Az éleződő geopolitikai feszültségek miatt egyre gyakrabban kerül szóba az óvóhelyek állapota Európában.
Miután márciusban egy feltehetően iráni gyártmányú drón csapódott be Cipruson, a rendkívüli ellenőrzések kiderítették, hogy a sziget 2500 nyilvántartott polgári óvóhelye közül mintegy 200 használhatatlan. Az ellenőrök parkolóházakat, raktárként használt pincéket, szeméttel teli óvóhelyeket találtak, és akadtak olyan, a SafeCY alkalmazásban feltüntetett helyszínek is, amelyeket egyáltalán nem sikerült megtalálni. Speciális egységeket, köztük a belügyminisztérium építészmérnökeit és több hatóság munkatársait mozgósítottak az ellenőrzések felgyorsítására. A fokozott vizsgálatok március 1-jén indultak, két nappal később pedig elrendelték az óvóhelyek kitakarítását.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az eset egész kontinensre kiterjedő problémára világít rá: a korábban kiépített polgári óvóhelyrendszerek leromlott állapotban vannak, és az EU-nak nincs közvetlen hatásköre állapotuk ellenőrzésére.
Az EU közvetlen hatásköre nagyon korlátozott
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 196. cikkelye szerint a polgári védelem elsősorban a tagállamok felelőssége. Az EU csak segíthet vagy összehangolhatja az erőfeszítéseket. Nem írhatja elő óvóhelyek építését, nem finanszírozhat bunkereket, és nem szabhat meg műszaki követelményeket. A szubszidiaritás elve miatt Brüsszelnek alig van mozgástere ezen a téren, hacsak a tagállamok egyhangúlag nem döntenek a szerződés módosításáról.
Amire viszont van ráhatása az EU-nak, az a válságkezelési kapacitás. Az Uniós Polgári Védelmi Mechanizmus (UCPM) a Vészhelyzet-reagálási Koordinációs Központon keresztül lehetővé teszi, hogy a tagállamok segítséget kérjenek, ha a nemzeti kapacitások kimerülnek. Ilyenkor mozgósítható az EU rescEU-tartaléka, egy bevethető ideiglenes óvóhelyekből álló készlet.
Csakhogy a rescEU által biztosított óvóhelyek moduláris egységek, sátrak és előre gyártott táborok. Olyan infrastruktúráról van szó, amely kitelepítettek elhelyezésére szolgál, nem pedig robbanásálló polgári védelmi bunkerekről.
Svédország rendelkezik a legnagyobb kapacitással
Az EU több mint 196 millió eurót kötelezett el a rescEU óvóhely-tartalékaira a 2021–2027-es időszakban, hat tagállamban.
Svédország rendelkezik a legnagyobb kapacitással: 40,4 millió euró értékű, uniós finanszírozású tartalékkal, amely 36 ezer ember elhelyezésére alkalmas. Ebben téliesített, mellékhelyiséggel és zuhanyzóval felszerelt egységek is vannak, a Svéd Polgári Védelmi Ügynökség üzemelteti. Lengyelország hat kitelepíthető „konténervárost” épít ki, amelyek egyenként 10–14 nap alatt állíthatók fel, 35,5 millió eurós költséggel. További készleteket tart Horvátország, Szlovénia, Spanyolország és Románia.
Bármelyik uniós tagállam, így Ciprus is, kérheti ezeknek a készleteknek a bevetését az UCPM-en keresztül; az EU a szállítás és a logisztika költségeinek akár a 100 százalékát is állja. Ezeket a tartalékokat azonban elsősorban olyan kitelepítési helyzetekre szánják, mint az árvizek, földrengések vagy a konfliktusok miatti népmozgások, nem pedig arra, hogy támadás idején a helyükön maradó civileket védjék.
Ciprus kérhetné, hogy Svédországhoz hasonlóan saját rescEU-tartalékot helyezzenek el a területén, uniós, nem pedig nemzeti források felhasználásával. Ilyen kérelmet azonban eddig nem nyújtottak be.
Ukrajna tapasztalatai
Az EU vészhelyzeti elhelyezési kapacitásának eddigi legnagyobb próbája Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után következett. Az UCPM-en keresztül az EU több mint 140 ezer tonna, összesen 796 millió euró értékű segélyt juttatott el Ukrajnába. Ebből 62,3 millió euró kifejezetten elhelyezési célokat szolgált: több mint 3000 előre gyártott lakókonténert biztosítottak 30 ezer ember számára, 16 ezer ágyat, valamint takarók és sátrak millióit. A szállítmányok lengyelországi és romániai logisztikai központokon keresztül jutottak el a frontvonalhoz közeli megyékbe, köztük Harkivba, Donyeckbe és Zaporizzsjába, amelyek a menedékhelyekre vonatkozó eszközök mintegy 50–60 százalékát kapták.
A művelet megmutatta, hogy az EU gyorsan és nagy léptékben képes mozgósítani, ugyanakkor rávilágított a korlátaira is. Ukrajna megerősített metróállomásai és bombabunkerei nemzeti forrásból épültek, az EU pedig elsősorban a lakóhelyükről elűzött emberek ellátásához járult hozzá, nem pedig a helyben óvóhelyet keresők védelméhez.
Óriási különbségek vannak a polgári óvóhelyek állapotában
Az uniós tagállamok között hatalmas eltérések vannak a polgári óvóhelyek lefedettsége terén. Finnországban 50500 óvóhely működik, amelyek a 5,5 milliós lakosság 85 százalékának biztosítanak helyet. Ezek a teljes körű védelem doktrínájának részeként üzemelnek, a hálózatba bevont, kettős funkciójú pincékkel és középületekkel együtt. A skandináv és a balti államok általánosságban jól felkészültek: Észtország és Lettország az iskolákba és a kórházakba is beépíti az óvóhely-kapacitást.
Németországban kevesebb mint 600 működő bunker van, amelyek a lakosság nagyjából 0,5 százalékának nyújtanak védelmet. A szövetségi kormány legfeljebb 30 milliárd eurós beruházást jelentett be, hogy 2030-ig egymillió ember számára teremtsen férőhelyet, ez a program azonban még csak a közbeszerzés korai szakaszában tart.
Hollandiában az évtizedek óta tartó felszámolás után szinte teljesen megszűnt az óvóhely-kapacitás, és nem hirdettek meg átfogó újjáépítési programot sem. Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban is minimális a lefedettség, a vészhelyzeti tervezés elsősorban a természeti katasztrófákra, nem pedig a katonai fenyegetésekre összpontosít.
Ciprus 1999-ben indította el óvóhelyprogramját: új létesítmények építése helyett a meglévő föld alatti tereket alakították át. A kormány most olyan jogszabályon dolgozik, amely előírná, hogy az új társasházakban lévő pinceszintek óvóhelyként is szolgáljanak, és beépítési kedvezményekkel ösztönözné a magánfejlesztőket.
Milyen eszközei vannak Brüsszelnek?
Szerződésmódosítás nélkül nincs lehetőség kötelező, egész EU-ra kiterjedő óvóhelyszabványok bevezetésére. Az uniónak azonban vannak puhább eszközei is.
Az UCPM 1,26 milliárd eurós megelőzési és felkészülési alapja támogatja a nemzeti kockázatértékeléseket, az óvóhelyek felmérését és a határon átnyúló gyakorlatokat. A tagállamok egymás munkáját értékelő mechanizmusai segíthetnék a finn modell átvételét más országokban is. Válság után a kohéziós forrásokat is fel lehet használni az óvóhelyek korszerűsítésére az EU szolidaritási klauzulája alapján.
Az EU eddig nem indított kifejezetten a tagállamok tartós polgári óvóhely-infrastruktúráját célzó programot. A jelenlegi UCPM-finanszírozási ciklusokban Ciprusra szabott felkészülési támogatást sem azonosítottak.
Európa egyelőre a hosszú évtizedes leépülés után újraértékeli polgári védelmi képességeit. Németország több tízmilliárdot fektet be, Finnország továbbra is jól felkészült, Ciprus pedig azon dolgozik, hogy helyreállítsa óvóhelyhálózatát.
Az EU vészhelyzeti eszközei hatékonyak a válságkezelésben, ahogy azt Ukrajna példája is mutatja. A civil óvóhely-infrastruktúrára azonban egy válság bekövetkezte előtt alig van befolyása. Az elsődleges felelősség a nemzeti kormányoké, Brüsszel pedig jobbára csak kívülről figyel.