A szankciók már fájnak, de mekkora gazdasági fájdalmat hajlandó elviselni Putyin?

HIRDETÉS

Amikor 2000-ben Vlagyimir Putyin a széles körben népszerűtlen Borisz Jelcint váltotta az Orosz Föderáció elnöki posztján, a homályba burkolózva érkezett meg a Kremlbe. Putyin, a volt KGB-ügynök mindössze egy évig volt miniszterelnök, és nagyrészt ismeretlen volt a nemzetközi színtéren. Azóta az orosz növekedés óriási eredményeket ért el, hogy aztán pár hét alatt minden az ellenkezőjére forduljon.

Putyin egy olyan országot örökölt, amelyben óriási volt a felfordulás. Oroszország a piaci kapitalizmusba való kaotikus átmenet miatt rogyadozott. Jelcin „sokkterápiája” 1998-ban államcsődhöz, a gazdasági teljesítmény 5,3%-os visszaeséséhez és a nemzeti valuta, a rubel drámai leértékelődéséhez vezetett.

A pusztítás a tiszta lappal indulás lehetőségét kínálta az elnöknek, hogy újradefiniálja országát a Szovjetunió összeomlása után. Az energiaszektorban találta meg a tökéletes olajfestéket a térkép újrarajzolásához – és örökségének érvényesítéséhez.

Az energiaárak meredek emelkedése és a fejlett és feltörekvő gazdaságok hatalmas kereslete azonnali nyereséget eredményezett az orosz állam számára. 1999 és 2008 között az ország egy főre jutó GDP-je az egekbe szökött 1330 dollárról 11 635 dollárra, s ez látványos emelkedés elősegítette a középosztály jólétének növekedését – bár egyenlőtlenül és a haverok számára kedvezően. Ezzel párhuzamosan Moszkva drasztikusan csökkentette a központi kormányzat adósságát, amely a GDP 100,7%-áról 6,5%-ra csökkent ugyanebben az időszakban.

2012-ben az ország hivatalosan is csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), ezzel összehangolták a nemzetit a globális gazdasággal, s ezt Barack Obama amerikai elnök személyesen üdvözölte. Egy évtizeddel később az a felívelés, amelynek megvalósulása évekbe telt, hónapok alatt megszűnt.

A nyugati országok az ukrajnai invázió miatt folyamatosan bővülő és kemény szankciókat vezettek be Oroszország ellen azzal a céllal, hogy megbénítsák a költséges háborús apparátust és kikényszerítsék a tűzszünetet. Az Európai Unió a szövetségeseivel együttműködve a luxuscikkektől és a repülőgép-alkatrészektől a félvezetőkig és az állami médiáig mindent célba vett.

Megdöbbentő lépésként a Nyugat közvetlenül az orosz központi bankot is szankcionálta, leállította a hitelezést, és meggátolta a hozzáférést a 640 milliárd dolláros devizatartalékának csaknem feléhez. A rubel szabadesésbe kezdett, az infláció felpörgött, és a tőzsdét hirtelen bezárták anélkül, hogy újra megnyitották volna. Nyugati cégek, például az Apple, a Netflix, az Ikea, a H&M és még a McDonalds is, az első amerikai gyorsétterem, amely valaha a Szovjetunióban befektetett, elhagyta az országot - az aggódó befektetők és a felháborodott fogyasztók heves nyomására.

Az Institute of International Finance, a pénzügyi szektor globális szövetsége 2022-ben 3 százalékos növekedésről 15 százalékos zsugorodásra módosította Oroszországra vonatkozó gazdasági előrejelzését. Az államadósság nemteljesítését csak idő kérdésének tekintik, nem pedig esetlegesnek.

Nagyhatalmi előjogok

A földindulással felérő fejlemények ellenére az ukrajnai háború dúl, ostrom alatt álló városokkal, növekvő halálos áldozatokkal és irgalmatlan ütemű pusztítással. Úgy tűnik, a Kremlt nem zavarják a nyugati fővárosokból érkező szörnyű figyelmeztetések, amelyek szigorúbb büntetést ígérnek, ha a helyzet romlik.

"Ezeket a szankciókat minden esetben kiszabták volna" - mondta Putyin a kormányülésen, a borzasztó körülmények ritka elismeréseként. 

Az elnök eltökéltsége miatt a nyugati szövetségesek azon gondolkodnak, mekkora fájdalmat lenne hajlandó elviselni azért, hogy Ukrajnával kapcsolatos geopolitikai stratégiáját érvényesítse.

André Gerrits, a Leideni Egyetem nemzetközi tanulmányok és globális politika professzora szerint az oroszok nagy múltra tekintenek vissza a "külső nyomás elleni" küzdelemben és az "erős államba" vetett megrögzött hitben, ami két olyan tulajdonság, amely Putyin uralmának megerősítését és meghosszabbítását szolgálta.

"Még ha végül beleegyezik is az Ukrajnával kötendő békeszerződésbe, soha nem fogja nyíltan elismerni, hogy a szankciók miatt beleegyezett a béketárgyalásokba. Soha nem leszünk teljesen biztosak abban, hogy a szankciók milyen szerepet játszottak az állásfoglalásában” - mondta Gerrits az Euronewsnak.

Putyin viselkedésének megértéséhez vissza kell tekintenünk Oroszország birodalmi múltjára, a hódítások, a nagyszerűség, a modernizáció és különösen az abszolút hatalom korára, amelyeket az elnök megkísérel lemásolni.

A posztszovjet korszakban a liberális demokrácia felkarolására tett rövid ideig tartó próbálkozás után az országon belüli totalitarizmus fokozatosan erősödött, és ma éppoly hangsúlyos, mint Mihail Gorbacsov glasznoszty-évei előtt - jegyezte meg Gerrits. 

"Putyin úgy véli, hogy Oroszország csak akkor lehet erős, ha erős vezetővel – elnökkel – és erős politikai rendszerrel – az elittel – rendelkezik, amely függetlenül és szuverén módon lép fel a nemzetközi porondon.

– mondja a tudós.

Az orosz vezető hisz "a nagyhatalmak különleges előjogaiban", és úgy gondolja, hogy az országok elkerülhetetlenül maguk vannak utalva, ami a külpolitika olyan aspektusa, amelyet a Nyugat hajlamos "alábecsülni" - teszi hozzá Gerrits. "A nemzetközi kapcsolatok anarchiája nagy lendülettel tért vissza Európába."

HIRDETÉS

Oroszosítási törekvések

A szinte egyetemleges bírálatokkal szembesülve az elnök kitart amellett, hogy lenézi a Nyugatot, és gyűlöli a NATO által Oroszország befolyási övezetébe történő behatolást. Putyin és tisztségviselői szűk köre szerint a Nyugat a "hazugság birodalma", a szankciók "hasonlatosak" a hadüzenethez, és minden Ukrajnába irányuló katonai támogatást a megtorlás "jogos célpontjának" tekintenek.

A Kreml arra is figyelmeztetett, hogy lefoglalja és államosítja az országból kivonuló külföldi cégek vagyonát, beleértve termelési létesítményeiket, irodáikat és szellemi tulajdonukat. „Végül mindez függetlenségünk, önellátásunk és szuverenitásunk növekedéséhez vezet” – jósolta Putyin. Egy 146 millió lakosú ország számára azonban, amely évek óta egyre mélyebben ágyazódott be a világgazdaságba, az autarkiára való hirtelen átállás félelmetes, megterhelő és valószínűleg teljesíthetetlen kihívást jelentene.

- mondja Dr. Maria Shagina, a Finn Nemzetközi Ügyek Intézetének vezető kutatója. "Ha ezt kivesszük, marad az elszigeteltség és az önellátás. De az önfenntartást nagyon szerény értelemben kell venni." Shagina, aki munkája során a nemzetközi szankciókra, az energiabiztonságra és Oroszországra összpontosít, azt várja a Kremltől, hogy fokozza a stratégiai iparágak "oroszosítására" és "átcsoportosítására" irányuló erőfeszítéseit, de úgy véli, hogy a túlélési stratégia "nagyon megkérdőjelezhető", mivel Oroszország erősen függ a nyugati partnerek kereskedelmétől.

Ahogy a Nyugattal folytatott kereskedelem megroppan a szankciók súlya alatt, Moszkva alternatívákat kereshet délebbre, Kínában és Indiában, két hatalmas gazdaságban, amelyek azon kevés országok közé tartoztak, amelyek tartózkodtak az Egyesült Nemzetek Ukrajna invázióját elítélő határozatától. "Kína pénzügyi mentőövet tud nyújtani, amikor Oroszországot szankciók sújtják, a kérdés az, hogy megteszi-e" - mondta Shagina az Euronewsnak.

Kína, Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere az EU után, mindeddig támogatásáról biztosította Ukrajna függetlenségét, „maximális önmérsékletre” szólított fel, és segítséget ajánlott a tűzszünet biztosításához, még akkor is, ha az amerikai tisztviselők szerint az ázsiai óriás esetleg hajlandó lenne ellátni Oroszországot katonai és pénzügyi segítségnyújtással – bár Peking ezt tagadta. "Meglehetősen szándékolt, hogy Kína szerepe homályos legyen, azt akarják, hogy a Nyugat találgasson. Mindkét oldalnak hasznát akarják venni, nem akarnak egyértelműen az egyik vagy a másik oldalon állni" - jegyzi meg Shagina.

HIRDETÉS

"Végső soron Kína stabilitást akar, és nem akarja, hogy egy olyan partnerhez legyen kötve, mint Oroszország" - teszi hozzá.

EU-s mentőöv

Miközben a nemzetközi megfigyelők azon törik a fejüket, hogy kitalálják, Kína álláspontja milyen irányba dől el, Moszkva szerencsésnek mondhatja magát, hogy egy további mentőövet – vagy inkább egy kiskaput – talált kényelmes közelségben. Tavaly az Európai Unió 98,9 milliárd eurót költött orosz energiahordozó vásárlására, ami a teljes import 62 százalékát teszi ki.

Az energiára szomjas uniós blokk 155 milliárd köbméter gázt vásárolt, legalább 15 milliárd eurót kifizetve, persze lehet, hogy az Eurostat adatai a titoktartás miatt nem tükrözik a teljes képet.

Az olaj- és gázexport Oroszország szövetségi költségvetésének mintegy 40 százalékát teszi ki. A sorok között szerepelnk a nemzeti védelmi kiadások is, amelyek 2020-ban a becslések szerint 61,7 milliárd dollárt tettek ki. Az EU régóta tudatában van annak, hogy erősen függ az orosz olajtól és gáztól, de keveset tett függőségének enyhítése érdekében.

A Krím annektálása miatt 2014-ben a Kreml ellen bevezetett szankciókat követően, az EU orosz gázvásárlása valójában növekedett, és 2019-ben, a járvány előtti évben elérte minden idők rekordját, 166 milliárd köbmétert.

HIRDETÉS

Az energiaimport kérdése annyira kirívóvá és problematikussá vált, hogy valahogy kimaradt a többi büntetés közül, amelyekkel az EU rekordidő alatt és rendkívüli egységgel sújtott le Moszkvára. Washington azon döntése, hogy betilt minden orosz energiaimportot, csak még kínosabb helyzetbe hozta az EU-t. Az Egyesült Államok Ukrajna és saját keleti tagállamai nyomása ellenére a blokk mindeddig nem volt hajlandó Moszkva legjövedelmezőbb bevételi forrását közvetlenül megcélozni. Olaf Scholz német kancellár szerint az energiaimport "alapvető fontosságú" a polgárok mindennapi életében.

 – mondja Jeffrey J. Schott, a Peterson Institute for International Economics vezető munkatársa.

A nyugati szankciók "nyilvánvalóan hátráltatják az orosz gazdaságot, és rövid-középtávon visszavetik az orosz gazdasági növekedést. Az azonnali hatás azonban nem egyértelmű. Az olajjal és a gázzal kapcsolatos kivételek miatt még mindig van némi lélegzetvételnyi hely” – mondta Schott az Euronewsnak. "A gazdasági fájdalom egy ideig nem lesz döntő mértékű. Ha nem szigorítják az olaj- és gázkereskedelem korlátozását, akkor az orosz hadsereg még több kárt okoz az ártatlan civileknek Ukrajnában. Humanitárius szempontból tehát az az érv, hogy sokkal gyorsabban kell megszüntetni a vásárlást."

Tovább rontja a tömb helyzetét, hogy a fogyasztókat kora ősz óta kísértő szárnyaló energiaárak tovább növelték az európaiak Moszkvának naponta fizetett számláit. Az ukrán invázió február 24-i kezdete óta az EU több mint 13 milliárd eurót költött orosz fosszilis tüzelőanyagokra, ebből 6 milliárd eurót gázra – derül ki az Energia- és Tiszta Levegőkutató Központ (CREA), egy független kutatószervezet által létrehozott nyomkövető eszközből.

Brüsszel a közelmúltban ambiciózus ütemtervet mutatott be az orosz gázimport kétharmadával történő csökkentésére az év vége előtt, de a vezetők nem tudtak megegyezni a végleges kivezetési határidőben.

HIRDETÉS

„Egyrészt nagyon kemények a pénzügyi szankcióink, de másrészt támogatjuk és ténylegesen finanszírozzuk az orosz háborút olaj, gáz és egyéb fosszilis tüzelőanyagok vásárlásával, tehát egyik helyzet sem túl jó” – ismerte el Sanna Marin finn miniszterelnök az uniós vezetők találkozóján.

Putyin egydimenziós, de jövedelmező gazdasági modelljét egyelőre megkímélték a teljes tönkretételtől. Míg az ország megmaradt ágazatait minden lehetséges oldalról szankciókkal sújtják, a fogyasztókat pedig üres polcok és egekig magas árak várják, az állam kisebb, de megbízható bevételi forrást garantál, amely a legsürgetőbb igényeit is kielégíti.

A mentőöv rossz hatással van a kapituláció reményére. A népfelkeléssel kapcsolatos várakozásokat, amely Putyint a harc feladására kényszerítheti, a társadalommal való egyre szigorodó bánásmód gyorsan megcáfolta. A tüntetőket már azért is őrizetbe vették, mert egyszerűen egy üres táblát tartottak az utcán.

A három szakértő megjegyezte, hogy csak az oligarchák, a Putyin rezsimjét támogató hatalmas és titokzatos milliárdosok felkelése késztetheti az elnököt arra, hogy meggondolja magát. De egy ilyen lázadás még várat magára, és nem világos, hogy mikor jön el, és egyáltalán sor kerül-e rá. Annak ellenére, hogy a Nyugat által az elitre kiszabott utazási tilalmak, vagyonbefagyasztások és luxustilalmak hatalmas mértékűek. „Lehetséges, hogy az orosz gazdaság újra feltalálja magát” – mondja Schott. "De nehéz belátni, hogy ez hogyan történhetett meg egy Vlagyimir Putyin által vezetett rezsim alatt" - zárta gondolatait.