A kutatók víz alatti hangtérképet készítenek, vizsgálják a vízben élő állatok viselkedését a hangok hatására, és javaslatot tesznek a zajszint csökkentésére – ezzel a témával foglalkozik az Ocean legújabb epizódja.
Egy hideg és szeles napon a franciaországi Bretagne partjainál, Yann Fontana tudományos búvár épp a hűvös vízbe készül. Az a feladata, hogy hangrögzítő készüléket telepítsen a tengerfenékre.
Ez a Lucia Di Iorio bioakusztikus által vezetett tanulmány egyik része: a "TREC" és a "BIOcean5D" nemzetközi kutatási projektek keretében rögzíti az úgynevezett víz alatti hangtérképeket Európa partjai mentén.
"Itt főként a tengeri füveket és a hínárt hallgatjuk. Ezek bölcsődék - kis halak és kis lárvák nőnek ott. Védelmet nyújtanak az eróziótól, oxigént termelnek, szenet tárolnak, és rengeteg fontos szerepük van az ökoszisztémákban,” mondta az Euronews stábjának lucia Di Iorio.
A hangfelvételek a genetikai mintavételekkel együtt segítenek a tudósoknak jobban megérteni a tengeri biodiverzitás ilyen jellegű központjait.
De miközben a kutató stábunkkal beszélget, több hajó is elhaladta közelben. Hogyan hat egy ilyen mesterséges zaj az ökoszisztémára?
A búvár felbukkan egy másik hidrofonnal, amely egy ideje már egy hínárerdő hangzásvilágát rögzíti.
Hogy meghallgassuk a felvételeket, visszatérünk a tengerkutató központ, a "Station Biologique de Roscoff" laboratóriumába.
Lucia Di Iorio több mint 15 éve hallgatja az óceánt, remélve, hogy ez a tudás segít megőrizni a kényes ökoszisztémákat. A felvételeken ismerős hangokat talál - természetes és emberi eredetűeket egyaránt.
"A hajóforgalom rontja az állatok kommunikációját. Ez olyan, mintha egy autópálya vagy egy forgalmas út mellett élnétek, és állandóan autók mennének el mellettetek - ez idegesítő! Vagyis ami bosszantó nekünk, bosszantó az abban a környezetben élő állatoknak is,” fogalmaz a kutató.
A tudósok egyre inkább aggódnak a víz alatti zajszennyezés miatt: ez további stresszt jelent a tengeri élővilág számára, amelyet már számos antropogén hatás fenyeget. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a zajszennyezés a tengeri állatok és még a növények széles körére is hatással lehet.
Lucia Di Iorio laboratóriumi kísérletben vizsgálja, hogy a víz alatti zaj akár a fitoplanktonra is hatással lehet-e. Ha ezeket a mikroszkopikus organizmusokat is károsítja a zaj, az azt jelentené, hogy a zajszennyezés következményei az egész táplálékláncban visszahatnak, és a legkisebb tengeri élőlényektől a legnagyobbakig hatással lehetnek az organizmusokra.
Régóta ismert, hogy a bálnák és delfinek számára a víz alatti hangok nélkülözhetetlenek a tájékozódáshoz, a táplálék felkutatásához és a kommunikációhoz.
Ezért az olyan kutatók, mint Michel André, aki az Universitat Politècnica de Catalunya Alkalmazott Bioakusztikai Laboratóriumát vezeti, a közelmúltig elsősorban a tengeri emlősökre összpontosítottak.
André professzor azt magyarázta, hogy kollégái által az elmúlt 10 évben végzett kutatások nagymértékben bővítették a kérdéssel kapcsolatos ismereteinket. Ma már világos, hogy az óceáni zajszennyezés káros hatásai jóval túlmutatnak a delfineken és bálnákon - és a probléma hatékony kezeléséhez a víz alatti zaj folyamatos globális megfigyelésére lehet szükség.
"Felfedeztük, hogy más fajok, nevezetesen a gerinctelenek, azaz a fejlábúak, rákfélék, medúzák, korallzátonyok - több ezer faj - valószínűleg jobban szenvednek, mint a cetfélék. Ez pedig teljesen megváltoztatta azt a módot, ahogyan a zaj tengeri környezetre gyakorolt hatásait kezeltük,” mondta Michel André.
A "LIDO" elnevezésű európai kutatási projekt eredményei alapján Michel André laboratóriuma tengeri akusztikai állomások egész hálózatát telepítette.
A tengeri közlekedés, a szélerőművek építése, az ipari vagy katonai műveletek által keltett emberi eredetű zaj olyan víz alatti, úgynevezett "akusztikus ködöt" hoz létre, amely összezavarhatja a tengeri állatokat.
Michel André koncepciója szerint az autonóm akusztikai megfigyelőállomások azonosíthatnák és figyelmeztethetnék a zajforrásokat, és csendre inthetnék őket.
"A zajszennyezés veszélyezteti az óceán egyensúlyát, muszáj lépnünk, hogy visszafordítsuk ezeket a negatív hatásokat, amelyeket úgy alakítottunk ki, hogy nem is tudtuk, hogy a hangok révén szennyezzük az óceánt,” tette hozzá a kutató.
De hogyan csökkenthetjük a zajt, amikor egyre kiterjedtebb a hajózás világszerte?
A hamburg kikötő közelében lévő Elba folyó forgalmas hajózási útvonal, amely a homokpadok közelében halad el, ahol nagyszámú fókapopuláció él. A tudósok megfigyelik megfigyeljék, hogyan reagálnak ezek az állatok a zajra, és megfelelő módszereket javasoljanak arra, hogyan lehetnének csendesebbek a hajók.
Joseph Schnitzler, a Szárazföldi és Vízi Vadvilág Kutatási Intézet munkatársa egy rádióantenna segítségével egy elektronikus címkét helyez el a folyóban. Ez az eszköz korábban az egyik fókára volt erősítve, és egy idő után automatikusan leoldódott.
"Ilyen nagy konténerhajók érkeznek minden nap ebbe a kikötőbe, és nagy zajt csapnak. És tulajdonképpen ezt rögzítjük ezzel a készülékkel, amely egy héttel ezelőtt még egy fókára volt erősítve,” magyarázta a kutató.
A fóka hátán lévő szerkezet rögzítette a fóka mozgását és a körülötte lévő zajszintet. A fókák ezen a területen a hangokra támaszkodnak a zsákmányszerzéshez, mivel a folyóvízben rossz a látási viszonyok.
A készülékek adatai azt mutatják, hogy a fókákat a jelek szerint zavarják a nagy hajók. A hajócsavarok és a motorok zaja megzavarja a fókák vadászatát is. De hogyan használhatjuk fel ezt az információt arra, hogy a hajókat csendesebbé tegyük?
"Ez lehet technikai megoldások keveréke, például változtatás a hajócsavarok kialakításán, de lehet funkcionális változtatás is, például a hajók sebességének csökkentése vagy egy hajózási útvonal átalakítása,” mondta Joseph Schnitzler.
A SATURN európai projekt tudósai biológiai és mérnöki szempontokat is vizsgálnak a zaj csökkentése érdekében - mérsékelve ezzel legalább egyet az óceánra gyakorolt számos káros emberi hatás közül.
"Ezen a téren lehetőségünk van arra, hogy gyorsan változtassunk valamin, ellentétben a vegyi szennyezéssel vagy a tengerekben lévő műanyaghulladékkal, mikroműanyaggal. A megoldások nagyon közel vannak, szinte karnyújtásnyira,” fogalmazott a kutató.