A nagy klasszikusok gyártásának versenyképességét veszélyeztetik a magas energiaárak és az Olaszországban magasnak számító munkabérek.
A Fiat marad a Stellantis olaszországi stratégiájának központi pillére, miközben a Maserati két új zászlóshajó-modell és egy új Grecale bevezetésére készül 2027-től. Ezek is szerepeltek Antonio Filosa vezérigazgató felszólalásában a Képviselőház és a Szenátus ipari bizottságai előtt tartott meghallgatáson, amelyen a menedzser felvázolta a csoport terveiben jutó szerepet az olasz márkák és a hazai üzemek számára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Filosa szerint Olaszországot egy specializált termelési központként szervezik: Mirafiori és Pomigliano a kompakt autókra, Melfi, Cassino és Modena a felső-középkategóriás és luxusmodellekre szakosodik, míg Atessa továbbra is a haszonjárművekre összpontosít.
Különös figyelmet kap a cassinoi üzem, amelynek esetében a Stellantis lehetséges partnerekkel együtt új ipari perspektívákat mérlegel. Az üzem jövője továbbra is a Maserati-tervhez kötődik, rövid távon ugyanakkor a csoport a jelenlegi kínálatra összpontosít, és speciális szériákat dob piacra az Alfa Romeo Giulia és Stelvio modellekből.
A márkák tekintetében a vezérigazgató a Fiatot jelölte meg a globális darabszámok szempontjából meghatározó márkaként, és megerősítette a Lancia fejlesztési pályáját, valamint az Alfa Romeo piaci pozíciójának erősítését a piac stratégiai szegmenseiben.
Maserati: új modellek érkeznek az év végéig
A Maserati háza táján Filosa bejelentette egy ambiciózus ipari terv véglegesítését, amelyet az év végéig Modenában mutatnak be. A projekt két új zászlóshajó-modellt és egy új Maserati Grecale bemutatását is tartalmazza, utóbbit 2027-től.
A cél a Tridente márka pozíciójának erősítése a prémium- és luxusszegmensben, miközben nagyobb hangsúlyt kapnak az olasz gyártási kompetenciák.
Energia és bérköltség: kihívások a versenyképesség számára
A vezérigazgató rámutatott, hogy a gazdasági és szabályozási környezet az autóipar egyik fő kihívását jelenti. A legjelentősebb problémák között az energia ára szerepel.
Az év első negyedévében a Stellantis Olaszországban átlagosan 205 eurót fizetett egy megawattóra villamos energiáért, szemben a Spanyolországban mért 90, illetve a Franciaországban fizetett 100 euróval. Ez a különbség Filosa szerint egyaránt rontja a vállalat és az egész értéklánc versenyképességét.
Miközben elismerte a kormány által a rezsiköltségek mérséklésére hozott intézkedéseket, a menedzser megismételte, hogy rendkívüli, sürgős lépésekre van szükség. Egyúttal felhívta a figyelmet a munkaerőpiaci rugalmasság kérdésére, amely szerinte alapvető fontosságú ahhoz, hogy az olasz termelési rendszer igazodni tudjon a nemzetközi piac igényeihez.
Nőnek az eladások és a termelés
Filosa végül ismertette a Stellantis első öt hónapban elért eredményeit. A csoport csaknem 15 százalékos növekedést ért el az értékesítésben és 16 százalékos bővülést a termelésben, miközben 30 százalékkal csökkent a bérpótló támogatás igénybevétele.
Ezek az adatok a vezérigazgató szerint azt mutatják, hogy a vállalat teljesíti vállalásait, és elkötelezett egy stabil ipari jövő felépítése mellett az ország számára. Ennek eléréséhez azonban szükség lesz az intézmények, a szakszervezetek és az egész beszállítói lánc hozzájárulására is, folyamatos és érdemi párbeszéd révén az olasz autóipar támogatására.