Backrooms: készülő film, amely a végtelen folyosók nyugtalanító liminalitását ragadja meg
Lehet, hogy már a küszöbön áll 2026 nagy áttörést hozó horrorfilmje.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az alig 20 éves YouTuber és VFX-művész, Kane Parsons – azaz Kane Pixels – rendezésében készült Backrooms egy netes „creepypasta” adaptációja, amelyet korábban már egy YouTube-videósorozatban is feldolgozott. A film az év egyik legjobban várt horrorja, amelynek köszönhetően újra fellángolt az érdeklődés a liminális terek iránt.
A Moonlight, az Everything Everywhere All At Once és a Marty Supreme mögött álló A24 stúdió karolta fel a projektet, így Parsons lett a legfiatalabb rendező, akivel valaha szerződtek. A stúdió támogatása nemcsak tovább erősítette a Backrooms készülő indie-kultstátuszát, hanem segített abban is, hogy a fiatal rendező első filmjéhez imponáló szereplőgárdát nyerjen meg.
A film középpontjában Dr. Mary Kline (Renate Reinsve - Sentimental Value és a friss Arany Pálma-díjas Fjord főszereplője) áll, aki egy másvilági dimenzióba, a címadó Backroomsba merészkedik eltűnt páciense, a kudarcot vallott építész, Clark (Chiwetel Ejiofor) után kutatva.
„Találtam valamit” – mondja Ejiofor Reinsvének az előzetesben (forrás: angol), miközben Parsons kamerája üres szobák során ereszkedik lefelé. „Találtam egy helyet” – folytatja. „Óriási odabent. Csak megy tovább, és tovább, és tovább… Csupa szoba. Mintha maga építené őket. Pontosabban: mintha emlékezne rájuk.”
Kíváncsi lettél? Helyes. Ha pedig még mindig azon tűnődsz, miért kelt ekkora figyelmet ez a készülő horror, segítünk eligazodni… Feltéve, hogy mi magunk nem veszünk el a végtelennek tűnő folyosókon.
Vírus módra terjedő rémálom: mik azok a Backrooms?
A Backrooms-jelenség egyetlen, névtelenül közzétett fotóra vezethető vissza, amely 2019-ben jelent meg a 4chan Creepypasta (forrás: angol) fórumon – ez a gyűjtőfogalom az interneten született horrorvárosi legendákra, például a Slender Manre, Jeff The Killerre vagy a Smile Dogra.
Ablaktalan, üres helyiség képét ábrázolta, beteges sárga falakkal és szőnyeggel, és a következő szöveg kísérte: „Ha nem vagy elég óvatos, és a valóság rossz pontján csúszol ki („noclipelsz”) belőle, a Backroomsban kötsz ki, ahol nem vár rád más, csak a régi, nyirkos szőnyeg szaga, az egyhangú sárgaság őrülete, a fénycsövek maximális zümmögésének végtelen háttérzaja, és nagyjából hatszázmillió négyzetmérföldnyi, véletlenszerűen felosztott üres szobatenger, amelyben csapdába esel. Isten irgalmazzon neked, ha meghallasz valamit ólálkodni a közelben, mert az biztos, hogy téged már meghallott.”
További nyugtalanító fotók kerültek fel, mítoszok épültek köréjük, Kane Parsons pedig horror rövidfilmeket forgatott a témában. Webes sorozata villámgyorsan vírusvideóvá vált, és több százmillió megtekintést gyűjtött.
Egy liminális pokoltájkép született. Hét évvel később pedig az internetkultúra e furcsa szegletének moziváltozata kész arra, hogy magába szippantson…
Se itt, se ott: mi az a liminális tér?
A „liminalitás” kifejezés átmeneti állapotot jelöl, és a latin „limen”, azaz „küszöb” szóból származik. A fogalom fontos szerepet játszik az építészetben, a pszichológiában és az antropológiában.
Utalthat valós fizikai terekre is, például szállodai folyosókra vagy repülőtéri kapukra. Lényegében olyan átmeneti, lehetséges átalakulást hordozó helyekre, amelyek egyszerre ismerősek és baljósak.
Ide tartozhatnak hétköznapi helyszínek is, például félüres bevásárlóközpontok, személytelen vállalati irodák vagy elhagyatottnak tűnő folyosók: látványok, amelyeknek van valami légies, időn kívüli hangulata. Nem annyira idegenítőek, hogy valódi rémségnek érezzük őket, de nem is elég hétköznapiak ahhoz, hogy megnyugtassanak.
A hátborzongató terek fotói felkeltették az érdeklődést a fizikai terek liminalitása iránt, és egy olyan horrorszubzsánert is életre hívtak, amelyben a felborítás, az elvárások kifordítása a lényeg. A nosztalgia megfoghatatlan érzete, amelyet ez az esztétika áraszt, nyugtalanító ürességgel és a folyosókat kísértő, csak képzeletben létező fenyegetéssel keveredik. Ami kezdetben ismerősnek tűnik, azt az ismeretlen érzete zökkenti ki, és az épített környezet közvetlenül hat az érzelmeinkre.
Valami „nincs rendben”, te pedig egyfajta limbo állapotába ragadsz, ahol az őrjítő lebegés széttép a nyugalom és a mélységes nyugtalanság között.
Ehhez társul egy további pszichológiai réteg: ezek a végtelenbe nyúlónak tűnő liminális terek nemcsak a sötétség küszöbéig terelgetnek, hanem rátapintanak bizonyos generációk mai szorongásaira is, az egyedülléttől és az önmagunknak felállított labirintusszerű viselkedésmintáktól kezdve egészen a reményvesztettségből fakadó egzisztenciális rettegésig.
Megnyugodtál? Nem igazán lenne rá okod.
Készülj az eltévedésre: a Backrooms lesz 2026 nagy horrorsikere?
Röviden: ezt még korai lenne kijelenteni. Az biztos, hogy a liminális horror egyre inkább a fősodorba kerül – különösen a 2024-es I Saw The TV Glow és a tavalyi Exit 8 után. Mindkét alkotás a liminalitás nyugtalanító atmoszféráját boncolgatta, különösen az utóbbi.
Az Exit 8 egy japán pszichohorror, amely a 2023-as azonos című videojáték alapján készült: a játékosok csaknem elhagyatott, örökké ismétlődő metróállomás-labirintusban bolyonganak, ahol anomáliákat kell elkerülniük, ha élve akarnak kijutni.
A Genki Kawamura rendezte filmadaptáció remekül ragadta meg a liminális horror finomabb árnyalatait, és újra bebizonyította, hogy ez a sokrétegű zsáner jóval többről szól, mint olcsó ijesztgetésekről.
Ha Parsons képes lesz játékba hozni a kortárs építészet kísérteties oldalát, és kiforgatni azokat a rejtett jelentésrétegeket, amelyekben az ember, illetve az elméje elveszhet, a Backrooms könnyen kiránthatja a nézőt a megszokott kerékvágásból, és az új generáció The Blair Witch Projectjévé válhat (egy csipetnyi Severance-hangulattal).
Erre minden esély megvan, hiszen Parsons korántsem az első YouTuber, aki sikeresen vált a nagyvásznas horrorra. Elég csak David F. Sandberg Lights Out című filmjére, a Philippou fivérek Talk To Me és Bring Her Back című munkáira vagy Markiplier Iron Lung című filmjére gondolni: mind jó példái annak, hogyan lehet az online térből a mozikba költöztetni a borzongást.
Másfelől ott volt a 2018-as Slender Man, amely teljesen elhibázta a creepypasta-rémalak moziváltozatát, így csak remélhetjük, hogy a 4chan-eredetű történetek és a filmipar találkozása nem válik végzetes párosítássá.
Európai horrorkedvelők egy része már ezen a héten eltévedhet a Backrooms labirintusában: a film május végén kerül a mozikba az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Lengyelországban és Olaszországban, míg a francia, spanyol és német közönségnek a jövő hónapig kell várnia. Sok szerencsét. És próbálj meg nem elveszni.