Egy hosszú távú kutatás szerint a németek jóval pozitívabban viszonyulnak a Bundeswehrhez, mint azt gyakran feltételezik. Interjúnkban dr. Timo Graf elmondja, miért tartja mítosznak a pacifista Németország képét.
Oroszország Ukrajna elleni támadása óta ismét nagyobb figyelem irányul a német hadseregre, azaz a Bundeswehrre Németországban: vita folyik a fegyverkezésről, a sorkatonaságról és a védelembe irányuló többmilliárdos beruházásokról.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
De milyen megbecsülésnek örvend a Bundeswehr Németországban, és az elmúlt években változott-e az emberek hozzáállása a német fegyveres erőkhöz?
Ennek járt utána Dr. Timo Graf, a Bundeswehr potsdami Katonatörténeti és Szociális Tudományok Központjának tudományos főtanácsosa „Németország katonai vezető szerepben? Biztonság- és védelempolitikai közvéleménykép a Német Szövetségi Köztársaságban 2025-ben” című tanulmányában. A vizsgálat egy 1996 óta évente készülő tanulmánysorozat része; mivel független az aktuális eseményektől és politikai fejleményektől, jól kirajzolódnak az évek során bekövetkezett változások.
Mintegy 300 kérdés segítségével mérik fel az emberek kül-, biztonság- és védelempolitikához, valamint a Bundeswehrhez való viszonyát.
Euronews: Meglepte-e Önt a felmérés eredménye?
Graf doktor: 2022 óta egyfajta Zeitenwende-t látunk a németek gondolkodásában. 2025-ben az mutatkozott meg különösen markánsan az adatokban, hogy a német lakosság bizalma drámaian megingott az Egyesült Államokban mint NATO-szövetségesben. Egyes esetekben 28 százalékpontos visszaesésről beszélünk.
Ugyanakkor az adatokból az is kiolvasható, hogy a német társadalom még inkább hajlandó többet áldozni a saját védelmi képességeinek erősítésére. 2022-ig nem volt többség a magasabb védelmi kiadások mellett.
2022 óta valamivel kevesebb mint 60 százalék támogatja a védelmi kiadások növelését, és a „Trump-hatás” további 7 százalékpontos emelkedést hoz, így az arány összesen 65 százalékra nőtt. Ez 1996 óta a történelmi csúcs.
Euronews: Idén tovább mélyülhet ez a bizalomvesztés – tekintettel a Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése óta történtekre, például a Grönland, Venezuela vagy az Irán elleni háború körüli fejleményekre?
Graf doktor: Ez egyfelől logikus feltételezés. A felmérés idején, 2025 tavaszán Trump még csak néhány hónapja volt hivatalban, ekkor inkább az az általános, homályos várakozás volt jelen, hogy nehéz idők jöhetnek, különösen Európa biztonsága és a NATO szempontjából.
Az ezt követő amerikai imázsromlás már ebben a felmérésben is óriási volt. Tavaly aztán újabb témák kerültek napirendre, például Grönland, Venezuela, a NATO-ról és az európaiakról szóló számos kritikus megnyilatkozás, az Egyesült Államok hozzáállása az orosz–ukrán háborúhoz, és legutóbb az Irán elleni háború. Várható tehát, hogy mindez nem marad nyomtalan az Egyesült Államokról alkotott közvélekedésben.
Az idei adatok ugyanakkor még nem állnak rendelkezésemre, az adatfelvétel még tart. Másfelől nem számítok arra, hogy a tavalyihoz hasonló, 20 százalékpontos vagy annál is nagyobb romlást látunk majd. Ennek az is az oka, hogy már most nagyon alacsony szinten vagyunk. Egyes kérdésekben a megkérdezetteknek már csak mintegy egyharmada tartja megbízható partnernek az USA-t.
Ezért elképzelhető, hogy egyes kérdésekben további romlás következik, de nem a tavalyi mértékben. Másként a bizalomnak gyakorlatilag nullára kellene csökkennie, erre pedig nem számítok. Sok német továbbra is ragaszkodik az Egyesült Államokhoz mint partnerhez, mert elkötelezett transzatlantiak. Úgy vélem, a német társadalomban megmaradt amerika-barát tábor ma már jórészt ebben a csoportban keresendő, és ez a „kemény mag” valószínűleg már nem zsugorodik tovább érdemben.
Euronews: A politikusok nyilatkozatai alapján Németország számára továbbra is az Egyesült Államok a legfontosabb partner. Ez nem ellentmondás a felmérés eredményeivel?
Graf doktor: Nem igazán. A német lakosság reálisan, ugyanakkor differenciáltan ítéli meg a kétoldalú viszonyt az USA-val. Ez a differenciáltság különösen jól látszik például az olyan állításoknál, mint hogy „Az Egyesült Államoknak továbbra is részt kell vennie Európa védelmében.” Ezzel továbbra is 58 százalék ért egyet, mindössze 18 százalék ellenzi. Az Egyesült Államokban mint NATO-szövetségesben bekövetkezett általános bizalomvesztés ellenére a németek döntő többsége érti, hogy Európa – és így Németország is – biztonsági szempontból továbbra is nagymértékben függ az USA-tól.
Ez egy másik állításból is világosan kiderül: a megkérdezettek 46 százaléka továbbra is támogatja, hogy amerikai atomfegyverek maradjanak Németországban Oroszország elrettentése érdekében. Itt még enyhe növekedés is tapasztalható. Vagyis: ha lehetséges és politikailag kivitelezhető – Trump elnöksége mellett is –, sok német szeretné továbbra is maga mellett tudni az Egyesült Államokat.
Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, mennyire rá van még mindig utalva Európa és Németország az amerikai katonai képességekre. Az „Amerikaiak, haza!” jelszó ezért sok polgár szemében nem adekvát válasz a transzatlanti viszony jelenlegi kihívásaira.
Euronews: A tanulmányban az is feltűnő, hogy a lakosság körében viszonylag nagy a Bundeswehr támogatottsága. Nagyok a különbségek a generációk között?
Graf doktor: Bizonyos körök narratívája, hogy a németeknek a múltjuk miatt eleve problémás viszonyuk van a hadsereghez, és meggyőződéses pacifisták. Lehet, hogy sok német kritikus a katonai eszközökkel általában, és különösen a fegyveres erő alkalmazásával, de ez még nem jelenti azt, hogy meggyőződéses pacifisták lennének.
A németeknek gondot okoz a katonai erő alkalmazása, de abban az értelemben, hogy ezt a döntést nem hozzák meg könnyen. A társadalom azonban soha nem volt többségében pacifista.
Ezt az adataink is alátámasztják: már 2022 előtt is egyértelmű abszolút többség volt azok aránya, akik reálisan szemlélik a helyzetet, és legitimnek tartják mind a katonai, mind a civil eszközök alkalmazását kül- és biztonságpolitikai célok elérésére.
Mindössze mintegy 20 százalék az igazi pacifisták aránya, akik a katonai eszközöket kategorikusan elutasítják, és kizárólag civil eszközökben gondolkodnak. Több mint 60 százalék viszont realistának mondható: ők a civil és a katonai eszközöket egyaránt elfogadják. A realisták ráadásul a német társadalom minden alcsoportjában többségben vannak – tehát a teljes társadalmon végighúzódik ez a hozzáállás. Az igazi militaristák viszont mindössze nagyjából hat százalékot tesznek ki, és hasonlóan kicsi az izolacionisták csoportja is.
Érdekes az is, hogy az Ukrajna elleni háború 2022 óta alig változtatott ezeken az alapvető attitűdökön. Ezeknek a csoportoknak az aránya a német társadalomban nagyrészt stabil maradt.
A másik fontos szempont az a feltételezés, hogy a németek eleve pacifisták, ezért kritikusak a Bundeswehrrel szemben. A mi adataink mást mutatnak: 2000 óta minden évben ugyanazt a kérdést tesszük fel az emberek személyes viszonyáról a Bundeswehrhez. A megkérdezettek legalább háromnegyede minden évben azt mondja, hogy pozitív a véleménye a Bundeswehrről. Mindössze 14 százaléknak negatív a hozzáállása. A negatív csúcs 2002-ben, az afganisztáni bevetés kezdetén 23 százalék volt. Egyetlen szociodemográfiai vagy szavazói csoportban sincs többségben a Bundeswehr elutasítása.
Rákérdezünk továbbá a bizalomra, a fontosságra, a megbecsülésre és az általános viszonyra is a Bundeswehrhez. És mindegyik mutató ugyanabba az irányba mutat: mindig csak egy szűk kisebbség utasította el egyértelműen a Bundeswehrt, miközben a nagy többség pozitívan viszonyul hozzá mint társadalmi intézményhez és állami szervezethez.
Két megszorítást azonban érdemes tenni.
Először is: a Bundeswehr külföldi bevetéseit a nemzetközi válságkezelés keretében – például Afganisztánban vagy Maliban – a lakosság gyakran kritikus szemmel nézte. Ezt sokan a pacifizmus vagy a Bundeswehr általános elutasításaként értelmezték.
Adataink azonban mást jeleznek: a Bundeswehr megítélése önmagában továbbra is pozitív maradt, a bírálatok inkább a politikai mandátumot érték, amelyet a Bundestag adott a Bundeswehrnek. A valódi „Zeitenwende” ezért nem a Bundeswehrrel kapcsolatos alaphozzáállásban zajlik – ez korábban is pozitív volt –, hanem abban a készségben, hogy a társadalom támogassa a hadsereg megbízatását. Ez pedig azzal függ össze, hogy maga a feladat is megváltozott.
A hangsúly ma már nem az afganisztánihoz vagy malihoz hasonló külföldi missziókon van, hanem ismét a terület- és szövetségvédelemre került át. Ezt az emberek többsége érti és támogatja. Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának fényében ma már 65 százalék tekinti Oroszországot közvetlen katonai fenyegetésnek Németországgal szemben. Ezért támogatják a visszatérést a terület- és szövetségvédelemhez, és azt is, hogy a nemzetközi válságkezelés fokozatosan háttérbe szoruljon mint a Bundeswehr fő feladata.
A generációk közötti különbségeket illetően: igen, a fiatalabbak sok védelmi kérdésben valamivel visszafogottabban nyilatkoznak. A Bundeswehrrel kapcsolatos attitűdjük valamivel kevésbé pozitív, és a védelmi kiadások növelését is kevésbé támogatják. De a fiatalok körében is egyértelmű többség áll ki a Bundeswehr és a magasabb védelmi kiadások mellett. Az idősebb generációkhoz képest a különbség inkább 5–6 százalékpont, nem 10 vagy 20. Ezért nem beszélnék generációs konfliktusról.
Euronews: 2022 óta változott ez a kép?
Graf doktor: Egyáltalán nem. Ez mindig is így volt. A fiatalabbak hagyományosan valamivel kevésbé Bundeswehr-pártiak, mint a társadalom többi része. Ennek ellenére ebben a csoportban is többségben vannak azok, akik alapvetően nyitottak a Bundeswehrrel szemben.
És természetesen ez szocializáció kérdése is, illetve a személyes tapasztalatoké. A fiatal generációnak egyáltalán milyen kapcsolata lehetett a Bundeswehrrel?
2011-ben felfüggesztették a sorkatonai szolgálatot, a Bundeswehrt éveken át leépítették és alulfinanszírozták, emiatt a mindennapi közéletből is részben eltűnt. Laktanyákat zártak be, kevesebb egyenruhás katonát lehetett látni, és kevesebb lehetőség adódott arra is, hogy az emberek a Bundeswehr tagjaival személyesen találkozzanak.
Ezzel párhuzamosan a Bundeswehrt a hazától távoli külföldi missziókba küldték, amelyeket a lakosság gyakran kritizált. Ez is formálta a róla alkotott képet. Ehhez jött még az akkori biztonságpolitikai helyzet: Európában sokáig az a szemlélet uralkodott, hogy „minden szép és jó”, Németországot csak barátok veszik körül, és nincs igazán szükség erős hadseregre.
Ebben a közegben érthető, hogy a fiatalabb generációk más viszonyt alakítottak ki a Bundeswehrrel.
Euronews: Szerepet játszik ebben a politikai beállítódás?
Graf doktor: Ha megnézzük például azokat a csoportokat, amelyek hagyományosan kritikusabbak a Bundeswehrrel szemben, ott is meglepő dolgokat látunk: a Baloldal szavazóinak körében is abszolút többség tekinti Oroszországot fenyegetésnek, és támogatja a védelmi kiadások növelését. A Baloldal szimpatizánsainak többsége is összességében pozitívan vélekedik a Bundeswehrről.
Ezzel azt szeretném mondani, hogy a baloldali politikai beállítottságú emberek többségének is pozitív a véleménye a Bundeswehrről. Más csoportokhoz képest talán nagyobbak még a fenntartásaik a Zeitenwendével és azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy a Bundeswehr a társadalom teljesen „normális” része legyen. De a baloldali orientációjú emberek többsége sem a Bundeswehr, sem a saját védelmi képességek megerősítése ellen nem foglal el elvi, kategorikus álláspontot.
Euronews: A németek támogatása nagy, ha terület- és szövetségvédelemről van szó. Rákérdeztek a litvániai dandárra is?
Graf doktor: Konkrétan a litvániai dandárról nem kérdeztünk. A dandár még kiépítés alatt áll. Természetesen viszont nagyon is konkrét állítások formájában vizsgáltuk Németország katonai szerepvállalását a NATO keleti szárnyán. Ide tartoznak azok a missziók is, amelyek már jó ideje futnak – például a Litvániában zajló „Enhanced Forward Presence” (eFP), amely később beolvad majd a litvániai dandárba.
Az egyik állítás így hangzott: „Németországnak növelnie kellene katonai szerepvállalását a NATO keleti szárnyának védelmében.” Ezzel 47 százalék ért egyet, 26 százalék „részben igen, részben nem” választ adott, és mindössze 23 százalék utasította el. Összességében tehát inkább pozitív a hozzáállás, és már-már elérjük az abszolút többséget. Hasonló képet mutat az az állítás is, hogy „Németországnak katonailag támogatnia kellene a balti államokat, hogy meg tudják védeni magukat Oroszországgal szemben.”
Ez a megfogalmazás meglehetősen éles, mert egy Oroszországgal vívott lehetséges katonai konfliktusra utal. Ennek ellenére itt is 50 százalék a támogatók aránya, 24 százalék bizonytalan, és csak 22 százalék utasítja el egyértelműen.
Hasonló a kép a konkrét Bundeswehr-missziók esetében is, mint például a balti légtérrendészeti szolgálat (Baltic Air Policing) vagy az eFP Litvániában. Ez csak a Baltikumra vonatkozik. Amikor például a lengyel légtér időszakos ellenőrzéséről volt szó, a támogatottság már 50 százalék fölött volt.
A közvetlen szomszéd Lengyelország földrajzilag és politikailag is könnyebben elhelyezhető sokak számára, mint a balti államok, amelyek sokak személyes világtérképén máig fehér foltnak számítanak. Általánosságban elmondható: minél közelebb van egy Bundeswehr-misszió a hazához, annál nagyobb a támogatottsága. Nem meglepő tehát, hogy a Balti-tengeren zajló Baltic Sentry művelet közvéleménybeli támogatottsága 66 százalékkal a legmagasabb.
Afganisztán és Mali ezzel szemben mindig is távolinak hatott, a missziók céljai pedig sok polgár számára inkább elméletinek tűntek. Azt mondták, Németország azért van Maliban, hogy kiképezze a biztonsági erőket, ami majd mérsékli az erőszakot, és ezáltal csökken a migráció. Sokak számára ezek a magyarázatok nem voltak meggyőzőek, 2022 óta viszont más a helyzet. Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja sokkolta az embereket.
A háború következményei kézzelfoghatóvá váltak az egymilliónál is több menekült és a Németországban meredeken emelkedő megélhetési költségek révén. Ehhez járul a Németország elleni hibrid támadások növekvő száma: a kibertámadások, a civil infrastruktúra elleni merényletek, a szabotázs, a kémkedés, a dezinformációs kampányok mind-mind sok polgár aggodalmát erősítik. És mintha mindez nem lenne elég, Trump alatt az Egyesült Államokba mint NATO-szövetségesbe vetett bizalom is megrendült. Ebben a veszélyes és összetett helyzetben egyre erősebb az igény a saját védelmi képességek megerősítésére.