A legújabb becslések szerint 360 millió szavazásra jogosult polgárnak kell megválasztania az Európai Parlament 720 képviselőjét a következő öt évre.
HIRDETÉSElkezdődtek az európai parlamenti választások: csütörtökön reggel Hollandiában kinyitották kapuikat a szavazóhelyiségek, és a holland állampolgárok megkezdték a voksolást.
A következő három napban a többi 26 tagállam fokozatosan követi majd a példát, így a határokon átnyúló szavazási folyamat vasárnap este ér véget, amikor várhatóan kialakul az új parlament összetétele.
A választást az EU számára több szempontból is időszakban tartják, azt követően, hogy néhány év leforgása alatt egymást követő, sorsdöntő válságok okoztak nehézségeket, amelyek mélyrehatóan formálták át az EU politikáját, szembeszállva a régi korok hiedelmeivel és elmélyítve az egzisztenciális félelmeket.
Miközben az európaiak a szavazásra készülnek, a kontinensen a második világháború óta a legnagyobb fegyveres konfliktus dúl Ukrajnában, egy olyan országban, amely négy tagállammal határos, és egy napon csatlakozni kíván az EU-hoz. Az uniós kormányok ezért arra kényszerültek, hogy további pénzeszközöket mozgósítsanak védelmi képességeik növelésére, amit a békeidők évtizedei alatt figyelmen kívül hagytak.
Bár az orosz támadás lehetősége egyre nagyobb aggodalomra ad okot, különösen a keleti határokon, ahol a szovjet megszállás emlékei még mindig élénken élnek, az európaiakat elsősorban az a közvetlen, kézzelfogható hatás aggasztja, amelyet ez és más válságok a mindennapi életükre gyakoroltak.
A magas fogyasztói árak, a vásárlóerő csökkenése, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek és a stagnáló gazdasági növekedés áll a választópolgárok figyelmének középpontjában, amikor az urnákhoz járulnak, és következetesen az első helyen szerepelnek azok a kérdések, amelyeket az EU-nak prioritásként kellene kezelnie a következő mandátum során.
Más égető témák közvetlenül az EU szerepéről szólnak, és az EU felelősségét is reflektorfénybe helyezik.
A menedékjog iránti kérelmek számának növekedése - 2023-ban mintegy 1,14 millió, ami hétéves csúcsot jelent - sürgetőleg hat a tagállamok által nemrég elfogadott migrációs reformra, hogy gyors eredményeket érjen el, még akkor is, ha a jogszabály hatályba lépése két évet vesz igénybe. A Green Deallel szembeni fellépés, amelyet leginkább a gazdatüntetések során lehet érzékeltetni, ellentmondásban áll az éghajlatváltozás egyre súlyosbodó hatásaival - 2023 volt a legmelegebb év a történelemben - és azokkal a vészjósló jelentésekkel, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a 1,5°C-os éghajlati cél visszafordíthatatlanul távolra kerül. Az Egyesült Államokkal és Kínával szembeni versenyképesség elvesztése rávilágít az EU hiányos beruházási folyamataira, és felerősíti a közös hitelfelvétel, a vállalati konszolidáció és a pénzügyek átalakítása iránti igényeket.
Ezeket az aggodalmakat követi az Izrael és a Hamász közötti háború, amely az európai fiatalok körében indulatokat váltott ki; a demográfiai változások, amelyek előrevetítik az elöregedő, fogyóban lévő munkaerőt; a jogállamiság folyamatos figyelmen kívül hagyása; a külföldi beavatkozás, dezinformáció és szabotázs veszélye; valamint a politikusok elleni megdöbbentő támadások sorozata, beleértve a szlovák miniszterelnök elleni merényletet.
Szakértők és megfigyelők újra elővették a "polikrízis" kifejezést, hogy körülírják a 2020-as évek bizonytalanságát. Ez egy olyan jelenség, "ahol a különböző válságok úgy hatnak egymásra, hogy az összhatás messze meghaladja az egyes részek összegét", ahogyan a Világgazdasági Fórum fogalmazott.
Folyamatosan forrongó feszültségek
Ebben a borús környezetben a becslések szerint 360 millió (az Eurostat csütörtökön pontosította korábbi, 373 milliós adatát) választásra jogosult polgár járul majd az urnákhoz, hogy megválassza az Európai Parlament 720 képviselőjét, akiknek mandátuma öt évre szól, és befolyásolni fogják az EU-t sújtó egyre növekvő kihívások kezelésére szolgáló jogszabályokat.
Nem meglepő, hogy ennek a választási ciklusnak a fő narratívája a radikális és szélsőjobboldali pártok felemelkedése volt, mivel ezek az erők sokszor szélsőséges a gyakorlatban nem alkalmazott javaslataikkal hajlamosak népszerűségre szert tenni, ha a társadalomban szorongás és kétségbeesés uralkodik. A franciaországi Nemzeti Összefogás, az olaszországi Olasz Testvérek, a hollandiai Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek és az osztrák Szabadságpárt az előrejelzések szerint jól szerepelnek és növelik brüsszeli képviselőik számát.
Mivel a liberálisok és a zöldek mandátumokat veszítenek, a szocialisták pedig várhatóan megtartják jelenlegi számarányukat, a tendenciák a következő ciklusban jobbra fordulást vetítenek előre, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az elmúlt öt év ambiciózus jogalkotási törekvéseinek folytatását, megismétlését.
De hogy a szélsőjobboldal mekkora befolyást fog gyakorolni, azt csak találgatni lehet.
Az Alternatíva Németországért (AfD) kizárása a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) európai parlamenti frakcióból - amelyre azután került sor, hogy vezető jelöltje szerint nem minden SS-tag bűnöző - megmutatta a repedéseket a nacionalista frakciók között, amelyek a Green Dealről és a migrációról alkotott közös nézeteik ellenére továbbra is vitában állnak egymással más kulcsfontosságú kérdésekben, például Ukrajna, Oroszország, a NATO és Kína ügyében.
Az AfD-botrány heves találgatásokat indított el azzal kapcsolatban, hogy a radikális- és szélsőjobboldali pártok hogyan szerveződnek majd újjá a következő törvényhozásban, és minden szem Giorgia Meloni olasz miniszterelnökre szegeződik. A francia Marine Le Pen és Orbán Viktor is lobbizott a miniszterelnöknél, hogy hozza létre a nacionalista, euroszkeptikus erők szélesebb csoportját, amely könnyen a második legnagyob erővé válhat.
Meloni növekvő befolyása a mainstreamet sem hagyta érintetlenül. Ursula von der Leyen, aki egy második ciklusra is pályázik az Európai Bizottság élére, nyilvánosan udvarolt az olasz vezetőnek, hogy európai parlamenti képviselői szavazzanak rá, mikor majd elnököt választ a parlament. Ez a közeledés azonban azzal a kockázattal jár, hogy visszafelé sül el, mert elidegeníti a Néppárttól a centrista pártokat, amelyek eddig támogatták von der Leyen programját - és amelyekre szüksége van az újbóli kinevezéséhez.
Von der Leyen manőverezése lehet valójában ennek a választási ciklusnak az igazi témája.
HIRDETÉSPolitikai családja, a jobbközép Európai Néppárt (EPP) fokozatosan közeledett a szélsőjobboldali kisebbség egyes nézeteihez, leginkább a környezetvédelmi szabályozás felhígítása, sőt megszüntetése érdekében. A progresszíveket felháborítja ez a közeledés, amely szerintük normalizálja a reakciós politikákat, lebontja a cordon sanitaire-t és aláássa az unió alappilléreit.
Míg az Európa-párti pártok hagyományos "nagykoalíciója" várhatóan megőrzi kormánytöbbségét, az Európai Néppárt, mint a legnagyobb formáció, egyedül is kisiklathatná ezt a tartós megállapodást, ha eseti alapon csatlakozna a tőle jobbra állókhoz. A múlt hónapban az EPP megtagadtaa politikai erőszakot elítélő közös nyilatkozat aláírását, amelyben kötelezettséget vállaltak a felek arra, hogy soha nem működnek együtt "radikális pártokkal semmilyen szinten". Hetekkel később a nyilatkozatot támogató liberálisok is ellenmondó helyzetbe keveredtek, miután holland tagpártjuk hatalommegosztási megállapodást kötött Geert Wilders szélsőjobboldali pártjával.
Ezek az események a választások előtt tovább fokozták a feszültséget, keserű vádaskodásokat és egymásra mutogatást váltottak ki a riválisok között. A feszültség akkor csúcsosodik majd ki, amikor Von der Leyen szeptemberben szembesül (lehetséges) megerősítő meghallgatásával, amely az új Európai Parlament első politikai próbatétele lesz, és valószínűleg a legvitatottabb az EU történetében.
De mielőtt mindez bekövetkezne, az európaiaknak szavazniuk kell.