendszer pedig elsősorban azoknak kedvez, akik már rendelkeznek stabil munkahellyel, vagyonnal és társadalmi biztonsággal – kevésbé azoknak, akik most próbálnak belépni a rendszerbe.
Rendpárti politika egy olyan nemzedéknek, amely mást vár
A gazdasági elégedetlenséghez kulturális és politikai konfliktusok is társultak. Meloni kormánya hivatalba lépése után már első rendeletei egyikével szigorúan fellépett az illegális rave-partik ellen, később korlátozta az úgynevezett light cannabis forgalmazását, szigorított az útlezárásokkal járó tüntetések, a házfoglalások és a fiatalkorú bűnelkövetők ellen.
A 2023 óta bevezetett szigorítások nyomán az olasz fiatalkorúak börtöneiben fogva tartottak száma mintegy 50 százalékkal nőtt az Antigone jogvédő szervezet adatai szerint. A kormány idén újabb változtatást javasolt: a 14–17 éves bűnelkövetők esetében a jövőben főszabály szerint feltételeznék, hogy tisztában vannak tettük következményeivel, hacsak ennek ellenkezőjét nem bizonyítják.
Ezek a lépések Meloni törzsválasztói számára következetes rendpárti politikát jelentenek. Viszont a fiatalok egy részének éppen az ellenkező üzenetet közvetítik, azt, hogy a kormány sokkal gyorsabban képes szabályozni, tiltani és büntetni az életmódjukat, mint javítani gazdasági kilátásaikon.
2025 novemberében több ezer fiatal vett részt a No Meloni Day néven megszervezett országos tüntetéseken, ahol többek között az oktatás finanszírozását, a biztonsági törvényeket és a kormány gázai politikáját bírálták.
Különösen a fiatal nők távolodnak
Meloni helyzetének van egy látszólagos paradoxona. Ő maga Olaszország első női miniszterelnöke, politikai karakterének pedig fontos eleme, hogy saját életútját egy férfiak által uralt politikai világban elért személyes sikerként mutatja be.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fiatal nők automatikusan politikai képviselőjüket látnák benne. Meloni társadalompolitikája erősen hangsúlyozza a hagyományos családot, óvatos vagy elutasító az LMBTQ-jogok további kiterjesztésével szemben, és kulturális politikájában rendszeresen jelennek meg tradicionális nemi és családi szerepek.
Ezek az ügyek pedig éppen azok közé tartoznak, amelyekben a fiatal európai férfiak és nők politikai véleménye egyre gyakrabban eltér egymástól.
Egy 2025-ben publikált, 32 európai ország több mint 466 ezer, 20–29 éves fiataljának Eurobarometer-adatait feldolgozó kutatás szerint 18 országban már kimutatható az úgynevezett modern politikai gender gap (nemi szakadék): a fiatal nők átlagosan baloldalibb, a férfiak jobboldalibb pozíciót foglalnak el. Tizenegy országban ez a különbség az idő előrehaladtával növekedett.
Fontos azonban, hogy ez nem egységes európai jelenség. A vizsgált 32 országból 14-ben a fiatal férfiak és nők ideológiai pozíciója továbbra is nagyjából megegyezik. A tendencia tehát valós, de országonként nagyon eltérő.
Németországban is főként a férfiak húzzák jobbra a szélsőjobbot
A leglátványosabb példák egyike Németország. A 2025-ös Bundestag-választáson az AfD támogatottságában 8,5 százalékpontos különbség volt a férfiak javára. A német szövetségi választási hivatal reprezentatív választási statisztikája szerint ezzel szemben az SPD-t, a Zöldeket és a Baloldalt arányaiban több nő választotta.
Az AfD közben generációs áttörést is végrehajtott. A párt, amely 2013-ban még csak mintegy öt százalékot kapott a 18–34 évesek között, 2025-ben már 19 százalékot szerzett a 18–24 éveseknél, és 20,8 százalékkal a legnépszerűbb párttá vált a 25–34 éves korcsoportban.
Vagyis a sokszor emlegetett „fiatalok jobbra fordulása” mögött részben egy másik jelenség rejtőzik: nem feltétlenül egy egész nemzedék fordul jobbra ugyanolyan sebességgel, hanem sok esetben elsősorban a fiatal férfiak.
Egy 25 ezer választót vizsgáló 2024-es European Election Study alapján a szélsőjobboldali pártok támogatottsága a fiatal férfiaknál meghaladta a 21 százalékot, míg az azonos korú nőknél körülbelül 14 százalék volt.
Franciaországban és Észak-Európában is nyílik az olló
Franciaországban szintén kimutatható a két nem politikai távolodása, bár ott a Nemzeti Tömörülés már olyan széles társadalmi rétegekhez jutott el, hogy az egyszerű „férfipárt” besorolás már kevésbé működik.
A hosszabb távú ideológiai adatok azonban Franciaországot azon hat európai ország közé sorolják, ahol a fiatal férfiak fokozatos jobbra, a fiatal nők pedig balra mozdulása egyszerre járult hozzá a nemek közötti politikai távolság növekedéséhez. Ugyanez figyelhető meg Dániában, Finnországban, Litvániában, Szlovéniában és Svédországban is. Ez azért különösen érdekes, mert a jelenség nem egyszerűen a gazdaságilag sikertelen vagy politikailag polarizált országokra korlátozódik.
Sőt: a kutatók szerint a politikai gender gap gyakran éppen azokban az országokban erősebb, ahol nagyobb a társadalmi nemek közötti egyenlőség.
Az egyik magyarázat szerint a fiatal nők ezekben a társadalmakban természetesnek tekintenek olyan jogokat és lehetőségeket, amelyeket politikailag továbbra is védeni kívánnak. A fiatal férfiak egy része viszont úgy érzékelheti, hogy a hagyományos férfiszerepek meggyengülése, a nők növekvő oktatási és munkaerőpiaci sikerei vagy a nemek közötti egyenlőséget célzó programok az ő lehetőségeiket szűkítik.
Nem arról van szó, hogy Európában hirtelen két homogén politikai táborra vált volna szét a két nem. Sokkal inkább látszik az, hogy ugyanazokat a társadalmi változásokat a fiatal férfiak és nők egy része egyre eltérőbb és egyre másféle módokon értelmezik.
Az internet két külön politikai világot is létrehozott
Ehhez hozzájárulhat a médiafogyasztás átalakulása is. A fiatal generáció politikai szocializációjának egyre nagyobb része már nem a hagyományos sajtón, televízión vagy pártszervezeteken keresztül történik, hanem TikTokon, YouTube-on, Instagramon, podcastokon és más közösségi platformokon. Ráadásul a férfi és női közönség jellemzően teljesen eltérő influencereket és témákat követ.
A fiatal férfiakat célzó politikai kommunikációban nagy szerepet kap a bevándorlás, a bűnözés, a nemzeti identitás, a „woke” kultúra elutasítása, a férfiasság, az elveszített társadalmi státusz és a patriotizmus kérdése.
A fiatal nőknél ezzel szemben nagyobb súlyt kapnak az abortuszhoz és reproduktív jogokhoz, a nemek közötti egyenlőséghez, a klímaváltozáshoz, a szociális biztonsághoz vagy az LMBTQ-jogokhoz kötődő kérdések.
Az algoritmusok korában már tömeges jelenség, hogy egy húszéves férfi és egy húszéves nő ugyanabban a városban él, ugyanarra az egyetemre jár, mégis szinte teljesen elkülönült politikai befolyást lát a telefonján.
Meloninak 2027-ben nagy szüksége lehet azokra, akik most elfordulnak tőle
Mindez azért válik igazán fontossá, mert Olaszországban 2027-ben parlamenti választást kell tartani, és a jelenlegi felmérések alapján a jobboldali kormánykoalíció és a balközép ellenzék közötti verseny jóval szorosabb lehet, mint 2022-ben.
Meloni eddig részben azért élhette túl politikailag viszonylag könnyen a fiatalok elégedetlenségét, mert ebben a korcsoportban hagyományosan alacsonyabb a választási részvétel. Idén tavasszal azonban történt valami, ami Rómában figyelmeztető jel lehetett.
A Meloni által támogatott igazságügyi reformról rendezett márciusi népszavazáson a 35 év alattiak 67 százaléka elment szavazni, szemben az 59 százalékos országos részvétellel. A fiatal választók 60 százaléka elutasította a reformokat, miközben országosan 54 százalék szavazott ellenük. A referendum tehát megmutatta: a fiatalok politikai távolmaradása nem feltétlenül állandó tünet.
A fiatalok, ha találnak olyan ügyet, amit a saját életük szempontjából fontosnak tartanak, hajlandók tömegesen elmenni szavazni. Meloni problémája ezért nem elsősorban az, hogy a fiatal olaszok ma kevésbé lelkesednek érte. Az igazi gödör az lenne számára, ha 2027-re a fiatalok – és különösen a fiatal nők – nemcsak elégedetlenek lennének vele, hanem el is mennének szavazni.