A német CDU-s vezető politikus, Gunther Krichbaum, a külügyminisztérium Európa-ügyi államminisztere szerint itt az ideje, hogy az EU újragondolja stratégiáját, és új utakat keressen mind a bővítési folyamatban, mind az uniós költségvetésben.
Az EU-nak ismét bővülnie kell, abban azonban, hogy ez hogyan történjen, még nincs teljes egyetértés. Friedrich Merz német szövetségi kancellár továbbra is kitart amellett, hogy Ukrajnának, Moldovának és a nyugat-balkáni államoknak – Albániának, Bosznia-Hercegovinának, Koszovónak, Montenegrónak, Észak-Macedóniának és Szerbiának – társult uniós tagságot kellene felajánlani.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kritikusok szerint ez csak egyfajta „váróterem”, illetve másodosztályú tagság. Gunther Krichbaum azzal válaszol bírálóinak, hogy nyilvánvalóan még nem értették meg a koncepciót.
A külügyminisztérium európai ügyekért felelős államminisztere szerint egy egyértelmű elköteleződésről van szó. Így magyarázza: „Miért ne biztosíthatnánk ezeknek az országoknak, amelyek társult tagi státuszt kapnának – természetesen szavazati jog nélkül – a lehetőséget, hogy részt vegyenek az Európai Parlament ülésein? Ez nekünk egyetlen euróba, egyetlen centbe sem kerülne.”
Krichbaum szerint ez egyúttal egyértelmű jelzés lenne Kína, Oroszország és más országok felé is, és azt mutatná: „Ezek az országok hozzánk, az Európai Unióhoz tartoznak.”
Az uniós tagjelölteknek így azt lehetne érzékeltetni, hogy máris valamennyire „a klub részének” számítanak – magyarázza Krichbaum. Szerinte fontos, hogy ezeket az államokat közelebb hozzák és integrálják.
„Új lépcsőzetes rendszer” az EU-bővítésben
Ezzel egy vonalban van a német szövetségi kancellárral, Friedrich Merzzel és francia hivatali partnerével, Emmanuel Macronnal, akik legutóbb a június eleji, montenegrói EU–Nyugat-Balkán-csúcson szorgalmazták a folyamat felgyorsítását.
Nagyobb tempót sürget Krichbaum is, szerinte azonban most van itt az ideje annak is, hogy kritikusan átgondolják a csatlakozás módszerét.
A jelenlegi modellben több dolog sem tetszik neki: „Ma a csatlakozási eljárást afféle magasugróversenyként szervezzük. A léc 1,50 méteren van – ez az úgynevezett acquis communautaire, az Európai Unió teljes joganyaga, minden jogi szabály, az egész uniós jogi vívmány 1,50 méteren –, és az országoknak ezt át kell ugraniuk. Valójában azonban ez az acquis communautaire már nem 1,50 méteren áll, hanem 2,10 méteren, mert az elmúlt tíz, húsz évben minden jogszabály szigorúbb lett, új szabályok jelentek meg.”
Magyarázatképpen: az úgynevezett acquis communautaire az Európai Unió teljes joganyagát jelenti – vagyis minden hatályos törvényt, szabályt és kötelezettséget, amelyet egy csatlakozni kívánó ország maradéktalanul át kell, hogy vegyen.
Krichbaum szerint számos új előírás született például a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem területén. Az egész már nem hasonlítható a korábbi normákhoz. Miközben a tagjelöltek számára már az 1,50 méter is komoly kihívást jelent. Számára egyértelmű: „El kell távolodnunk ettől a magasugróverseny-modelltől.”
Egyfajta lépcső vagy lépcsőzetes rendszert javasol, hangsúlyozva, hogy ez semmiképpen sem lenne zsákutca: „a Final Destination, a célállomás továbbra is az Európai Unióban való teljes jogú tagság”.
De mi a helyzet az EU-bővítés költségeivel? Elbírják-e ezt még az Unió nettó befizetői? Krichbaum megvalósíthatónak tartja a bővítést, szerinte ez a költségvetésen belül kezelhető, és a korábbi nettó kedvezményezettek ma már nettó befizető országok.
A mai Lengyelország például nem hasonlítható ahhoz az országhoz, amely az uniós csatlakozás idején volt. „A lengyel gazdaság szárnyal” – fogalmaz Krichbaum.
Ez azonban nem igaz minden európai országra. Németország esetében például visszafogott a 2026-ra vonatkozó növekedési előrejelzés. Ez természetesen a Brüsszelhez fűződő viszonyra is kihat. Krichbaum hangsúlyozza, hogy a mozgástér korlátozott. Az uniós tagállamok ezt a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretről folyó, még mindig nagyon bonyolult tárgyalások során is meg fogják érezni.
Új hangsúlyok a jövőbeli uniós költségvetésben
Valóban, az „EU-klub” már tagjai jelenleg a jövőbeli uniós költségvetéssel foglalkoznak. Krichbaum elmondása szerint az Európai Bizottság 1,7 billió eurós kerettel számol hét évre. Berlin ugyanakkor 400 milliárd eurós drasztikus csökkentést követel az uniós büdzsében.
Krichbaum számára elsősorban a pénz elosztása a kérdés: hol legyenek a súlypontok?
Gondolkodásmódváltást, sőt inkább újrakezdést sürget: „Ha ma találnánk ki újra az Európai Uniót, és elméletben lenne egy reset gomb, amelyet megnyomhatnánk, akkor nem a közös agrárpolitikával kezdenénk. Ez kétségkívül a múlt század második felében volt a megfelelő döntés. Ma azonban olyan témák kerültek előtérbe, mint a biztonság, a védelem, a kiberbiztonság, de természetesen az űrkutatás, a mesterséges intelligencia, a versenyképesség is. Mind olyan területek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy öt, tíz, tizenöt vagy húsz év múlva ezekből fogjuk megteremteni jólétünket.”
Azt szorgalmazza, hogy másképp jelöljék ki a prioritásokat, és javasolja, hogy a kohéziós politikát és a közös agrárpolitikát egy kategóriában, mintegy egy pillérben vonják össze.
Ezt követően a tagállamok feladata lenne eldönteni, hogyan súlyoznak ezen belül. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradna, de a figyelemnek más területekre is ki kell terjednie.
Itt is, akárcsak az EU-bővítés esetében, tempóra van szükség. Krichbaum reméli, hogy az új uniós költségvetésről még az év vége előtt sikerül megállapodni.
Így magyarázza: „Ezt sok okból remélem, mert talán még meg tudjuk jósolni, mi történik ebben, a 2026-os évben. De nem tudom megjósolni, mi minden történik majd 2027-ben, és akkor a megállapodás még nehezebb lehet. Vagyis már most elég bonyolult a helyzet. Úgy gondolom, alapvető érdekünk, hogy az év végére valóban lezárjuk a többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalásokat.”