Az elmúlt években Ankara arra kezdte használni az EU humanitárius segélyeinek nagy részét, hogy csökkentse a befogadott menedékkérők számát azáltal, hogy begyűjt és erőszakkal visszatoloncol a hazájukba szíriaiakat, afgánokat és más veszélyeztetett személyeket.
HIRDETÉS
A 2015-ös európai menekültválság nyomán az EU több mint 11 milliárd eurót folyósított Törökországnak, hogy segítsen támogatni, elszállásolni azt a közel 4 millió embert, akik a pusztító szíriai polgárháború elől északra menekültek.
Ezek a pénzeszközök az EU történetének legnagyobb humanitárius erőfeszítését jelentik. Célja, hogy minimalizálja a menedékkérők EU-ba érkezését. Az összegből közel 1 milliárd eurót a határbiztonságra és a menekültügyi feldolgozásra szánták, hogy Ankara segítsen a menekültek visszatartásában - emlékeztet a Politico.
Ankara azonban belefáradt abba, hogy Európa "menekültraktáraként" működjön. Egy, a brüsszeli lap és nyolc másik hírportál által végzett vizsgálatból kiderül: az elmúlt években a török kormány az EU által finanszírozott infrastruktúra nagy részét arra kezdte használni, hogy csökkentse a befogadott menedékkérők számát azáltal, hogy szíriaiakat, afgánokat és más, a hazájukban veszélyben lévő személyeket begyűjt és erőszakkal kitoloncol.
Miután a migránsokkal szembeni ellenségesség először Európában, majd Törökországban is megnőtt, a befogadóközpontokat "deportáló táborokká" alakították át. A fogvatartottak kínzásról, elhanyagolásról számoltak be, valamint arról, hogy nem jutottak hozzá az EU által finanszírozott, a körülmények javítását célzó ellátáshoz.
Az EU kék-arany emblémájával és a török csillaggal és félholddal feldíszített járművek ma már iratok nélküli migránsokra vadásznak, és legalább egy esetben akaratuk ellenére átszállították őket a határon - írja a Politico.
A vizsgálat kiderítette, hogy az Európai Bizottság - az EU Törökországnak nyújtott támogatások felügyeletéért felelős végrehajtó szerve - többször figyelmen kívül hagyta a civil szervezetek, ügyvédek, diplomaták, sőt saját munkatársai figyelmeztetéseit, amelyek arra utaltak, hogy az uniós pénzeket a több tízezer menedékkérőt kiutasító deportálási rendszer támogatására használták fel.
A nemzetközi és az európai jog tiltja az olyan országokba való kitoloncolást, ahol a visszatérőket üldöztetés, embertelen bánásmód vagy halál fenyegeti. Az EU maga is túl veszélyesnek tartja Szíriát és Afganisztánt a kitoloncoláshoz; október elején az EU Bírósága úgy döntött, hogy a tálibok nőkkel szembeni bánásmódja üldöztetésnek minősül, így az afgán női menekültek már nemük alapján is jogosultak menedékjogra.
Németországban ugyanakkor a megszaporodó iszlamista merényletek, késelések nyomán lehetővé vált egyes iszlamista vagy bűnöző afgánok, szírek visszatoloncolása a hazájukba.
Közben jogvédők "tökéletes" győzelemként üdvözölték az Európai Emberi Jogi Bíróság döntését, amely arra kötelezte a ciprusi hatóságokat: fizessenek kártérítést két szíriai menekültnek, akiket megakadályoztak abban, hogy menedékjogot kérjenek, és visszafordították őket Libanonba.
A strasbourgi bíróság megállapította, hogy Ciprus nem tartotta be az emberi jogokról szóló európai egyezményt és a menekültjog alapelveit, amikor a tengeren elfogott szíriaiakat megakadályozták a partraszállásban, és "lényegében visszaküldték" őket Libanonba, mielőtt menedékjogi kérelmüket feldolgozták volna.