Az elmúlt 30 évben az árvizek 5,5 millió embert érintettek az Európai Unióban, 3000 ember halálát okozták, és több mint 170 milliárd euró kárt okoztak. Az árvizek a leggyakoribb és legköltségesebb természeti katasztrófák Európában, ráadásul a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá válnak.
HIRDETÉS
A Boris vihar szeptemberben pusztítást végzett Közép-Európában. Körülbelül 30 ember vesztette életét. Kilenc Lengyelországban, ahol több mint 6500 embert evakuáltak, és több mint 11 500 otthon sérült meg.
Szeptember 15-én a délnyugati Stronie és Lądek-Zdrój városok közelében lévő gát átszakadt a napokig tartó heves esőzések után. Egy Lądek-Zdrój melletti vidéki területen találkoztam egy helyi lakossal. Zbigniew éppen azt ellenőrizte, mit lehet megmenteni az apósáék házából. Több mint 30 éve éltek ott, mindössze néhány méterre a folyótól.
„Csak két nappal az árvíz után tudtunk visszamenni. Amit találtunk, hasonlított az ukrajnai háború képeihez, csak lövöldözés nélkül,” mondta Zbigniew Rakoczky.
A katasztrófa Zbigniewet a „millenniumi árvízre” emlékeztette, amely 1997-ben sújtotta a régiót, és több mint 50 ember halálát okozta. Ez volt a fordulópont a lengyelországi válságkezelés és polgári védelem terén. A mai jelentések szerint az árvízkockázat csökkentése még mindig több erőfeszítést igényel. A meglévő prioritások jellemzően a nagy infrastruktúrára összpontosítanak, míg a helyi, kisléptékű megoldások még mindig elmaradnak.
Az EU különböző mechanizmusokkal segíti tagállamait. Vészhelyzet esetén az EU első számú katasztrófaelhárítási eszköze a polgári védelmi mechanizmusa. Ez szervezi és koordinálja a vészhelyzeti válaszlépéseket az összes uniós tagállam és 10 másik részt vevő állam között. A mechanizmus 2001 óta több mint 700 alkalommal nyújtott segítséget. A szolidaritási és sürgősségi segélyezési tartalék gyors pénzügyi választ ad az EU-ban és a részt vevő országokban előforduló mindenféle vészhelyzetre.
Az EU Szolidaritási Alapja hosszabb távú pénzügyi támogatást nyújt. 2002 óta több mint 8,2 milliárd eurót fizetett ki, a leggyakrabban árvízzel kapcsolatos költségek finanszírozására. A szeptemberi árvíz által sújtott lengyel városok lakói nem látják tisztán, hogy az európai intézmények hogyan járnak el a támogatásukban.
Megkértem Stefan de Keersmaeckert, az Európai Zöld Megállapodás szóvivőjét, hogy magyarázza el, mi Európa szerepe az árvizekhez hasonló természeti katasztrófák esetén.
„A kohéziós politika a jelenlegi, 2021-2027-es programidőszakban mintegy 14 milliárd eurót különített el a katasztrófakockázat kezelésére, amely a megelőzésre és a felkészültségre összpontosít. Lengyelország a jelenlegi programidőszakban mintegy 2,9 milliárdot különített el az éghajlati kockázatok megelőzésére és kezelésére az éghajlati kockázatokkal kapcsolatos kockázatok kezelésére,” mondja.
Stefan de Keersmaecker elmagyarázza, hogy a Bizottság és a tagállamok megállapodnak a finanszírozási prioritásokról, de a tagállamok felelősek a pénz felhasználásáért.
„Ezt a kohéziós politikában „megosztott irányításnak” nevezzük, aminek persze van értelme, mert a tagállamok sokkal jobban tudják, hogy mely szervezeteknek milyen típusú finanszírozásra van szükségük. Mi gondoskodunk arról, hogy a pénzeszközök a tagállamok rendelkezésére álljanak, és azok a tagállamok, amelyek ténylegesen kezelik a forrásokat,” teszi hozzá.
A klímaváltozás módosítja az európai politikákat. Az alkalmazkodás időt és forrásokat igényel. A szélsőséges időjárási jelenségek bekövetkezését nem tudjuk elkerülni, de javíthatjuk az országok felkészülését.