A 82 éves brit színész tüdőgyulladásban halt meg. Kórházi ágya mellett ott volt a felesége és a fia is.
HIRDETÉSAz ír és angol felmenőkkel rendelkező, 1940-es születésű Gambon Sir Laurence Olivier oldalán kezdte 60 éves színészi pályafutását. 15 évesen otthagyta az iskolát, előbb mérnökinasnak állt, majd díszletépítő lett egy amatőr társulatnál, aztán maga is a színpadon kötött ki. Amatőr produkciókban játszott, kis szerepeket kapott a londoni Unity színházban és a Tower színházban.
Első hivatásos szerepeit úgy szerezte meg, hogy hazudott a tapasztalatairól. Az Othello egyik kis szerepében debütált Dublinban, a West Enden aztán 22 évesen beugró lehetett a The Bed-Sitting Roomban (A szoba-konyha).
Gambon elmondta, hogy addig soha nem látott még Shakespeare-előadást, amíg szerepet nem kapott egyben. A londoni Nemzeti Színház társulatához úgy jelentkezett, hogy a meghallgatáson maga Laurence Olivier előtt adta elő III. Richárd szerepét, amelyet nem sokkal azelőtt még Lawrence Olivier játszott. A Nemzeti Színházban kisebb szerepeket kapott, majd elszerződött a Birmingham Repertory színházhoz, ahol már az Otthelo címszerepét is megkapta, 30 évesen pedig már Macbeth-et játszotta egy billinghami előadásban, amelyet úgy jellemzett, mintha a világűrben játszódna. A 80-as évek elején a Royal Shakespeare Company-nál játszott Adrian Noble rendezésében a Lear királyban és az Antonius és Kleopátrában, néha mindkettőt ugyanazon a napon, ez utóbbit nyaktörő tempóban.
Michael Gambon, akit színészkollégák generációi csodálták, Pinter, Beckett és Ayckbourn darabjaiban jeleskedett. Ayckbourn rendezte őt 1987-ben Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában, amelyért Gambon Olivier-díjat kapott Eddie Carbone ellentmondásos alakjának megformálásáért.
Gambon filmes sikerekkel is büszkélkedhetett, ő játszotta Albert Spica szerepét Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője (1989) című filmjében. Ezután olyan jelentős filmekben vállalt szerepet, mint az Álmosvölgy, A bennfentes és a Gosford Park. Hullámos szakállával és bojtos kalapjával több részben is megformálta Harry Potter professzorát, Albus Dumbledore-t, miután ő vette át a szerepet Richard Harris 2002-ben bekövetkezett halála után.
A televízióban hatalmas sikert aratott két nyomozós sorozattal, amelyben két nagyon különböző karaktert alakított. Az egyik Dennis Potter The Singing Detective című musical noirja volt, amelyben egy pikkelysömörrel kórházba került krimiírót alakított. A másikban Georges Simenon belga író Mairet-felügyelőjét alakította.
Az impozáns testalkatú, bánatos arcvonásokkal rendelkező Gambon úgy jellemezte magát, mint aki úgy néz ki, mint egy áruház igazgatója, és mint egy "nagy, érdekes vén szivar". A közönség imádta, erőteljes jelenlétével a legkönnyedebb darabnak is súlyt tudott adni. Magánéletét nagyon védte, és interjúkat is csak vonakodva adott.
Nagyjából 10-15 évvel előtt Gambon kezdett visszavonulni a színpadi munkáktól. 2014-ben azt mondta, hogy már nehezen emlékszik a szövegére: "Szomorú vagyok emiatt. Szeretem a színházat, de nem tudom elképzelni, hogy újra masszív szerepeket játsszak" - nyilatkozta akkor.