Hidegháborúhoz vezet az orosz-ukrán válság?
A Euronews stábja a háborús zóna, Donyeck környékén járt Ukrajnában
Avdiivka, piros zóna, katonai műveleti terület.
Ukrán ejtőernyősök figyelik az oroszbarátok által ellenőrzött Donyeck frontvonalát egy lakatlan, félig lerombolt épület tetejéről. Avdiivkában vagyunk, egy ipari városban, amely az ütközőzóna közepén fekszik. A két évvel ezelőtt megkötött minszki tűzszüneti megállapodás ellenére itt folyamatosak voltak a bombázások az ukrán hadsereg és az oroszbarát szeparatisták között.
Avdiivka stratégiai fontosságú közlekedési szempontból, – mondja az Euronews-nak a Szergej katona nevet viselő parancsnok.
- Az elkerülő út Donyeckból és Jasinovátájából Horlovkába vezet.
Természetesen ez egy nagyon fontos közlekedési összeköttetés. A másik oldal, az ellenség azzal vádol minket, hogy meg akarjuk semmisíteni, miközben mi csak a parancsot teljesítjük, hogy védjük meg a polgárokat.
Szergej parancsnok rámutat egy közeli épületre, ahol még mindig emberek laknak.
Alexej az egyik közülük. Ő úgy döntött, hogy a háborús veszélyek közepette elkezdi felújítani lakását, annak ellenére, hogy bármikor kár érheti, akár meg is semmisülhet.
- Most le akarjuk cserélni a tapétát és a linóleumot. A háború előtt nem volt erre időm. Amikor Porosenkó hatalomra készült, azt ígérte, hogy a háborúnak egy hónap múlva vége lesz. Ezek az ő szavai, aztán elnök lett, már harmadik éve, de a háborúnak még mindig nincs vége.
Közben mi csatlakozunk az ejtőernyősökhöz. Elvisznek minket a legrobbanásveszélyesebb helyre. Onnan a katonák állandóan figyelni tudják az oroszbarát erők mozgását a főút környékén. A szemben állók folyamatosan tüzelnek egymásra, Gyakran bevetik a nehéztüzérséget, sőt a Grad rakétákat is.
A zónát éppen lövik, ahová igyekszünk. Emiatt a konvojunk félúton kénytelen megállni egy ukrán előőrsnél. Egy katona tájékoztat minket.
- Donyeck régióban a terroristák órák óta lőnek. Gránátokat és lőfegyvereket használnak. Az ukrán hadsereg minden állását támadják.
Az előőrs egy régi traktorműhelyben állomásozik, és gyakran célpontja a moszkva barát szakadárok támadásainak.
Közben kapjuk a hírt, hogy az ágyúzás leállt, úgyhogy folytatjuk utunkat a Kráternek nevezett zónába, ami közel fekszik a Donyeck és Horlovka közötti úthoz. Sergey elmondja, hogy honnan a Kráter név.
- Az emberek egyszer csak Kráternek kezdték hívni ezt a helyet. Azért, mert több mint 300 aknát lőttek ki ide.
Közben folyamatos a golyózápor.
Szergej parancsokat osztogat.
- Feküdj!
- Lövések, lövések!
Azt a parancsot kaptuk, hogy vonuljunk el – mondja egy katona.
Szergej újabb parancsot ad ki.
- Sergio te mész előre, én majd követlek.
- Te pedig fedezed őt
A háború előtt Avdiivkában 35 ezren éltek. Mára a lakosság fele elment, főleg a fiatalok. Az itteniek nem ismerik, nem értik a háború okait. Hogy megtudjuk véleményüket, elmegyünk a helyi piacra, ahol nincs nyoma élelmiszerhiánynak.
Valentina is helyi lakos.
- Civilek halnak meg, katonákat ölnek. Ez az az út, amely Európába vezet? Mi Ukrajnában szeretnénk élni, egy békés Ukrajnában, ahogy korábban, most sincs szükségünk Oroszországra. De jöjjenek csak ide az EP képviselők, nézzék meg, hogyan élünk.
Adviivka lakóinak többsége a Metinvest kokszoló üzemben dolgozik. A gyár kulcsfontosságú az ukrán fémipar számára. Két évvel ezelőtt le kellett állítani a termelést a harcok miatt, és a koksz ára 20 százalékkal nőtt. A gyár hadicélpontnak számít.
Viktor Kruglanko 25 éves fia tavaly apja saját szeme láttára halt meg. Egy akna találta el. Apa és fia korábban egymás mellett dolgozott itt.
- Az én Serejám itt feküdt, Azonnal meghalt. A barátja Szása pedig ott feküdt. Nagyon súlyosan megsérült. Azonnal Műteni kellett. Jalovoj Szása.
- És ön hol volt ekkor?
- Én hátrébb voltam, egy szilánkot kaptam a fejembe.
A cég egy emléktáblát helyezett el ott, ahol Szergej meghalt. Több munkás is azt mesélte, hogy az üzemet néha még mindig lövik könnyű tüzérséggel.
- A gránátok itt csapódnak be, a szilánkok össze-vissza repülnek. Az egy srapnel volt.
Délebbre, az Azovi tengernél, Mariopol hátvédfrontjánál találkozunk az azovi ezred önkénteseivel. Jaromir Sztavropoli orosz, aki több honfitársával együtt fegyvert fogott a Moszkva-barát milíciák ellen Ukrajna oldalán. Ezek az oroszok azt vallják, hogy a háború nem az etnikumokról szól, hanem azokról a demokratikus értékekről, amelyeket elvett Oroszország. Összesen húsz orosz állampolgárságú önkéntes harcol az azeri ezredben, köztük Jaromir is.
- Az orosz világ, amelyet a putyini adminisztráció képvisel nem jelent mást, mithogy semmi baj nem érheti az oroszokat. Én így gondolom. De mi nem az oroszok ellen harcolunk, hanem az ellen, amit a modern Oroszország jelent.
Az azori ezred önkéntesekből áll, külföldi harcosok is vannak köztük, és az egységet az ukrán belügyminisztérium patronálja. Jaromir fegyvertársa Dennis horvát, aki már harcolt a szerbek ellen is a balkáni háborúban 20 évvel ezelőtt.
- Ez az új hidegháború kezdete. Putyinnak az a célja, hogy minél jobb pozíciókat szerezzen ebben az új háborúban. Úgy gondolom, hogy egész Európának, az egész szabad világnak Ukrajnának kellene segítenie.
Az azovi ezred megítélése meglehetősen ellentmondásos Ukrajnában és külföldön is. Bírálói azt mondják, hogy jó búvóhely náci beállítottságú zsoldosoknak, míg másoknak az a vélemyénye, hogy tagjai valójában Putyin érdekeit szolgálják.
- Vannak, akik azt mondják Nyugaton, hogy önök külföldiek, akik harcolnak ebben a háborúban valójában zsoldosok, így van?
- Semmi okom sincs, hogy titkolózzam. Tegnap kaptam meg a februári fizetésemet, ami 6 ezer hrivnya, vagyis 220 euró. Tehát, ha zsoldos vagyok, ám legyen. Korábban Horvátországban 2 ezer eurót költöttem el egy éjszaka alatt ételekre, vagy bárokban.