Az Ocean legújabb adásában dajkacápákkal és angyalcápákkal, na meg a fennmaradásukért küzdő emberekkel foglalkozunk.
Olaszország nyugati partjainál, a Vezúv lábánál fekszik a Nápolyi-öböl, amely híres a szépségéről és a tengeri élővilág gazdagságáról. Néhány évvel ezelőtt Eleonora de Sabata olasz újságíró és tengerkutató helyi búvároktól kapott információkat követve egy igazi élő kincsesbányát fedezett fel az öböl egyik víz alatti zátonyában.
Eleonorával együtt 40 méter mélyre merültünk, hogy saját szemünkkel lássunk egy olyan csodát, amely egyre ritkább a Földközi-tengerben. A mélyben furcsa tárgyak vannak, ezeket a helyiek gyakran a sellők táskáinak nevezik, de valójában cápatojások.
Dajkacápák az olasz vizekben és tányérokon
Egy közeli víz alatti zátonynak a hasadékaiban dajkacápák élnek. Ez a faj az emberre ártalmatlan, de a tengeri ökoszisztéma szempontjából létfontosságú. A cápák teljesen egyedi pöttyös mintázattal rendelkeznek. Eleonora jegyzetel a vízben: mindegyik cápának nevet adott. Megfigyelései azonban azt mutatják, hogy a helyi populáció összeomlóban van ahelyett, hogy növekedne.
„A program kezdetén több száz tojást lehetett látni ezen a környéken. Tíz évvel később, már csak néhány tucatnyi van. Sajnos, ez mindenhol hasonlóan történt a Földközi-tengeren. Nem szándékosan halásszák őket, hanem olyan hálókba és horgokba gabalyodnak bele, amelyeket más fajoknak szántak. És a környezetüket is nagyon átalakítjuk. Nyugalomra van szükségük, olyan helyekre, ahol a cápabébik menedéket találnak és táplálékot - de mi minden part menti területet átalakítottunk. Szóval nem állnak túl jól" – magyarázta Eleonora de Sabata.
Erről alig esik szó, de a hetvenes évek óta a cápapopuláció mérete 99%-kal csökkent a Tirrén-tenger északi részén. A Livornói Akvárium részt vesz az EU által finanszírozott „LIFE European Sharks" projektben, amelynek célja, hogy minden korosztályt megismertessen a cápákkal és közeli rokonaikkal, a rájákkal. Sokan úgy vélik, hogy a cápákról kialakult negatív kép hátráltatja a védelmüket.
„Ezeknek az állatoknak ki kell lépniük a filmek által kialakított skatulyából. Egy fenntarthatóbb imázst kell létrehozni, ami magába foglalja azt a kritikus fontosságú szerepet, amit az ökoszisztémában játszanak" – mondta Giovanni Raimondi, a Livornói Akvárium tudományos koordinátora.
Az európai vizekben a cápákat gyakran véletlenül fogják ki, és alacsony értékű halnak számítanak. De ezt a járulékos fogást is el lehet adni olyan helyeken, mint Livorno, ahol a cápahús fogyasztásának hagyománya van.
A LIFE European Sharks projektet vezető Eleonora de Sabata a halászokkal egyezkedik annak érdekében, hogy legalább a kisebb cápákat visszaengedjék a vízbe. A cápahúst tökéletesen helyettesíteni lehet fenntartható módszerrel halászott helyi halakkal. Sok étterem nyitott a váltásra, még a hires helyi halétel, a cacciucco esetében is.
A cápamentes cacciucco pont ugyanolyan finom. Ez egy kicsi, de fontos lépés az európai cápapopuláció megőrzéséhez. A cél elérése még messze van.
„Nehéz feladat megállítani az egyedszámcsökkenést. Az egyetlen igazi megoldás a halászat leállítása lenne, ami lehetetlen, sok szempontból. Mi ezért az emberi tényezőre próbálunk koncentrálni. Meg akarjuk változtatni a cápák megítélését, veszélyesről veszélyeztetettre. Mindannyian tudunk tenni valami kézzelfoghatót a cápák megmentéséért” – mondta Eleonora da Sabata.
Angyalcápák a Kanári-szigeteknél
A cél eléréséhez nemzetközi együttműködésre van szükség. A Kanári-szigetek egyik tagja, Fuerteventura nem csak a strandolók és a búvárok kedvelt helye; ez az egyik utolsó fellegvára egy Európában korábban gyakran látott, csodálatos fajnak, az angyalcápának.
Az állatok nagyon hasonlítanak a rájákra és sekély vizekben élnek, ezért gyakran fogják ki őket véletlenül a vonóhálóval halászó hajók. A projekt egyik vezetője, Eva Meyers így mesélt az erőfeszítéseikről:
„Most már a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolják őket, ez az utolsó lépés a kihalás előtt. De a jó hír az, hogy most, hogy ismét nagyobb figyelmet fordítunk rájuk, sok helyen kezdenek újra megjelenni, ami nagyon izgalmas. Létrehoztunk egy bejelentő térképet, hogy ha egy búvár angyalcápát lát, jelenthesse nekünk.”
A civilek is segítenek a faj megőrzésében
Eva Meyers vezeti az Angel Shark Projektet, amely európai kutatócsoportok közös programja a faj tanulmányozására és védelmére. Munkájuk nagy részében számítanak a helyi közösségekre. Egy helyi búvárközpont például minden angyalcápával való találkozást jelent.
„Beszámolunk arról, hogy melyik merülőponton láttuk az angyalcápát, milyen mélységben, hogyan viselkedett, milyen nemű volt, milyen meleg volt a víz. Mi is hozzátesszük a részünket a közös tudáshoz” – mesélte Volker Berg, a Deep Blue Diving tulajdonosa.
Eva Meyers így foglalta össze a civilek jelentőségét:
Csatlakozunk az Angel Shark Project csapatához, hogy megnézzük a faj egyik élőhelyét. Az ilyen helyek tanulmányozása felfedheti, hogyan lehet újraéleszteni a populációjukat. A csapattal dolgozik Felipe Ravina Olivares, aki kanári-szigeteki tengerkutatóból lett profi víz alatti videós. Dokumentumfilmjei a szigetcsoport egyedülálló tengeri élővilágának, köztük az angyalcápáknak a védelméért kiáltanak.
„A Kanári-szigeteken nincs vonóhálós halászat, ezért sikerült túlélniük, és stabil populációval rendelkeznek. Egész évben látjuk őket. Számomra ez hatalmas büszkeséget jelent. A munkám abból áll, hogy megismertessem az angyalcápa jelentőségét az emberekkel, és azt, hogy vigyáznunk kell erre az egyedülálló kincsre” – mondta Olivares.
A csapat minden megtalált cápát megjelöl, hogy jobban megismerje élőhelyüket és vándorlási útvonalukat. A hivatásos tudósok és a civilek által gyűjtött adatoknak köszönhetően a hatóságok egyre inkább képesek megvédeni ezeket a cápákat a különböző veszélyektől.
A vízi élővilág a biológiai sokféleségre támaszkodik, a planktontól a csúcsragadozókig. A cápákat is meg kell mentenünk ahhoz, hogy a tenger egészséges maradjon.