Agrogasztronómia gyászol: meghalt Carlo Petrini, a Slow Food és a Terra Madre alapítója, a fenntartható gasztronómia élharcosa, III. Károly és Ferenc pápa közeli szövetségese
A Slow Food és a Terra Madre alapítója, Carlo Petrini csütörtök este, 76 éves korában hunyt el brai otthonában, Cuneo tartományban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Nagyfokú előrelátásából, a közjó, az emberi kapcsolatok, a természet és a biodiverzitás iránti szeretetéből született meg a Slow Food (1986), a Terra Madre nemzetközi hálózata, valamint a pollenzói Gasztronómiai Tudományok Egyeteme (2004). Emellett társalapítója volt a Ferenc pápa enciklikája által ihletett Laudato si’ közösségeknek (2017)” – emlékeztetett közleményében a Slow Food.
Az 1986-ban alapított Slow Food a legjelentősebb olasz szervezet az ökológiailag fenntartható ételkultúráért; célja a jólléthez és a „mindenki számára jó, tiszta és igazságos” ételhez való jog előmozdítása, a gasztronómiai kultúra és az etika összekapcsolásával, a biodiverzitás és a fogyasztók egészségének tiszteletben tartásával.
A Terra Madre ezzel szemben egy nemzetközi hálózat, amely gazdákat, pásztorokat, halászokat, szakácsokat, tudósokat és fogyasztókat fog össze az élelmiszer-szuverenitás, a biodiverzitás és a fenntartható mezőgazdasági modell népszerűsítésére.
Ki volt Carlo Petrini: a nemzetközi elismerésektől Ferenc pápával és III. Károly királlyal ápolt barátságáig
Petritnit, a gasztronómust, újságírót és írót 2004-ben a Time magazin „Európai hősnek” nevezte, 2008-ban pedig a brit The Guardian beválogatta a világot megmenteni képes 50 ember listájára.
A fenntarthatóság és a környezet iránti elkötelezettségét az ENSZ is elismerte: az ENSZ Környezetvédelmi Programja a „Champion of the Earth 2013” díj „Inspiráció és cselekvés” kategóriájának társgyőztesévé választotta. 2016-ban pedig a FAO különleges nagykövetévé nevezték ki az Európára vonatkozó Zéró Éhezés programban.
Élete során számos közszereplővel ápolt barátságot, Ferenc pápától egészen III. Károly brit királyig. Áprilisban Petrini kísérte el a brit uralkodót ravennai látogatásán, a Slow Food helyi központjába, Sergio Mattarella köztársasági elnök jelenlétében.
„Aki utópiát vet, valóságot arat” – mondogatta Carlo Petrini, így foglalva össze életét; meg volt győződve arról, hogy a szép, igazságos, másokat bevonni képes, meggyőződéssel és szenvedéllyel megélt álmok és víziók megvalósíthatók. Tudott álmodni és szórakozni, építeni és inspirálni, kézzelfogható társadalmi felemelkedésért dolgozva az emberekkel – különösen a fiatalokkal –, a testvériséget, az érzelmi intelligenciát és egyfajta puritán anarchiát kívánva. Energiája, rendkívüli empátiája, tettvágya és életpéldája lesz az az erő, amely mindannyiunkat vezetni fog” – zárul a Slow Food közleménye.
Részvétnyilvánítások Petrini halála után
Számos közszereplő fejezte ki részvétét és emlékezett meg Petriniről.
„Megdöbbenve értesülök Carlo Petrini haláláról, a jövőbe látó emberéről, aki a táplálékot kultúrává, identitássá, a föld iránti tiszteletté és a népek közötti szolidaritássá tudta formálni. A Slow Fooddal és a Terra Madre-val hangot adott a helyi közösségeknek, védelmezte a biodiverzitást, és világszerte egy emberközpontúbb, fenntarthatóbb és igazságosabb fejlődési modellt népszerűsített. Olaszország nagy nagykövetét veszítette el, aki hagyományait, a kultúrák közötti párbeszédet, valamint azt a mély kapcsolatot képviselte ember, táj és életminőség között, amely egyedülállóvá teszi országunkat. Családjának, szeretteinek és a Slow Food egész közösségének fejezem ki legőszintébb részvétemet” – írta Antonio Tajani külügyminiszter egy X-en közzétett bejegyzésben.
Guido Crosetto védelmi miniszter felidézte Petrinihez fűződő barátságát, akivel még a nemzetközi siker előtt találkozott a brai Boccon Divino vendéglőben: „Az évek során barátok lettünk, és segítettem neki felépíteni az Íz Egyetemét, a Borközpontot (Banca del Vino) és mindazt, ami Pollenzóhoz kapcsolódik. Együtt „jártuk végig” az éttermek és pincészetek tucatjait, és egy-egy tányér vagy pohár mellett hagytuk, hogy gondolatban bármerre elkalandozzunk. Az utóbbi években szem elől tévesztettem, de időnként azért beszéltünk egymással egy rövid köszöntés erejéig, és hogy panaszkodjunk az idő múlására, meg arra, hogyan lettünk olyan életpályák foglyai, amelyek már nem hagytak helyet a régi gondtalanságnak. Ma éjszaka újra élesen törtek fel bennem a nevetések, viták, álmok emlékei. Mind szigorúan piemonti dialektusban. Mert ez volt mindig a beszélgetéseink „hivatalos nyelve”. A világ elveszített egy igazi álmodozót. Jó utat, Carlin.”
„Szia Carlo, szelíd látnok, aki elmagyaráztad a világnak, mennyire téves, ha csak azért élünk, hogy feléljük az életet és a világot. Köszönöm, hogy szenvedéllyel álltál a Föld legelesettebbjei mellé. Konkrét ötleteiddel egy jobb utat mutattál annál, amelyre a fejlődés rálépett: a közjó, a föld iránti tisztelet és szeretet forradalmi erő, amely jobbá teszi a dolgokat. Carlo, köszönöm azokat a csodálatos beszélgetéseket, a mindent elsöprő szenvedélyedet. Mindenben igazad volt, a többiek csak később érkeztek meg” – írta a közösségi oldalakon Nicola Zingaretti, az olasz Demokrata Párt európai parlamenti delegációjának vezetője.