Gazdasági szakértők szerint Kelet-Németország veszélyben van, hogy lemarad, miközben kelet-európai szomszédai, például Lengyelország, egyre sikeresebbek. Mi a különbség, és mire van szükség a keleti tartományok fordulatához?
A Kelet-Németország 2026-os versenyképességi jelentésének idei mottója: „Veszélyben a felzárkózási folyamat”. Az új tartományok annak kockázatával szembesülnek, hogy lemaradnak. Közben a régió más kelet-európai országai, mindenekelőtt Lengyelország, gazdasági értelemben képesek a maguk javára fordítani az időt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miközben ott az elmúlt években helyenként dinamikus növekedés, új ipari beruházások és emelkedő befektetések voltak megfigyelhetők, Kelet-Németország számos térsége szakemberhiánnyal, gyenge beruházási kedvvel és demográfiai nyomással küzd.
„Kelet-Németország felzárkózása már nem magától értetődő. Ha a politika és a gazdaság most nem avatkozik be határozottan, fennáll a veszélye, hogy a lemaradás ismét nő” – mondja Joachim Ragnitz, az ifo Intézet drezdai kirendeltségének helyettes vezetője. Ő a versenyképességi jelentés alapjául szolgáló ifo-tanulmány szerzője. A dokumentum kijózanító képet rajzol: a Nyugat-Németországhoz viszonyítva évtizedek óta tartó felzárkózási folyamat megtorpant, és a különbség ismét tágulhat.
Szakértők figyelmeztetnek a növekvő gazdasági szakadékra
A versenyképességi jelentés szerint Kelet-Németországban elsősorban a magánberuházások és a képzett munkaerő hiányzik. 2019 és 2023 között az egy főre jutó magánberuházások mindössze a nyugatnémet szint mintegy háromnegyedét érték el. Lakásépítés és közösségi infrastruktúra nélkül számolva ez az arány csak nagyjából kétharmad volt.
Ehhez járul a demográfiai átalakulás: 2035-ig Kelet-Németországban várhatóan mintegy 7 százalékkal csökken a munkaképes korú lakosság száma, egyes régiókban ennél is nagyobb mértékben. Türingiában és Szász-Anhaltban például a munkaerő-potenciál a tanulmány szerzőinek becslése szerint a következő években 25 százalékkal esik vissza – hangzott el a berlini pénzügyminisztériumban tartott sajtóbeszélgetésen. A gazdasági teljesítmény és az állások betöltése szempontjából így minden negyedik ember kiesik. Végső soron ez a termelés országos lefedettségére is hatással lesz. Türingiában tavaly több vállalat zárt be, mint amennyi újonnan alakult.
Ragnitz arra figyelmeztet, hogy határozott ellenlépések nélkül ismét nőhet a szakadék Németország többi részéhez képest. Továbbra is szükség van adókedvezményekre – hangsúlyozta a szövetségi kormány keletnémet ügyekért felelős megbízottja, Elisabeth Kaiser is. „A keletnémet térségek gazdasági jövőjébe történő beruházások gazdasági biztonságot és jövőképet adnak a helyben élőknek” – fogalmazott Kaiser. Csak akkor lesz fenntartható az ország egészének gazdasági sikere, ha a keletnémet telephelyek is megerősödnek.
Lengyelország a nagyobb gazdaságpolitikai mozgástérből profitál
A probléma Lengyelországgal összevetve válik különösen látványossá. A szomszédos ország az elmúlt években jelentős növekedési rátákat ért el, és számos ipari beruházást vonzott, például az akkumulátor-, a logisztikai vagy az autóiparban.
A drezdai közgazdász, Joachim Ragnitz szerint a szerkezeti különbségek döntőek. Lengyelország jóval nagyobb gazdaságpolitikai mozgástérrel rendelkezik, mint Kelet-Németország – mondja Ragnitz az Euronewsnak.
„Lengyelországnak könnyebb dolga van, mert ott szabadabban lehet alakítani a szabályrendszert, mint Kelet-Németországban” – fogalmaz Ragnitz. A magasabb támogatásokat, alacsonyabb béreket és kevesebb szabályozást kínáló különleges gazdasági övezetek megkönnyítették a beruházásokat. Kelet-Németország ezzel szemben teljes mértékben be van ágyazva a német jog- és bértárgyalási rendszerbe. Alacsonyabb béreket vagy különszabályokat politikailag és társadalmilag aligha lehetne keresztülvinni.
Emellett Németországon belül jóval nagyobb a mobilitás: ha a keleti tartományokban csökkennének a bérek, a nyugatra irányuló elvándorlás tovább erősödhetne. Lengyelországnak a nyelvi akadályok és az államhatárok miatt nem kellett ilyen tényezőktől tartania.
Az egykori külön támogatások fokozatosan leépültek
A német újraegyesítés után Kelet-Németország egy ideig valóban külön feltételeket élvezett: magasabb támogatási kulcsok, gyorsabb engedélyezési eljárások és jelentős beruházási támogatások álltak rendelkezésre.
Ragnitz szerint azonban számos ilyen eszközt fokozatosan megszüntettek. Az egyik cél az egységes német jogi kerethez való visszatérés volt, más esetekben uniós jogi előírások miatt kellett visszavenni az ösztönzőkből. Ragnitz Németországban „végrehajtási problémáról” beszél.
Már 2002-ben is azt javasolták közgazdászok a szövetségi pénzügyminisztériumnak készített szakvéleményükben, hogy hozzanak létre újra különleges gazdasági övezeteket Kelet-Németországban. A politika ezt akkor elutasította. Ma már feltehetően késő lenne hasonló modellt ismét bevezetni – véli Ragnitz. Enyhülést szerinte a nagy beruházások célzott támogatása hozhatna, ám ezeknél sincs kifejezetten Kelet-Németországra irányuló területi preferencia.
Leuchtturmprojektek, de jelentősek a regionális különbségek
Noha Kelet-Németország az utóbbi időben több milliárd eurós ipari beruházást is meg tudott nyerni – ilyen a Tesla-gyár a brandenburgi Grünheidében, a drezdai félvezetőközpont bővítése az Infineon és az ESMC beruházásával vagy a CATL akkumulátorgyártása Erfurt mellett –, „Kelet-Németország nagy része ebből mégsem sokat profitál” – fogalmaz Ragnitz. Ez a vállalatok aktuális hangulatában is tükröződik: egy keletnémet cégek körében végzett felmérés szerint sokan ugyan látnak gazdasági lehetőségeket, de panaszkodnak a magas bürokratikus terhekre, a növekvő energiaköltségekre és a politikai támogatás hiányára.
A nagyszabású projektek ugyanakkor számos közgazdász szerint azt mutatják, hogy Kelet-Németország igenis kínál versenyképes beruházási helyszíneket. Előnyt jelent például a nagy, rendelkezésre álló területek megléte, a viszonylag olcsó energia vagy a kutatóintézetek közelsége.
Kelet–Nyugat: 75 százalékos vagyonkülönbség
Miközben a kelet–nyugati határvonal már kevésbé éles, és mind a régi, mind az új tartományok között találunk strukturálisan gyenge és erős régiókat, a vagyon tekintetében továbbra is óriási a különbség. A tanulmány szerzői szerint a keletnémet háztartások mediánvagyona mindössze a nyugatnémet szint körülbelül egynegyede.
„A vagyon gazdasági ugródeszkaként működik” – állapítja meg Achim Oelgarth, a Keletnémet Bankszövetség ügyvezető igazgatója a szövetségi pénzügyminisztériumban tartott sajtóbeszélgetésen. Az ifo-jelentés szerint a magánvagyon felhalmozása kulcsfontosságú a gazdasági dinamika, az egyéni előremenetel és a regionális stabilitás szempontjából.
2023-ban azonban a keletnémet háztartások mediánvagyona mintegy 35 900 euró volt, míg Nyugat-Németországban 143 200 eurót tett ki. A rés ráadásul a jelek szerint tovább nő. A tanulmány szerzői ennek okaként többek között az alacsonyabb jövedelmeket, az alacsonyabb lakástulajdonosi arányt, a kisebb vállalati vagyonokat és az alacsonyabb örökségeket nevezik meg. Jobb pénzügyi ismereteket sürgetnek, hiszen a vagyonfelhalmozás ma már a nyugdíj-előtakarékosság szempontjából is elengedhetetlen.
Kelet-Németország elmarad az országos trendtől
Miközben a német gazdaság egészére a nehéz évek után legalább enyhe stabilizációs jelek utalnak, a keleti régiók fejlődése továbbra is törékenyebb. A keletnémet ifo üzleti klímaindex tavasszal jelentősen romlott, és azóta is csak mérsékelten javult.
Különösen az ipar, az építőipar és a kereskedelem áll továbbra is nyomás alatt. Sok keletnémet régió a nyugati tartományoknál erősebben szenved az elvándorlástól és a szakemberhiánytól.
2025-ben a keletnémet tartományokban az egy főre jutó GDP nagyjából a nyugatnémet átlag 85 százalékát érte el. Tíz évvel korábban ez az arány 78 százalék volt, 1991-ben pedig a fejenkénti GDP mindössze 34,5 százalékot tett ki. A tanulmány szerzői egy előzetes sajtóbeszélgetésen úgy fogalmaztak: ma már nem lehet általánosságban Kelet-Németország hátrányos helyzetéről beszélni.
A versenyképességi jelentés társkiadója, Frank Nehring ezért arról beszélt, hogy a narratívát is tovább kell fejleszteni. A jövőben ne felzárkózási folyamatról, hanem inkább egy jövőorientált régió kialakításáról beszéljünk – mondta. Szerinte bátor, de nem vakmerő lépésekre van szükség.
Vasárnaptól három napon át Bad Saarowban gyűlnek össze az üzleti élet szereplői és a politikusok az Ostdeutsches Wirtschaftsforum nevű keletnémet gazdasági fórumon. A középpontban az áll, hogyan lehet új növekedési impulzusokat teremteni. Ezeknek részben Lengyelországból kell érkezniük, például Marcin Piatkowski, a Varsói Egyetem professzora nyitóelőadásán keresztül. Piatkowski a Világbank vezető közgazdászaként dolgozott, és legutóbb egy könyvben elemezte Lengyelország 1990-es évektől tartó gazdasági sikerét. Lengyelországot Európa egyik alábecsült növekedési történeteként írja le, különös hangsúlyt fektetve az uniós integráció, az intézmények, az oktatás, az iparpolitika és a gazdasági átalakulás szerepére.
A rendezvényen jelen lesz és felszólal Németország gazdasági minisztere, Katherina Reiche, valamint a szövetségi kancellár, Friedrich Merz is.