Miközben az amerikai kormány példátlan kitoloncolási kampányt folytat a menedékkérők ellen, az illegális bevándorlás elleni küzdelem az Európai Unió egyik prioritása. A papírok nélküli bevándorlók elleni globális retorika közepette Spanyolország kivételt képez.
A spanyol kormány három éven belül több mint egymillió bevándorló státuszát kívánja rendezni. A demográfiai visszaesés kontextusában Madrid számára ez a jövőbeli jólét egyik kulcsa.
Spanyolországban 2027-ig több mint egymillió papírok nélküli bevándorló kaphat jogi státuszt. Egy 2025 májusában hatályba lépett kormányzati reform értelmében három éven át évente 300 000 embert legalizálnának.
Ezzel párhuzamosan egy, még parlamenti vita előtt álló törvénytervezet 470 ezer, 2024 december vége előtt érkezett papírok nélküli bevándorló helyzetének rendezésére irányul.
A fő cél a gazdasági növekedés elősegítése és az ország nyugdíjrendszerének támogatása.
A bevándorlók a spanyol munkaerő 13,5%-át teszik ki, és az új munkahelyek 40%-át is ők töltötték be 2024-ben, különösen az építőiparban, a mezőgazdaságban és az egészségügyben.
Madrid új politikája a munkaerőhiány és az elöregedő népesség problémájára reagál. Ez a jelenség az egész Európai Uniót érinti, ahol a munkaképes korú lakosság évente egymillió fővel csökken.
Az új munkahelyek kétharmadát 2019 és 2023 között külföldi munkavállalók töltötték be. Becslések szerint az EU-ban 2,6 és 3,2 millió között mozog a papírok nélküli bevándorlók száma.
Köztük van a 31 éves Lorena Flechas, aki tavaly márciusban Kolumbiából érkezett Spanyolországba férjével és kislányukkal, Sollal.
„A hazámban jelenleg sok a háború, a bombázás és az emberrablás. Ezért azt mondtam magamban: ‘Ezt nem tehetem. Nem hagyhatom a lányomat és a családomat ebben a helyzetben’” – magyarázza Lorena.
„Az első választásom az amerikai álom volt, az Egyesült Államok. De nem tudtam vízumot szerezni. Az is megfordult a fejemben, hogy átkelünk a határon, de nem akartam kockáztatni a lányom életét.”
Mivel a legtöbb latin-amerikai állampolgárnak – a bolíviaiakon és ecuadoriakon kívül – nincs szüksége vízumra az Európai Unióba való belépéshez, Lorena és férje Spanyolországot vették célba, mivel Lorena családja már ott él.
A pár megkezdte a spanyolországi tartózkodási és munkavállalási engedélyek beszerzését.
„A lányom még nagyon fiatal, így megvan a lehetősége, hogy jó oktatásban részesüljön és boldoguljon. És a baba, akit várok, szintén megérdemli, hogy a legjobb körülmények között nőjön fel” – mondja Lorena, aki arról álmodik, hogy egy napon saját otthont vásárolhat Spanyolországban.
Eközben a család a férj által végzett alkalmi munkákból és az AESCO egyesület segítségével tartja fenn magát, amely anyagilag és jogi státuszuk rendezésében is támogatja a bevándorlókat.
Az AESCO kedvezményezettjeinek többsége Latin-Amerikából származik.
„Jelenleg két–hét évbe telik, mire az emberek megszerzik az összes hivatalos dokumentumot, amely lehetővé teszi számukra a teljes integrációt” – mondja Andrés Gaviria, az AESCO elnöke. „Az új reform jelentősen felgyorsítaná a folyamatot. Erre azért van szükség, hogy nagyon sokan ki tudjanak lépni az informális gazdaságból. Becslések szerint Latin-Amerikából tízből öt-hat ember érkezik diplomával. Ez munkaerőforrást jelent azon ágazatok számára, ahol az európai munkaerőpiac jelentős hiányokkal küzd.”
Claudia Finotelli szociológus és a madridi Complutense Egyetem professzora szerint a bevándorlás ma központi szerepet játszik Spanyolország munkaerőpiacán és demográfiai jövőjében. „Hazánkban 2022 és 2024 között 5,2 millió munkahely jött létre, ezek 75%-át pedig kettős állampolgárok vagy külföldiek töltik be” – magyarázza.
Spanyolország korábbi, 2005-ös legalizációs programja önmagában 4000 euró társadalombiztosítási bevételt eredményezett bevándorlóként, és 2009 óta több mint egymillió ember kapott jogi státuszt egyéni eljárás révén.
Míg a spanyol modell éles ellentétben áll a kitoloncolásra összpontosító európai stratégiával, „hasonló intézkedéseket hoztak több különböző uniós országban” – jegyzi meg Finotelli –, például Portugáliában, Olaszországban és Németországban.
„Az Európai Központi Bank egy tavaly májusban közzétett jelentésében egyértelműen kijelentette, hogy az Európai Unió munkaerőhiánnyal küzd.
Európában az elmúlt években létrejött munkahelyek 50%-a a bevándorlók hozzájárulásának köszönhetően jött létre. Ez a munkaerőpiac és a gazdasági növekedés egyik alapvető mozgatórugója egy olyan időszakban, amikor a népesség csökken, és a baby boomerek 15 évre vannak a nyugdíjazástól” – összegzi Finotelli.