Csak az nem biztos, hogy háborút akar nyerni velük, vagy csak választást.
Michal tizennyolc éves, lengyel, és nem csak önkéntes tűzoltó, de egy paramilitáris csoportnak is a tagja, amelynek a neve hevenyészett fordításban azt jelenti: Lőegylet.
Egy lengyel kisvárosban vagyunk Varsótól nyolcvan kilométerre. Amióta Oroszország elcsatolta a Krímet, a lengyelek aggódnak a biztonságuk miatt, és tízezrek csatlakoztak önvédelmi csoportokhoz – és a számuk egyre csak nő. Michal tehát nem kivétel, ő maga a trend.
Az 1910-ben alapított Lőegylet az egyik legrégebbi ilyen szervezet Lengyelországban.
A kültéri gyakorláshoz nem használnak éles fegyvert, de Michalnak és az apjának van olyan is, a pincében tartják, elzárva. A hétvégi lőgyakorlatra készülve Michal kikészíti a gyakorló fegyvert, a golyóálló mellényt és a hátizsákot. A hatástalanított karabély és a többi felszerelés együtt több mint százötvenezer forintnak megfelelő zlotyba került. Michal szerint fontos lenne, hogy a polgári lakosság is megismerkedjen a fegyverekkel.
- Szerintem az kellene, hogy könnyebb legyen fegyvert venni és tartani, mert a keleti határ felől veszély fenyegeti az országot, ahogy a harmadik világból is. És ha a lőgyakorlatról van szó, szerintem mindenkinek biztosítani kellene a lehetőséget, hogy gyakoroljon. Minden városban kellene egy lőtér, hogy a lakosság jobban felkészülhessen.
A könnyűgyalogság támadása
Miközben Michal felderítési műveleteket gyakorol egy népszerű erdei kirándulóhelyen, a lengyel kormány egy úgynevezett Területi Véderőt kezdett el létrehozni egy orosz hibrid invázió esetére. Az a terv, hogy 2023-ra ezeknek a miliciáknak 53 000 tagja lesz, ami a jelenlegi lengyel haderő létszámának a fele.
Lengyelországban sokat vitáznak arról, milyen fegyvert kapjanak a milicisták? Nehézfegyverzetet? Könnyűt? Drónokat? Hogyan illeszkednek majd a lengyel honvédelembe? És a NATO koncepcióiba?
Az Euronews forrásai szerint Varsó a könnyűgyalogsági koncepció mellett döntött. A milicistákat kézifegyverekkel, föld-levegő és tankelhárító rakétákkal, valamint drónokkal is felszerelik.
A legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén a Területi Véderőt gerilla-hadviselésre lehetne használni. Ugyanakkor kérdéses, mennyire elképzelhető egy valódi hibrid támadás Oroszország részéről. Lengyelországban nem él orosz kisebbség, nincs az oroszokkal szimpatizáló lakosság. Egy hagyományos, nagyerejű támadás Kelet-Lengyelország ellen sokkal inkább elképzelhető – a könnyű fegyverzetű önkéntesek nem sokat érnek egy tankhadoszlop ellen.
A jobboldal magánhadserege
Nagyjából 17 000 lengyel jelentkezettt eddig a Területi Véderő soraiba. Michal nem akar csatlakozni. Ő a profi katonákat csodálja, de a Véderő civilekből áll majd, akik műkedvelőként katonáskodnak. Nem esnek majd a vezérkar irányítása alá, ezzel egy párhuzamos hadsereg jön létre.
- A Területi Véderővel a honvédelmi miniszter Macierewicz saját magánhadsereget épít. Mint a nemzeti gárda az Egyesült Államokban, amelyet a saját polgáraik ellen is be lehet vetni. Nekem ez nem tetszik – mondta Michal.
A Lőegylet huszonöt fős helyi csoportjában három nő is van. A vezető egy volt hivatásos katona, aki nemzetközi harci tapasztalattal rendelkezik. Zbiegniew Antolak-Gaczynskit háromszor kérték fel, hogy legyen a Területi Véderő regionális vezetője, de nemet mondott.
- Nem láthatok a honvédelmi miniszter fejébe, nem tudom, mit tervez. De ha megnézzük az új törvény szövegét, elolvassuk a szabályokat, akkor világos, hogy ezt a Területi Véderőt nem csak arra lehetne használni, amire hivatalosan létrehozták – mondta a Lőegylet helyi parancsnoka.
“Máshol is van ilyen!”
Egy cári időkből származó erőd a Területi Véderő főhadiszállása. A szervezet szóvivője, Marek Pietrzak a koncepció előnyeit sorolja: a helyiek ismerik a környéket, erősen motiváltak, hiszen az otthonaikat védik. A kritikákat határozottan elutasítja.
- Egyáltalán nem áll fenn annak a kockázata, hogy a Területi Véderőt lengyel állampolgárok ellen használnák fel. A Területi Véderő felállítását a geopolitikai helyzet változása indokolja, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európára. Ráadásul nem csak nálunk van ilyen. Az első országok, ahol hasonló megoldást alkalmaztak, Svájc és Svédország. De Közép- és Kelet-Európában több ország is létrehozott hasonlót, például a balti államok, Románia és Bulgária.
Hétvégi katonákkal a kiberháborúba
Ezzel azonban nem mindenki ért egyet: például Tomasz Siemoniak volt hadügyminiszter sem. Szerinte a Területi Véderő az ablakon kidobott pénz, a partizánhadsereg-koncepció idejétmúlt a huszonegyedik században. Ezeket a forrásokat a kiberbiztonságra és a hadsereg felszerelésének modernizálására kellene fordítani. De ez nem minden.
- Ezek afféle hétvégi katonák lesznek, hétvégi gyakorlatokkal – magyarázta az előző, jobbközép kormány hadügyminisztere. – Ezt a fajta kiegészítő kiképzést a tartalékos katonáknak kellene tartani, ők a reguláris hadsereg részei, teljes kőrűen rendelkeznek a profi hadsereg keretein belül használható készségekkel és tudással. Érzékelhető támogatást a hadseregnek a tartalékosok tudnak nyújtani, ezek a hétvégi katonák meg… ugyan már.
Slawomir Sierakowski politikai elemzőként állandó kritikusa a lengyel kormánynak. Szerinte egy civilekből álló részidős hadseregnek egy háborúban nem igazán terem babér – viszont terem a választáson.
- Ha valakinek van ötvenezer embere egy szervezetben, azok az ő választói: a hadügyminiszter számára ez ötvenezer szavazót jelent, plusz a családtagok – mondta Sierakowkski.
Michal családja szilárdan európapárti, magukénak vallanak olyan európai alapértékeket, mint a szabadság, a tolerancia és a sokszínűség. Ugyanakkor erős bennük a patriotizmus is, a korábbi generációk fegyverrel védték Lengyelországot.
- A családi múlt miatt csatlakoztam a Lőegylethez, mert generációkra visszamenően mindenki katona volt nálunk – mesélte Michal. – Nézze ezt a képet: ez a dédnagyapám, a lovasságnál szolgált, megkapta a legmagasabb lengyel katonai kitüntetést, a Virtuti Militari-t a bátorságáért. Én is szeretném követni a példáját.