A Hohle Fels-barlang ásatásain a régészek két, mamutagyartból faragott madárfigurát tártak fel. A leletek azt bizonyítják, hogy az emberek már mintegy 40 ezer éve rendkívüli művészi érzékkel bírtak.
A barlang alsó rétegeiben a tübingeni egyetem kutatócsoportja által felfedezett két figura feltehetően az Aurignacien-kultúrához tartozó emberekhez köthető, akik a felső paleolitikum idején éltek a térségben.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A két faragvány közül a jobban megőrződött egy nyugalmi testhelyzetben ábrázolt madarat mutat, feltehetően költés közben. A másik egy madarat jelenít meg kiterjesztett szárnyakkal, bár a bal szárnya letörött. Az archeológusok a két figurát egymástól alig másfél méterre találták meg.
Miniatűr faragványok mamutagyar-elefántcsontból
A két szobor olyan kicsi, hogy ráfér egy körömre, tömegük mindössze 1,3, illetve 0,7 gramm. Az egyik – a csupán két centiméter hosszú, kiterjesztett szárnyú madár – jelenleg a jégkorszakból származó, a térségben valaha felfedezett legkisebb ismert műalkotásnak számít.
„A mamutagyar-elefántcsontot itt nem pusztán arra használták, hogy egy madártest leegyszerűsített formáját faragják ki” – magyarázza Nicholas Conard, a tübingeni egyetem archeológusa, az ásatások vezetője egy közleményben. „A természet pontos megfigyeléseit olyan figurákban jelenítették meg, amelyek részletgazdagsága még azt is lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, pontosan mely madárfajról van szó, és éppen mit csinál.”
A nyugalmi helyzetben, kinyújtva és laposan fekve ábrázolt madár feltehetően költés közben vagy tojásos fészkén ülve látható. A második, kiterjesztett szárnyú és kinyújtott nyakú figura egy madarat mutathat nászviselkedés közben, felszálláskor vagy éppen vízre érkezés pillanatában.
Hófülőke vagy nyírfajd?
Az archeológusok egyelőre sem a pontos madárfajban, sem az ábrázolt viselkedésben nem teljesen biztosak. Az egyik lehetőség, hogy a figurák hófülüket jelenítenek meg – egy hidegkedvelő madárfajt, amelynek csontjai gyakran előkerülnek a régió őskori lelőhelyein.
Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy nagyobb, fácánféle madarakról van szó, például a nyírfajdról, egy erdei életmódot folytató fajról, amely feltűnő megjelenéséről és látványos nászritusairól ismert. A részletgazdag faragványok lehetőséget adnak a testforma, a testtartás és a tollazat ábrázolásának összehasonlítására, ám a figurák parányi mérete és stilizált kivitelezése megnehezíti az egyértelmű azonosítást.
Az biztos, hogy mindkét madárfaj már a jégkorszak idején is élt Európában.
A Hohle Fels barlangot (amelyet gyakran Hohler Fels néven is emlegetnek) az Aurignacien-korban, nagyjából 43 000 és 28 000 évvel ezelőtt lakták a korai Homo sapiens képviselői – abban az időszakban, amikor a neandervölgyiek már eltűntek Európából.
Ebben a korszakban az emberek figyelemre méltó kulturális és művészeti virágzást éltek át, és néhány, ma ismert legkorábbi hangszert, ékszert és figurális műalkotást hozták létre. A barlang leghíresebb leletei közé tartozik a „Venus vom Hohle Fels”, egy mintegy 41 000 éves, hangsúlyosan megformált keblekkel és csípővel ábrázolt nőalak mamutagyar-elefántcsontból, amelyet Európa egyik legősibb figurális művészeti alkotásaként tartanak számon.
A Hohle Fels a Sváb-Alb hat barlangja közé tartozik, amelyek az UNESCO világörökség részeként különleges védelmet élveznek. A térséget az európai emberi művészet kezdeteinek kutatása szempontjából az egyik legjelentősebb archeológiai tájnak tekintik.
Az 1860-as években megindult régészeti feltárások óta itt számos, 33 000 és 43 000 év közé datálható lelet került elő – köztük néhány a legkorábbi ismert hangszerek közül.
A figurákat 2027. április 4-ig a blaubeureni Őstörténeti és Jégkorszaki Művészetek Múzeumában állítják ki.