Hessenben egy naperőmű-beruházás előtt feltárták egy kelta fejedelem kivételes mellékletekkel teli sírját, a lelet európai jelentőségű.
Egy naperőmű építési munkálatai során első ízben tártak fel egy kelta fejedelmi sírt. A szakértők a felfedezést és a leleteket rendkívüli jelentőségűnek tartják.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A sírból több aranygyűrű, egy feltehetően a mai olaszországi Toszkána vidékéről importált etruszk csőrös kancsó, valamint fegyvermaradványok kerültek elő. A régészek emellett egy kétkerekű kocsi nyomait is azonosították: színesfém kerékagy- és tengelysapka-vereteket, illetve vasabroncs-vereteket találtak. A leletek arra utalnak, hogy feltehetően egy férfit temettek ide – közölte Udo Recker régész.
A felfedezés révén „a mindeddig csak feltételezett helyi kelta elit jelenlétét sikerült igazolni”.
Kelta kocsisír
A sírt most a legmodernebb vizsgálati módszerekkel elemzik. A régészek abban bíznak, hogy így új betekintést nyerhetnek a több mint 2000 évvel ezelőtti vaskori emberek életébe.
A röntgen- és CT-vizsgálatokhoz hasonló képalkotó eljárások további, még feltárásra váró leletekre utalnak a sírban.
A sírhely időben Krisztus előtti első évezred közepére keltezhető. A lelet az úgynevezett Hunsrück–Eifel-kultúrához sorolható.
A szakértők szerint ez az egyik ritka kelta kocsisír. Hessenben eddig mindössze mintegy három hasonló sírt ismertek, ám egyik sem ér fel a bad cambergi leletek minőségével.
Teljesen más társadalmi berendezkedés
A kelták társadalmi berendezkedése a maihoz képest egészen más volt.
Mivel a kelták nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket, a régészek és történészek elsősorban a görög és római korból származó ókori beszámolókra, valamint a régészeti leletekre támaszkodnak. A kelták nem alkottak egységes népet vagy korai európai nemzetet, hanem a vaskorban számos független törzsszövetségben éltek.
E csoportokat egy közös indoeurópai nyelvcsalád, valamint hasonló kulturális jegyek, hagyományok, hiedelmek és életmódok kapcsolták össze. A közép-európai bronzkori kultúrákból két meghatározó kelta korszak bontakozott ki: a hallstatti kultúra (kb. Kr. e. 650–450) és a La Tène-kultúra (kb. Kr. e. 450–50).
Politikai értelemben a kelták decentralizáltan szerveződtek, nem létezett közös államrend vagy mindent átfogó királyi hatalom. A törzsfőnökök és fejedelmek mellett a druidák töltöttek be központi szerepet mint vallási és szellemi tekintélyek. Egyszerre szolgáltak papként, gyógyítóként, tanítóként és bíróként.
A kelták hanyatlása nem egyik napról a másikra következett be, hanem több évszázadon át tartott. Döntő szerepet játszott a Római Birodalom terjeszkedése: számos kelta területet hódítottak meg és vontak római uralom alá, különösen Julius Caesar galliai hadjáratai után, a Kr. e. 1. században.
Törzsszövetségek egységes közösség helyett
Mivel a kelták számos független törzsszövetségben éltek, és nem alkottak politikai egységet, csak korlátozottan tudtak közösen ellenállni a külső hatalmaknak. Ehhez fokozatos kulturális alkalmazkodás társult a római életmódhoz: számos helyen átvették a nyelvet, a közigazgatást és a szokásokat. Más térségekben a germán törzsek szorították ki vagy olvasztották be a kelta csoportokat az új társadalmakba.
A kelták azonban nem tűntek el teljesen: olyan régiókban, mint Írország, Skócia, Wales vagy Bretagne, fennmaradtak a kelta nyelvek és kulturális hagyományok. A ma beszélt kelta nyelvek – például az ír, a walesi vagy a breton – ezekre vezethetők vissza.
A bad cambergi friss leletek vizsgálatát közösen végzik a „Hessen-Archäologie”, a Glaubergben működő Keltenwelt kutatóközpontja és a mainzi Leibniz Régészeti Központ szakértői.