Becslések szerint a helyi sünök akár harmada is elpusztul - új kutatási eredmény mentheti meg őket.
Tüskés külsejük ellenére az európai sünök rendkívül sérülékenyek. Állományuk az elmúlt évtizedben 30 százalékkal zuhant, ezért 2024-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a „majdnem veszélyeztetett” kategóriába sorolták őket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az élőhelyek feldarabolódása, amelyet a városfejlesztés, az úthálózat és a mezőgazdaság okoz, továbbra is veszélynek teszi ki őket, a járművek útjába kényszeríti, és a kihalás felé sodorja a fajt.
Most azonban egy új felfedezés megváltoztathatja a sorsukat. Az Egyesült Királyságban működő Oxfordi Egyetem kutatói első ízben bizonyították, hogy a sünök képesek nagyfrekvenciás ultrahangot hallani, és ezt az utak elkerülésére lehetne felhasználni.
„Különösen izgalmas, amikor egy természetvédelmi célú kutatás egy faj biológiájának alapvetően új összefüggésére derít fényt, amely aztán visszacsatolva új lehetőséget kínál a faj védelmére” – mondja a tanulmány társszerzője, David Macdonald professzor.
Hogyan mentheti meg az ultrahang a sünöket a közúti balesetektől?
Egy tanulmány szerint a közúti balesetek az egyes helyi sünállományok akár egyharmadát is elpusztíthatják.
Ezt a számot jelentősen csökkenteni lehetne, ha az autókat ultrahangos riasztókkal szerelnék fel, amelyek távol tartják a sünöket az utaktól – derül ki a új kutatásból, amely március 11-én jelent meg a Biology Letters folyóiratban.
Mostanáig nem volt ismert, hogy a sünök hallják-e ezeket a nagyfrekvenciás, az emberi hallástartomány fölött lévő hanghullámokat.
„A következő lépés az lesz, hogy az autóiparban olyan együttműködő partnereket találjunk, akik finanszírozzák és megtervezik az autókra szerelhető hangriasztókat” – mondja a kutatás vezetője, Sophie Lund Rasmussen egyetemi adjunktus.
Ha hatékonynak bizonyulnak, „jelentősen csökkenthetik a közúti forgalom jelentette fenyegetést a fogyatkozó európai sünállományra” – teszi hozzá.
Hogyan tesztelték a kutatók a sünök hallását?
A vizsgálatban egy kis hangszóróval rövid hangimpulzusokat játszottak le 20, vadvédelmi mentőközpontokban rehabilitált sünnek dán vadállatmentő központokból.
Apró elektródákat helyeztek az állatokra, hogy rögzítsék a belső fül és az agy között futó elektromos jeleket. Ezek azt mutatták, hogy a hangok 4 és 85 kHz közötti tartományában aktiválódott az agytörzs, a legnagyobb érzékenységgel körülbelül 40 kHz-nél.
Az emberi hallás felső határa jellemzően 20 kHz, efölött már ultrahangról beszélünk.
A kísérletek után a sünöket állatorvos vizsgálta meg, majd a következő éjszaka visszaengedték őket a vadonba.
Egy elhullott sün mikro-CT-vizsgálata – az állatot egy patkánycsapda okozta súlyos sérülései miatt altatták el – további betekintést nyújtott.
A felvételek alapján a kutatók interaktív 3D-modellt készítettek a sün füléről, és olyan csontrendszert azonosítottak, amely hasonlít az echolokációval tájékozódó denevérekéhez, amelyek füle a nagyon magas hangok továbbításában is hatékony.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a sünök hallócsontocskái gyors rezgésre vannak „hangolva”, ami lehetővé teszi a nagyfrekvenciás hanghullámok továbbítását.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy olyan ultrahangos eszközök is tervezhetők, amelyeket a sünök hallanak, az emberek és a házi kedvencek azonban nem. A kutyák hallása nagyjából 45 kHz-ig, a macskáké 65 kHz-ig terjed.
Az ultrahangos riasztókat nemcsak járművekre lehetne felszerelni, hanem más veszélyforrásokra is, például robotfűnyírókra és kerti szegélyvágókra.
„Új eredményeink azt mutatják, hogy az európai sünök úgy fejlődtek, hogy széles ultrahangtartományt képesek érzékelni” – mondja Rasmussen.
„Izgalmas kérdés most az, vajon használják-e az ultrahangot egymással való kommunikációra, illetve zsákmányuk felderítésére – ezt már elkezdtük vizsgálni.”