Gyakran terjednek olyan hamis állítások, hogy a nettó nulla kibocsátás el fogja venni a munkánkat, áremelkedéssel jár, tönkre fogja tenni a hagyományos ipart, és ezt a dolgozó emberekkel szemben teszik, nem pedig értük.
A tudósok évtizedek óta azon dolgoznak, hogy cáfolják azokat az állításokat, amelyek a hideg telekre hivatkozva próbálják bizonyítani, hogy a globális felmelegedés nem létezik, vagy azt sugallják, hogy a klíma csak természetes okokból változik, ezért az emberiség nem hibáztatható – és közben magának a klímaválságnak a létezését is igazolják.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szakértők szerint ezek a dezinformációs narratívák egyre inkább átalakulnak: ma már kevésbé a globális felmelegedés nyílt tagadására, sokkal inkább a környezetvédelmi szabályozások és a klímacélok hiteltelenítésére összpontosítanak.
„A klímatagadás korszaka gyakorlatilag lezárult” – mondta Ned Mendez, a 411 nevű digitális kampányügynökség kutatási és elemzési részlegének vezetője az Euronews The Cube nevű ellenőrző csapatának. „A dezinformációs iparág eggyel lejjebb lépett a láncban: ma már nem arról folyik a vita, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelem valós-e, hanem arról, hogy a válaszlépések megvalósíthatók-e, igazságosak-e, és megérik-e az árukat.”
„Amikor dezinformációról beszélünk, általában úgy gondolunk rá, mint a klímaváltozás létezésének vagy az emberi eredetének tagadására. Azt látjuk azonban, hogy ez ma már nem feltétlenül az a forma, amelyben a jelenség a leggyakrabban megjelenik” – mondta nekünk Eva Morel, a francia klímadezinformációt figyelő Quota Climat szervezet titkára.
Ez egy tágabb politikai jelenségbe, az úgynevezett „greenlash”-be illeszkedik – a „green” (zöld) és a „backlash” (visszacsapás) szavak összevonásából létrejött kifejezés a klímaváltozással szembeni egyre erősödő politikai ellenállást írja le.
Ennek ellenére a klímadezinformációt továbbra is erősen meghatározza az aktuális hírciklus – tette hozzá Morel –, hiszen formálja a politikai vita, a klímával kapcsolatos szakpolitikai dokumentumok megjelenése, a nagy nemzetközi események, például a klímakonferenciák és európai csúcstalálkozók, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek, hőhullámok, árvizek és erdőtüzek.
Ezek a narratívák nem korlátozódnak a közösségi médiára. Bár az európai vezetők körében ma már széles körű egyetértés van abban, hogy a klímaváltozás valós, és foglalkozni kell vele, a klímatagadás továbbra is része a politikai térképnek.
Németországban például az Alternatíva Németországért (AfD) nevű szélsőjobb párt megkérdőjelezi azt a tudományos konszenzust, hogy a klímaváltozás emberi tevékenység következménye. Más szereplők eközben az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump kijelentéseit visszhangozzák, aki ismételten „átverésnek” nevezte a klímaváltozást, és támadta az európai kormányok klímapolitikáit, az ilyen intézkedéseket „green new scam”-ként, vagyis „új zöld átverésként” bélyegezve.
A hőhullámok felerősítik az álhírek terjedését
Ennek ellenére továbbra is folyamatosan bukkannak fel hamis állítások a klímaváltozás jellegéről, gyakran kéz a kézben a klímapolitikáról terjesztett félrevezető információkkal.
2026 júniusában Európa rekordokat döntő hőhulláma újabb álhírdömpinget indított el. Vírusosan terjedő közösségimédia-posztok állították, hogy a rendkívüli hőség valójában nem szokatlan, hanem korábbi hőmérsékleti kiugrásokkal esik egybe, és az 1970-es évek londoni hőhullámaira hivatkoztak.
Klímatudósok szerint ezek az állítások nemcsak félrevezetők, hanem tovább növelték az ellenségességet és a zaklatást, amellyel szembesülnek: sokan internetes felületeken őket teszik felelőssé az elhibázott klímaintézkedésekért.
„Sokan azt állítják, hogy végső soron ők [a klímatudósok] túl riasztó hangot ütöttek meg, nem voltak elég oktató jellegűek, rossz megoldásokat jelöltek ki és rossz döntéseket hoztak, ezért mindez az ő hibájuk” – mondta Morel. „Vagyis a felelősséget a szakértőkre tolják.”
Az Európa legutóbbi hőhullámával kapcsolatos hamis narratívák nem elszigetelt esetek. Amikor 2024 októberében egy évnyi csapadék zúdult Kelet-Spanyolországra, az ország történetének egyik leghalálosabb természeti katasztrófája – amely több mint 230 emberéletet követelt – körül is robbanásszerűen terjedt a dezinformáció.
A hamis állítások között szerepelt, hogy a gátakat szándékosan bontották el az áradások fokozására, illetve hogy az EU biodiverzitási stratégiája és a folyórehabilitációs politika okozta a katasztrófát.
A valóságot vitató szereplők között voltak a Vox nevű spanyol szélsőjobboldali párt politikusai is, akik magát a klímaváltozás tényét is megkérdőjelezik.
Mendez szerint a mély intézményi bizalmatlanság táplálta ezeket a történeteket. „Ha valaki eleve bizalmatlan egy intézménnyel szemben, akkor még ha hasznos klímatanácsot ad is – például hogy délután 4 órakor magas lesz a vízállás –, könnyen gondolhatja azt, hogy csak kitalálják az egészet, hogy bizonyítsanak valamit.”
A klímadezinformáció alappillérei
A klímadezinformációban több visszatérő narratíva kering, például az, hogy a zöld átállás egy „büntető terv”, amelyet egy távoli brüsszeli elit erőltet rá az emberekre.
A zöld átállás egy hatalmas, globális átalakulást jelent: a nagy szennyező iparágaktól és a fosszilis energiahordozóktól a fenntartható, környezetbarát gyakorlatok felé való elmozdulást a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében.
Mendez szerint a vele szembeni negatív diskurzus rendszerint az újabb zöld jogszabályokra reagálva lángol fel, és gyakran annak leple alatt zajlik, hogy „csak a versenyképességről és a bürokráciáról szóló legitim szakpolitikai vitát” folytatnak.
„Ez összekapcsolódik azzal a váddal is, hogy magánrepülőgépekkel utazó képmutatók oktatják ki az embereket az autójukról és a szélturbináról – mint egy olyan társadalmi osztály, amely valójában nem osztozik az önök életkörülményeiben” – tette hozzá. „Nem tényeken alapul, mégis rákapcsolódik sok más kulturális háborús narratívára.”
Egy másik online narratíva a megújuló energiaforrások – például a szél- és napenergia – ellen hangolja a közvéleményt, azokat „idegen betolakodásként” állítva be, amely akadályozza a „klímaszuverenitást”. Ez történt az Ibériai-félsziget 2025 tavaszi áramszünete idején is, amikor jelentős áramkimaradás sújtotta Portugália szárazföldi részét és a spanyolországi félszigeti területeket.
Az eset heves kritikát váltott ki a megújuló energiával szemben: a kimaradást követően széles körben terjedtek olyan elméletek, amelyek szerint Spanyolország nap- és szélenergiára épülő energiamixe tette instabillá az elektromos hálózatot, és ez idézte elő a leállást.
Ezt azonban hamar megkérdőjelezték a szakértők. Az ENTSO-E, az európai átviteli rendszerirányítók hálózata végső jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy az áramszünetnek több oka volt, köztük feszültségszabályozási hibák és hálózati lengések. A megújuló energia nem játszott meghatározó szerepet a kimaradásban.
„Láttuk, hogy a megújuló energiaforrásokat nagyon gyorsan tették felelőssé, például helyi Facebook-csoportokban” – mondta Mendez. „Egy napon belül már WhatsApp-közösségekben terjedt, és kitalált technikai magyarázatokat mostak át ál-szakértőkön keresztül.”
Szakértők szerint azonban ennél mélyebb gyökerei is vannak a megújulókkal szembeni szkepszisnek: az energiaellátás biztonsága miatti szorongás Oroszország 2022-es, Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta rohamosan nő.
„Ezeket a narratívákat különösen gyakran látjuk Közép- és Kelet-Európában, ahol a szén vagy a nukleáris energia bizonyos értelemben a nemzeti identitás része” – mondta Mendez. „És a vidéki közösségekben is, amelyek konkrét projektekkel szembesülnek.”
Hozzátette: mindez egy tágabb európai gazdasági bizonytalanságba illeszkedik, amelyet úgy forgatnak ki, hogy az embereket a klímavédelmi intézkedések ellen hangolják. Az ellenzők azt hangoztatják, hogy a nettó zéró kibocsátás tönkreteszi a munkahelyeket, megemeli a rezsiszámlákat és rombolja a hagyományos iparágakat.
„Ehhez pedig semmiféle ideológiára nincs szükség, elég egy fűtésszámla” – fogalmazott.
„A hazugság szórakoztató és magával ragadó”
Annak ellenére, hogy a klímadezinformáció terjedésének csatornái az évtizedek során alaposan átalakultak, az üzenetek jelentős része máig változatlan maradt.
„A klímadezinformáció legnagyobb forrása maga az a reklámtevékenység, amelyre a nagy fosszilisvállalatok óriási összegeket költenek – legyen szó sport- vagy kulturális rendezvények szponzorálásáról, televíziós, rádiós, nyomtatott vagy online hirdetésekről” – mondta Philip Newell, a Climate Action Against Disinformation nevű koalíció kommunikációs társelnöke. „Az iparág hatalmas pénzeket költ, és így közvetlenül vagy közvetve az emberek többségéhez eljut – a legtöbb mutató szerint ez a legnagyobb forrás.”
A közösségi média pénzzé tétele, amely az úgynevezett figyelemgazdaságot táplálja, szintén ösztönzi a klímával kapcsolatos álhírek terjedését.
„Rájöttek arra, hogy a hazugság szórakoztató és magával ragadó” – fogalmazott Newell. „Így az efféle összeesküvés-elméletek, a klímadezinformáció „ábécéje” lényegében minden alkalommal vírusos mémmé válnak.”
Hozzátette: ezek a „disinfluencerek” teljes mértékben a figyelemgazdaságra vannak utalva, ebből keresik a pénzüket, ezért érdekük, hogy nap mint nap posztoljanak, részesei legyenek a nagy beszélgetésnek és pörgessék az eléréseiket – függetlenül attól, miről szól az adott téma.
Az MI szerepe a klímával kapcsolatos félretájékoztatásban
Az utóbbi időben a mesterséges intelligencia az álhírek folyamatos forrásává vált, különösen a digitálisan generált képek terén. Kutatók szerint az eszköz azt is lehetővé tette, hogy jóval szélesebb kör terjesszen hamis narratívákat a klímáról.
„Olyan dolgok váltak elérhetővé, amelyek korábban csak állami szereplők hatalmas költségvetésű műveleteinek a részét képezték” – mondta Mendez. „Ma már mindezt bárki meg tudja csinálni a saját telefonján.”
Az olcsó, generatív MI-re épülő eszközök segítségével a felhasználók meggyőzőnek tűnő, klímával kapcsolatos tartalmakat hozhatnak létre, és pillanatok alatt eljuttathatják azokat helyi Facebook-csoportokba, a TikTokra és más közösségi platformokra.
„A 2026. májusi–júniusi hőhullám médiavisszhangja, tágabban pedig az azt övező információs közeg azt mutatta, hogy új narratíva van kialakulóban” – mondta Morel.
„Ez a meglévő narratívákra épít – például azokra, amelyek bizonyos klímamegoldások hatékonyságát tagadják, vagy a légkondicionálást állítják be a globális felmelegedés csodaszereként –, miközben új elemet is bevezet: magukat a klimatológusokat és környezetvédőket teszi felelőssé.”
Így például egy, a tervezett szélerőműpark miatt felháborodott helyi lakos ma már generatív MI segítségével könnyedén készíthet egy meggyőzőnek látszó hamis videót arról, hogy a turbinák kigyulladtak vagy összeomlottak, majd megoszthatja azt a környék Facebook-csoportjában.
Hasonló történt 2025-ben is, amikor klímaszkeptikusok olyan „tudományos” tanulmányt kezdtek terjeszteni, amely szerintük cáfolta az ember okozta klímaváltozás tényét.
Később kiderült, hogy a szöveget valójában az xAI által fejlesztett Grok nevű chatbot generálta, és a tényellenőrök számos tényszerű hibát, valamint a klímatudomány súlyos félreértelmezését azonosították benne.